Arany nélkül is sikeresen

2017. június 29., csütörtök 11:26 | 21 napja 9 órája 16 perce
Nincs bajnoki cím, de így is dicséret illeti a női kézilabda utánpótlásunk felső szekcióját, hiszen fiataljaink a felnőttek között is helytálltak.
Arany nélkül is sikeresen

Különös, s külső szemlélő számára talán nehezen átlátható volt a Ferencváros női kézilabda utánpótlásának felépítése a mögöttünk hagyott idényben, legalábbis a felső korosztályokat illetően mindenképp, ám most megpróbáljuk valamennyi szurkolónk számára érthetően vázolni, s egyben értékelni az elmúlt évet.

A „gond” az, ugyebár, hogy a legidősebb korosztályunk (vagyis, azok a lányok, akik együtt edzenek) gyakorlatilag négy különböző bajnokságban szerepelt – a Ferencváros kézilabda szakosztályánál a 2016/2017-es szezonban a tizenhat évnél idősebb utánpótlás korú női kézilabdázók Simics Judit és Kovács Attila vezetésével készültek a hétköznapokon, hétvégente pedig a kiemelt serdülő, az ifi és a junior, illetve a felnőtt NB I/B-s bajnokságban is játszottak. A helyzetnek feltétlenül pozitívuma, hogy a fiatalok a tréningeken náluk erősebb lányokkal gyakorolhattak, negatívum ugyanakkor, hogy olykor szűkös volt a hely és a rendelkezésre álló teremidő. Játékhiánytól éppenséggel nem kellett tartani, hiszen a hölgyek jelentős része három különböző sorozatban is játszott: a 2001-ben, vagy ennél később születettek például a serdülőben, az ifiben és a felnőtt NB I/B-ben is megfordultak, hogy minél több szoros, hasznos mérkőzés legyen a kezükben, az idősebbek pedig többnyire a juniort és a felnőttet kombinálták – van, aki ráadásul az NB I-ben is kapott lehetőséget. Azért van minderre szükség, mert a Fradi a saját korosztályában alig-alig találkozik igazi ellenlábassal, ez pedig a jövő építése szempontjából nem túl hasznos.

A két tréner, Simics Judit és Kovács Attila a meccseken is konzultál.
A két tréner, Simics Judit és Kovács Attila a meccseken is konzultál.

„Olykor az edzőnek nehéz elnyomni az egóját és elfogadni, hogy a játékosok nevelése az elsődleges, nem pedig az, hogy az adott meccset mindenáron megnyerje, de ettől függetlenül tudjuk, hogy ez a helyes út – magyarázta Kovács Attila, a junior - és az NB I/B-s csapatért felelős szakember. – Ugyanilyen kettős érzésünk lehet például Márton Grétával kapcsolatban is: dagad a mellünk a büszkeségtől, amiért a mi lányunk az NB I-ben játszott tavasszal, miközben, ha nem megy kölcsönbe az MTK-hoz, vele talán bajnok lett volna az ifi csapatunk. Igaz, Nagy Lívia hosszú sérülését legalább ennyire megérezte ez a korcsoport.”

Így nem lett bajnok, sőt, idén a Ferencváros női utánpótlása egyetlen (normál méretű pályás) kiírásban sem szerzett aranyérmet, de a helyzet ettől még közel sem tragikus – nézzük sorban az eredményeket.

Az utánpótlásunk csúcsát a 2016/2017-es szezonban az NB I/B keleti csoportjában induló együttesünk jelentette. Az NB I/B a magyar második vonalnak felel meg, vagyis az itt bajnoki címet szerző Kecskemét a következő idényben már Nerea Penáék ellen készül. Azért is érdemes ezt ennyire kihangsúlyozni, mert az év leghangosabb sikereként a Fradi II épp ezzel a Kecskeméttel játszott döntetlent (hazai pályán 28-28). Sokatmondó adat, hogy az évad során összesen harminckettő (!) játékosunk lépett pályára a másodosztályban, közülük a legfiatalabb az idén januárban a Ferencvároshoz csatlakozó, 2001. október 22-én született Ludvig Krisztina volt.

Mód Noémi az NB I/B-ben és a junioroknál is húzóember volt.
Mód Noémi az NB I/B-ben és a junioroknál is húzóember volt.

A legtöbb gólt, kilencvenkettőt, az ide a felnőtt kerettől tizenkétszer visszajátszó Monori Orsolya szerezte, de dicséretet érdemel a „vezér”, s szintén felnőtt kerettag Mód Noémi, valamint a tizennégy meccsen ötvenszer a kapuba találó tizenhat esztendős Tóth Nikolett is.
A Fradi II a tizennégy csapatos bajnokság tizedik helyén zárt, de csalóka a táblázat, elvégre együttesünk a tizenkettedik pozícióban végző Hódmezővásárhelyi LKC-t éppúgy tíz egységgel előzte meg, mint ahogy lemaradt a harmadik Gödi SE-től.

Az NB I-es junior bajnokságban elméletileg akár ugyanezzel a kerettel is szerepelhetett volna a Ferencváros, hiszen a mérkőzésekre az 1997. január 1. és 2002. december 31. között született játékosokat lehetett nevezni, és ennél idősebb kézilabdázónk az NB I/B-ben sem játszott.

„Az idény előtt úgy kalkuláltunk, hogy a serdülőben és az ifiben lesz esélyünk az aranyéremre, a junior pedig nagyjából a negyedik-ötödik hely környékére várható, ehhez képest végül lejjebb nem sikerült a bajnoki cím, itt meg ezüstérmesek lettünk – tette hozzá Kovács Attila. A korosztályban a Nemzeti Kézilabda Akadémia csapata kiemelkedőt nyújtott, pontveszteség nélkül lett aranyérmes. Büszkék lehetünk rá, hogy bár a NEKA-tól kétszer is kikaptunk (33-32-re itthon, 31-28-ra idegenben), a többi nagy riválist oda-vissza vertük, csupán a középmezőnyhöz tartozó Vác, valamint a Siófok tudta a mieinket megviccelni. A legeredményesebb játékosunk a valamennyi bajnokin pályára lépő, összesen százharmincháromszor betaláló Szécsi Rebeka lett, de érdekes az is, hogy a februárban az MTK-hoz kerülő Márton Gréta a tizenkettő meccsen szerzett nyolcvanhárom góljával így is befutott az ötödik helyre a házi góllövő listán.

Sőt, Gréti az ifik között is betalált hússzor (öt bajnokin), de ott ez csak a tizenharmadik helyhez volt elég, a házi gólkirálynő pedig a gyors indulásokból rengetegszer eredményes szélső, Háfra Luca lett, aki kettőszázhétszer járt túl a junior kapusok eszén. A csapat a NEKA és a Dunaújváros mögött szerzett bronzérmét Simics Judit vezetőedző felemás szájízzel értékelte.

Szécsi Rebeka talált legtöbbször az ellenfelek kapujába a juniorok között.
Szécsi Rebeka talált legtöbbször az ellenfelek kapujába a juniorok között.

„Azt gondoltuk nyáron, hogy az ifi jobb eredményt ér majd el, mint a junior, de az induláshoz képest a szezon első harmada után nagyon átrendeződött a keretek összetétele, többen távoztak a klubtól, ezért változtatni kellett az előre eltervezetteken – magyarázta a Bajnokok Ligája és EHF kupa-győztes, olimpiai ezüstérmes egykori kézilabdázó, aki 2013. óta dolgozik a Ferencvárosi Torna Club utánpótlásában. – Azt éreztem a szezon második felében, például a dunaújvárosi vereségnél, hogy fizikálisan voltunk kevesek, nem volt meg az átütő erő, mert kiestek az idősebbjeink és nagyon fiatalokkal álltunk ki.”

Végül a kiemelt serdülő bajnokság, ahol a 2001. után születettek léphettek pályára, és ahol szemben a korábban taglaltakkal, két csoportos alapszakasz, majd rájátszás döntött a helyezésekről.

„A keleti csoportba kerültünk, és ez azért volt baj, mert gyakorlatilag nem játszottunk éles mérkőzést (a legszorosabb meccsen hét góllal vertük az MTK-t… – a szerk.), miközben nyugaton a Győr, a NEKA és a Dunaújváros év közben is találkozott egymással – tette hozzá Simics Judit. – A rájátszásban a bajnok Győrtől kétszer egy-egy góllal kaptunk ki, a NEKA-val és az Újvárossal szemben viszont összevetésben jobban jöttünk ki, itthon több góllal nyertünk, mint amennyivel idegenben kikaptunk. Így is csak harmadikok lettünk, de azt gondolom, arra büszkék lehetünk, hogy a felső szekcióban valamennyi korosztályunk a dobogón végzett, mert ezt a NEKA-n és rajtunk kívül senki sem mondhatja el magáról.”

A következő idénytől az eddig fejtegetett rendszer alapjaiban változik meg: megszűnik az NB I/B-s csapatunk és a junior bajnokság is, de a Pénzügyőrrel kötött együttműködés keretében a tehetségeink, akik még nem férnek be a felnőttek közé, Kovács Attila irányítása alatt a Pénzügyőr színeiben játszhatnak az NB I/B-ben.