A Fradi érdekében

2018. augusztus 6., hétfő 17:55 | 4 hónapja 12 napja 14 órája 42 perce
Bognár László öt éve lett a Ferencváros kézilabda szakosztályának ügyvezető igazgatója, és úgy látja, mostanra kezd visszatérni a régi idők Fradi-miliője. A vezető terjedelmes interjújában kitér az előző szezon benyomásaira, a vezetési hitvallására, az átigazolási politikára, Kovacsics Anikó szerepére, de beszél arról is, szerinte miért követ el óriási hibát a Nemzetközi Kézilabda-szövetség.
A Fradi érdekében

Idén is nehezen indult női kézilabdacsapatunk felkészülése, hiszen csak a harmadik hétre állt össze teljesen a keret, de amennyi nehézséget okozott, talán annyi büszkeséggel is jár, hogy három játékosunk a világbajnok junior válogatott meghatározó tagja volt, illetve, hogy öt kézilabdázónk a magyar válogatottal készült…
Egyértelműen – vágta rá Bognár László, az FTC kézilabda szakosztályának ügyvezető igazgatója. – Mérhetetlenül büszke vagyok rá, hogy a Ferencvárosnak ilyen érdemei voltak a juniorok világbajnoki címében, a kölcsönben lévőkkel együtt öt gyerekünk játszott a csapatban. Ez rámutat arra, hogy megéri azon az úton járnunk, amelyet évekkel ezelőtt kijelöltünk magunknak, miszerint a magyar kézilabda érdekeit szem előtt tartva főként magyar játékosokkal szeretnénk sikeresek lenni.

Nehéz ezen az úton maradi? Nem gondolkodnak abban, hogy a Fradi másképp próbáljon meg előre lépni?
Stabilan tartjuk az állásainkat, de igen, nehéz ez az út, sokkal nehezebb, mintha sorra igazolnánk a légiósokat, de mi mégiscsak a Ferencváros vagyunk. Folyamatosan hatalmas eredménykényszer alatt vagyunk, de erre is mondhatjuk, hogy a Fradiban ez minimum elvárás, tudnia kell ezt mindenkinek, aki hozzánk igazol. Annak örülök, hogy a potenciális magyar válogatott játékosok szívesen jönnek hozzánk, ha hívjuk őket, mert az évek alatt elértük, hogy hitelünk van, kézilabda berkekben elterjedt, hogy a hétköznapokon is jó ferencvárosi kézilabdázónak lenni, és hogy ha valamit megígérünk, akkor az úgy is lesz, még ha belegebedünk is. A ferencvárosi kézilabda csak akkor maradhat fent ilyen színvonalon, ha a becsületünket és a szavahihetőségünket megőrizzük – ebben pedig elengedhetetlen szerepe van a szponzorainknak, a tulajdonosainknak és a klub vezetőinek, akik lehetőséget teremtenek a nyugodt munkához.

Úgy tűnik, hihetetlenül jó szellemű a mai Ferencváros – mennyire meghatározó ebben az ön szerepe?
Amikor öt éve munkához láttam, arról beszéltem, hogy a régi idők Ferencvárosában nőttem fel, és ezt szeretném visszahozni. Úgy érzem, ebben jól állunk, fantasztikus a közösség, a játékosok nem csak az edzés idejét töltik együtt, a csarnok nem csak a munkahelyük. A legfontosabb a mentalitás és a lojalitás, én ebben hiszek és ezt a gondolkodásmódot, úgy érzem, szépen átültettük a szakosztályba. Egyetlen rossz hozzáállású ember jelenléte is sok lehet a közösség életében, ezért hosszú évek alatt nagy hangsúlyt fektettünk arra, hogy az irodától az öltözőig próbáljuk a megfelelő hozzáállású és mentalitású embereket megtalálni.

Ez mindennek az alapja, mindent a hétköznap határoz meg. Ha szeretnek az emberek bejárni és jó érzéssel végzik a munkájukat, akkor az meglátszik majd az eredményeken is. Egy példát hadd említsek! Néhány hete az egyik kőkemény erőnléti edzést követően Misike (Kovacsics Anikó – a szerk.) megjelent az irodában. Azt hittem, valami gondja van, aztán elmagyarázta, hogy minden rendben, csak feljött kicsit beszélgetni, kicsit velünk lenni. Egy vezető annál jobb visszacsatolást aligha kaphat, minthogy a játékosa hulla fáradtan megmászik két emeletet azért, hogy kicsit beszélgessen vele. Azt gondolom, ez a történet hűen tükrözi a mai ferencvárosi légkört, és igen, én ilyen közeget szerettem volna kialakítani. Hiszem, hogy a szurkolók is érzik ezt a kohéziós erőt, jó ide tartozni, ennek köszönhető, hogy tavaly szépen emelkedett a nézőszámunk.

Várható ön szerint, hogy a következő idényben is folytatódik az emelkedés?
Igen, úgy szűrjük le az érdeklődésből, a bérletek utáni keresletből, hogy még többen leszünk. A csapat tavalyi szereplése magával ragadó, a Ferencváros szellemiségéhez méltó volt, még akkor is, ha az égi pásztor szerint sem a bajnokságban, sem a kupában nem járt nekünk aranyérem. Azt tapasztaljuk, hogy aki egyszer-kétszer kijött az Elek Gyula Arénába, az itt ragadt, mert értéket talált. Hálásak vagyunk a szurkolóinknak, ezért is hívtuk meg őket augusztus elsejére egy kötetlen beszélgetésre és nyílt edzésre.

Ha már szóba került az előző szezon, két és fél hónappal az emlékezetes idényzáró után milyenek az emlékek?
Akkor, ott nagyon fájt, de az én értékrendemben túlszárnyaltuk az elvárásainkat, hiszen a Győr egyértelműen előttünk jár, ehhez képest pedig minimális különbséggel maradtunk le a Magyar Kupa-döntőről és a bajnoki címről is. Számomra az elmúlt évek legértékesebb idénye volt. Lenyűgözött, amit a csapatomtól kaptam, és nagyon büszke vagyok – egyetlen meccsen sem érezhettük, hogy könnyelműen állnánk hozzá, néha akadt gyengébb teljesítmény, de a mentalitással, az akaratunkkal legtöbbször akkor is győzni tudtunk.

Lehet néhány éven belül elvárás a Bajnokok Ligája FINAL4-ba jutás?
Évekre előre ez nem látható, most pedig még nem reális. Folyamatosan változik a mezőny, most épp a Vardar Szkopje szállt ki. A Győrnél hosszú évekre látszik a stabilitás, de például a Bukarestnél ezt már nem merem kijelenteni. A 2018/2019-es idényben először is be kell jutnunk a második csoportkörbe, ott pedig jó volna legalább a harmadik helyen végezni, hogy ezzel legyen reális esélyünk a negyeddöntőben.

Az utóbbi években folyamatosan a BL legjobb nyolc csapata közé kerültünk. A labdarúgásban ez a költségvetésben is meghatározó lenne, de hogy van ez a kézilabdában?
Ez sajnos egészen más kávéház… Hiába játszunk a FINAL 4-ba jutásért harmadik éve, nullszaldóra sem tudjuk kihozni a nemzetközi szereplést. Reméljük, ezen változtat a nemzetközi szövetség, hiszen így a kisebb csapatoknak gyakorlatilag nincs esélye, s talán érdeke sem bekerülni, ezáltal egyre szűkül a mezőny. Nagyon kevés az olyan új belépő, amely azzal a céllal erősíti magát évről évre, hogy valahogy oda érjen a BL-be, hiszen az ottani szereplés és bevétel után még tovább léphetne.

Milyennek látja a Ferencváros valamelyest átalakuló női együttesét?
A legnagyobb kihívásnak azt látom, hogy meghatározó személyiségek távoztak az öltözőből. Zizi (Szucsánszki Zita – a szerk.) mióta itt van, összenőtt a Ferencvárossal, nem is volt kérdés, hogy a nyolcas mezben lévő kapitány kifut a pályára, szóval furcsa lesz nélküle… Szeki (Szekeres Klára – a szerk.) évek óta a védelmünk alappillére volt, Maki (Marija Jovanovics – a szerk.) pedig mindig úgy és akkor szólt a társakhoz, ahogy és amikor kellett, úgyhogy irgalmatlanul nehéz lesz nélkülük.

Ha azon gondolkodunk, ki léphet a helyükbe, gyorsan elérünk az új csapatkapitányhoz, Kovacsics Anikóhoz, aki alighanem készen áll a vezér szerepre.
Az utóbbi évek egyik, ha nem a legjobb döntése volt, hogy őt a Ferencvároshoz hoztuk, őszintén remélem, hogy sokáig velünk lesz. Ismertük, tudtuk, hogy mit várhatunk, de százszor többet kaptunk tőle – olyan, mintha tíz-tizenöt éve a Fradi-család tagja lenne. Nagyszerű kapitánya lesz ennek a jó szellemű csapatnak.

A nyári átigazolásaink közül Klivinyi Kinga, Bobana Klikovac és Djurdjina Malovics is megsérült. Nem gondolkodtak emiatt további átigazolásokban?
Felvetődött, de hamar elvetettük az ötletet. Malovicsnak nem volt súlyos problémája, a beálló posztot pedig Mészáros Rea és Danick Snelder megoldja. Kinga sérülése jött a legrosszabbkor, ott gondolkodtunk legtöbbet még egy játékoson, de látva, hogy milyen ütemben halad a rehabilitációja, végül nem igazoltunk. Háfra Noémi fantasztikus, egészen biztos vagyok benne, hogy Kinga visszatéréséig megoldja a rá váró többletfeladatokat is.

Milyen célokat tűztek a csapat elé?
Nehéz dolgunk lesz a bajnokságban, hiszen az ETO tovább erősödött, illetve a Siófok is nagyon komoly keretet rakott össze, de szeretnénk az első kettőben végezni, a Magyar Kupában a döntőbe jutni, a Bajnokok Ligájában pedig a legjobb nyolc közé kerülni. Tudom, hogy van, akinek ez már nem elég, de be fogjuk bizonyítani, hogy magyar játékosokkal és alázatos munkával el lehet érni a FINAL4-t. Távol vagyunk attól, hogy világklasszis külföldi játékosokat igazoljunk, például, akit megkerestünk idén a mi szintünkön kiemelkedő ajánlattal, közölte, hogy egy másik rivális annak közel a dupláját ígérte neki… Ebbe a versenybe pedig nem szeretnék belemenni, engem a Ferencváros érdekel, az, hogy húsz év múlva is legyen itt kézilabdacsapat. Négy külföldi lehet, több nem, és azokon a posztokon, ahol nincs legalább ugyanolyan szintű, mozdítható magyar játékos.

Ezt a törekvést láthatjuk a férfi csapattal kapcsolatban is.

Így van, szeretnénk, ha a lányok példájához hasonlóan a fiúknál is magyar válogatott játékosok alkotnák a keret nagy részét, de ott még nagyon az elején járunk. Az elmúlt években lépésről lépésre haladtunk, mindig eggyel nagyobb célt fogalmaztunk meg – a következő, hogy a bajnokság első felében, a harmadik-hatodik hely között végezzünk. Fontos lenne az is, hogy nemzetközi kupában tudjon szerepelni a gárda, hiszen ez a magyar válogatott felkészülésében is sokat jelentene.