A bronz megvan

2018. április 1., vasárnap 15:19 | 5 hónapja 20 napja 15 órája 31 perce
Keserves meccset hozott a Siófok elleni Magyar Kupa-helyosztó, de legalább küzdelemből jól vizsgázott a csapatunk, amely mínusz hatról jött vissza.
A bronz megvan

A bronzmeccseken legtöbbször az a kérdés, hogy a csalódott csapatok közül melyik talál inkább motivációt – ezúttal sem volt másképp, miközben tudtuk azt is, hogy a Siófokkal szemben miénk a jobb csapat, illetve, hogy energiatartalékból is több maradt nálunk. A mérkőzésre való rápörgésben az sem segített túl sokat, hogy az előző napi szurkoló sereg jelentős része a húsvét vasárnapot – így, hogy nem döntőt játszottunk – nem a Papp László Sportarénában képzelte el.

A frissítésen már az első perctől dolgozott Elek Gábor, hiszen nagyot változtatott a szombati csapaton: a kapuban Szikora Melinda, mezőnyben pedig Faluvégi Dorottya, Szucsánszki Zita, Háfra Noémi, Szekeres Klára, Hornyák Dóra és Márton Gréta kezdett.

A teljesítmény ezzel együtt meglehetősen vegyes, de inkább gyenge volt, az első tizenöt percben még gondolhattuk, hogy átmeneti a pontatlanság, illetve a lassúság, és idővel ellépünk majd a Siófoktól, amikor viszont 8-7-es hátrányunk után hat perc alatt 0-5-öt hoztunk össze, már joggal szólt a Fradi-tábortól az „Ébresztő, ébresztő” rigmus. A felszólítás először Faluvégi Dorottyára és Szikora Melindára volt hatással, 13-7-ről 13-11-ig értünk egy huzamban, sőt, egyre is közeledhettünk volna, hacsak nem adunk ajándék ziccert a mi támadásunkból Estelle Nze-Minkonak… Így mínusz hárommal zártuk a harminc percet, de legalább abban bíztunk, hogy ez majd jól felpiszkálja a mieinket.

A második félidőben öt perc elteltével konstatálhattuk, hogy a villámrajt elmarad – Szucsánszki Zita, Faluvégi Dorottya és Schatzl Nadine is elhibázott egy-egy lövést, a szurkolók pedig egyre nagyobb meggyőződéssel ingatták a fejüket. Szikora Melinda viszont a helyén volt, sorra fogta a labdákat, mígnem lassan a többiek is kezdtek mellé zárkózni. A többieket itt elsősorban Laura van der Heijden testesítette meg, három perc alatt háromszor talált a kapuba, s mivel mellette Nerea Pena és Schatzl Nadine is megemberelte magát, 11-15-ről előbb egyenlítettünk, majd 18-17-nél a meccs során először a vezetést is átvettük.

A siófoki rövidzárlat is véget ért viszont, bennünk pedig ezen a napon nem volt meg a kellő erő, így aztán keservesen küzdeni kellett. Ebben legalább nem volt hiba, és amikor hat és fél percnyi gólcsendet lezárva Nerea Pena varázslatos cunder góllal hozta vissza újra az előnyt, még csettinthettünk is egyet, hogy "Na, ez végre kézilabda volt!" Meli is megbabonázta még egyszer a siófokiakat, hozott egy negyed órás góltalan periódust, s mivel elöl kicsit felszabadultunk, miután éreztük, hogy "túléljük" a meccset, még izgulni sem kellett az utolsó percekre. 25-21-re, vagyis négy góllal győztünk, s mint az első félidőben mínusz hatnál is voltunk, ez azért pozitív. Ezen kívül Szikora Melinda teljesítménye lehet maradandó - a többit akár el is felejthetjük, és készülhetünk a jövő szombati BL-negyeddöntőre.

MAGYAR KUPA, NŐK
A HARMADIK HELYÉRT
FTC RAIL CARGO HUNGARIA–SIÓFOK KTC KFT 25–21 (11–14)
Papp László Sportaréna, 6000 néző. V: Altmár, Horváth M.
FTC
: SZIKORA – Faluvégi 2, Szucsánszki 1, Háfra 4, Szekeres, Hornyák 1, Márton. Csere: Snelder 1, Van der Heijden 5 (1), Kovacsics 1, SCHATZL NADINE 5, PENA 4 (1), Jovanovics, Mészáros 1. Edző: Elek Gábor
SIÓFOK: Dedu – Böhme 5, Ferenczy, Maibom 1, Jezic 3, NZE-MINKO 8, Erdősi 1. Csere: SZEMEREY (kapus), al-Gaui 2 (1), Mazák-Németh 1, Aoustin, Such. Edző: Lars Rasmussen
Az eredmény alakulása. 9. perc: 3–5. 16. p.: 6–7. 23. p.: 7–13. 38. p.: 15–15. 42. p.: 19–17. 49. p.: 20–20
Kiállítások: 4, ill. 0 perc
Hétméteresek: 4/2, ill. 3/1
MESTERMÉRLEG
Elek Gábor: – Az első félidő eladott labdái és a visszarendeződés hiányosságai miatt sikerült úgy-ahogy, a második játékrészben kijavítottuk ezeket a hibákat, és nyertünk.
Lars Rasmussen: – Ma is kiválóan küzdött a csapat, de a belső posztokra három bevethető játékosom maradt, így nem csoda, hogy elfáradtunk a végére, de elégedett vagyok a csapatommal.