Az élboly mögött

2017. június 20., kedd 15:12 | 1 hónapja 5 órája 30 perce
Metzben idén csak az FTC-Rail Cargo Hungaria tudott nyerni, miközben a BL első három helyezettje kikapott - évértékelő Elek Gáborral, befejező rész.
Az élboly mögött

Kedden tettük közzé a Ferencváros női kézilabdacsapatának vezetőedzőjével, Elek Gáborral készült beszélgetés első részét, amelyben többek között arról olvashattak, hogy a szakember elégedett a mögöttünk hagyott szezonnal, kiemelte Marija Jovanovics szerepét, és elmondta, hogy véleménye szerint a kudarc kezelésében léptünk előre a legtöbbet. Az alábbiakban a befejező rész következik, benne a szezon csúcspontjaival, a Bajnokok Ligája-végjátékkal és a jövővel is.
Az első részt ITT olvashatják el.

Sokan úgy tartják, hogy a Bajnokok Ligája-negyeddöntő visszavágója, annak körítésével együtt még úgy is a szezon csúcspontja volt, hogy vereséget szenvedtünk.
Nem tudok csúcspontban gondolkodni vesztes meccs után, rettenetesen utálok veszíteni, nem bírom elviselni. Csodálatos volt, ami a csarnokban zajlott, extra emóciók mozdultak meg mindenkiben, elképesztő hangulat uralkodott, régen láttunk ennyi nézőt, mi is küzdöttünk becsülettel, kihoztuk a meccsből, amit lehetett, de mégsem tudom sikerként megélni, mert kikaptunk.

Akkor Elek Gábornak mi volt a csúcspont?
A Magyar Kupa-győzelem, hiszen hiányzott, nem volt még, a Fradinak is nagyon rég nem volt már, illetve azokból lesznek a legörömtelibb pillanatok, amelyek hellyel-közzel a semmiből jönnek. S mivel előtte nap az elődöntőben nagyon megszenvedtünk, miközben a Győr agyonverte a Debrecent, előre senki sem így osztotta a lapokat. Tovább emeli az értékét, hogy az ETO három fronton volt érdekelt a szezonban, ezekből egyet elvettünk tőle, a másik kettőt megnyerte, vagyis a világ legjobbját tudtuk megverni a döntőben.

Erre ment rá a Bajnokok Ligája Final4?
Ahogy az év eleji hullámvölgyünkben Misire és Szanira (Kovacsics Anikó és Zácsik Szandra – a szerk.), úgy a negyeddöntőben Dodóra és Zizire (Hornyák Dóra és Szucsánszki Zita) nem számíthattunk, ráadásul az utolsó pillanatig bíztunk benne, hogy Zizi tud játszani, és ezt a váltást sem tudtuk megoldani. Vagyis, ötvenhét percig rendben volt minden, aztán elfogyott az erő, kijött a kispadok hosszúsága közötti különbség.

Számít valamit, hogy a szezon során a négyes döntő résztvevői közül a Podgoricát megvertük, a Szkopjéval és a Győrrel pedig döntetlent játszottunk?
Ez mindenképp értékmérő, mert azt mutatja, hogy ott vagyunk a közvetlen élboly mögött. Nálam a Metz kétszeri legyőzése is nagy skalp, mert bár sokan hajlamosak legyinteni a franciákra, ne feledjük, hogy csak mi nyertünk ellenük idegenben. Kikapott Metzben a Buducsnoszt, kikapott a Vardar Szkopje és kikapott a Győr is…

Felhőtlen volt az öröm a győztes meccs után a metzi arénában.
Felhőtlen volt az öröm a győztes meccs után a metzi arénában.

Mostanra tisztán látszódik, hogy elképesztő erejű gárdák épülnek a következő idényre.
Az élmezőnyben erősödik a Győr, a Szkopje és a Bukarest is. Idén nem nagyon kellett beszélni a Rosztov Donról, mert a BL-ben halálcsoportba került és kiesett, aztán sétálva nyerte meg az orosz bajnokságot, a kupát és az EHF-kupát is, de szintén komoly játékerőt képvisel. S valahol itt jövünk, itt jöhetünk mi. Kérdés, hogy mi lesz a velünk nagyjából egy szinten lévő csapatoknál – úgy látom, hogy a Metz tovább erősödik, a Larviknál nagy változások lesznek, de jelentősen nem gyengül, bejön a képbe a komoly gazdasági lehetőségekkel bíró német bajnok Bietigheim, nem tudni, hogy a Podgorica a nagyágyúi (távozott Dragana Cvijics, Cristina Neagu és Katarina Bulatovics is – a szerk.) nélkül mire megy, mint ahogy a Midtjylland sem egyértelmű.

És a Fradi?
Tizenkét éve nem állt fel a Fradi Zizi nélkül, szóval érdekes lesz, hogy miként nézünk majd ki, de bízom benne, hogy nem jelent akkora érvágást, mint ahogyan azt sokan gondolják. Laura van der Heijden érkezésével ugyanakkor nő a variációs lehetőségünk, főleg támadás taktikában.

Tartja magát az elv, hogy jobbára magyar játékosokkal próbálunk mind magasabbra jutni?
Legfeljebb akkor lehetne a legnagyobbak által járt útra menni, ha gazdaságilag ugyanolyan szinten állnánk, de én akkor sem érezném magaménak a gondolatot. Így jelenleg kérdés sincs, hiszen a legjobbakat nem tudjuk átigazolni, azzal pedig ugyanitt lennénk, ha a „második sorból” igazolnánk, és így legalább a magyar kézilabdának dolgozunk. Mindig csak lemaradásban lennénk, és még csak értékeket sem képviselnénk úgy, mint most. Bízom azonban abban, hogy a surranó pályán oda érhetünk… Közben, persze, a magyar bajnokságra is figyelni kell, hiszen az Érd komoly csapat lesz, a Siófokkal és a Kisvárdával is számolni kell, de a többi gárda sem gyengül, sőt. Előbb viszont a pihenő.