Egygólos vereség

2017. március 11., szombat 16:01 | 4 hónapja 11 napja 22 órája 35 perce
Hatalmasat küzdött a Fradi a Buducsnoszt ellen, de ezúttal nem tudott pontot szerezni, igaz, így is másodikként zárt.
Egygólos vereség

Január közepén azt gondoltuk, hogy a március 11-re kiírt Fradi-Buducsnoszt rangadó lesz a Bajnokok Ligája második csoportkörének legfontosabb összecsapása. Ehhez képest a kijelentést annyiban módosíthattuk az említett mérkőzés előtt, hogy épp annyira volt fontos ez, mint bármelyik eddigi középdöntős meccsünk, merthogy az egyre másra aratott sikerek következtében elértük, hogy csak különösen nagy vereség esetén lehetett extra jelentősége az utolsó csoportmeccsnek.
Ennek ellenére a Fradi úgy készült a világ egyik legerősebb együttesének számító podgoricaiak ellen, mintha a továbbjutás múlna a szombati pontokon.

A meccs aztán ennek ellenére is borzasztóan kezdődött, a vendégek kapusa, Marta Batinovics lehúzta a rolót, miközben támadásban Katarina Bulatovics, Cristina Neagu és Dragana Cvijics viszont nyolc perc alatt négy gólt is összehozott – bár ez talán még nem is lett volna gond. Nyolc perc játék és 4-0-s hátránynál kért időt Elek Gábor, és ettől, mintha egy csapásra megváltozott volna minden, játékba lendült a Fradi és a tizenötödik percre egyenlített. A lelátót teljesen megtöltő szurkolók elképesztő hangerővel buzdították a csapatot, és talán ennek is van köze ahhoz, hogy mekkorát fordult a játék képe. Az első nyolc perc Fradi gólcsendjét követően tíz percen át a Buducsnoszt sem tudott gólt szerezni, és 5-4-nél már az előny is nálunk volt – először a meccs során. A félidő közepén halkult el először a csarnok, miután az addig három gólt szerző Zácsik Szandra térdét fájlalva sántikált le a pályáról kísértetiesen hasonlóan ahhoz, ahogy egy héttel ezelőtt Nordhausenben. Jött helyette Jovanovics, és egyből be is köszönt honfitársainak – s jó hír, hogy később Szani is visszatérhetett. Innentől kezdve a szünetig fej-fej mellett haladtak a csapatok, mindkét fél sok hibával kézilabdázott, ennek következtében meglehetősen kevés gól esett az első félidőben, 9-8-as vendég vezetésnél vonultak a játékosok az öltözőbe.

A fordulás után újra fokozatot váltott a Buducsnoszt, elhúzott három góllal, de a mieink makacsul ragadtak az ellenfélre, igaz, ez csak arra volt elég, hogy három és négygólos hátrány között ingadozzunk. Hihetetlen csata dúlt a pályán, Szekeres Klára és Danick Snelder és Mészáros Rea öldöklő csatát vívott Cvijiccsel, az aktuális kettes védőink pedig a két világklasszis átlövővel, Bulatoviccsal és Neaguval, vagy épp az ötvenedik percben egymás után kétszer is betaláló Djurdjina Jaukoviccsal. A vendégek folyamatosan lassították a játékot, támadásaik jelentős részét passzívig tologatták, ennek tükrében pedig abban bízhattunk, hogy a mieink jobban bírják majd erővel a hajrát.
Ehhez kellett, hogy lőtávolban maradjunk, s mivel tíz perccel a vége előtt 20-17-re vezetett a Buducsnoszt, érezhető volt, hogy jönnie kell az újabb fordulópontnak, más különben nem lesz esély a pontszerzésre. Hat és fél perccel a vége előtt kért időt utoljára Elek Gábor, mínusz négynél, majd miután Jovanovics gólt szerzett, Dragan Adzics is magához rendelte övéit. A Fradi utolsó tartalékait vetette be, kettőre zárkózott, de Bulatovics emberhátrányban is hozta klasszisát. De még mindig nem volt vége, Bíró Blanka hetest fogott, majd Jovanovics újra betalált, s már csak egy volt közte, kettő perc kilenc másodperccel a vége előtt, amikor Adzics ismét időt kért. Jaukovics ötödik gólját is belőtte ezt követően, és hiába zárkóztunk egy gólra, egyenlíteni már nem sikerült.

A vereség ellenére a Buducsnoszt maradt a mieink mögött, és a 17:30 órakor kezdődő Vardar Szkopje - Thüringer összecsapást követően dől el, hogy elsőként, vagy másodikként zárunk.

FRISSÍTÉS!
A Vardar Szkopje simán, 36-26-ra verte a Thüringert, így végül a csoport élén zárt, míg az FTC-Rail Cargo Hungaria az egymás elleni jobb gólkülönbségének köszönhetően második lett, vagyis a final4-ba jutásért 2.csoport harmadik helyen végző együttessel meccsel. A 2.csoportban 27-21-re nyert Ljubjanában a Midtjylland, s így a harmadik helyre ugrott, ám ha vasárnap a Bucarest legyőzi az Esbjerget, visszaveszi ezt a pozíciót. Vagyis, az ellenfelünk kilétére vasárnap délutánig várni kell...

NŐI KÉZILABDA BAJNOKOK LIGÁJA
KÖZÉPDÖNTŐ, 6. FORDULÓ
FTC-RAIL CARGO HUNGARIA–BUDUCSNOSZT PODGORICA (MONTENEGRÓI) 23–24 (8–9)
Elek Gyula Aréna,
1400 néző. V: Erdogan, Özdeniz (törökök)

FTC: Bíró B. – Lukács V., Pena, Szucsánszki 2, Snelder, Kovacsics 5 (4), Schatzl 1. Csere: Szekeres, Zácsik 5, Szarka 1, Jovanovics 6, Mészáros R. 1, Faluvégi 1, Hornyák D. 1.
Vezetőedző: Elek Gábor

PODGORICA: Batinovics – Irman, K. Bulatovics 7 (2), Achruk, Cvijics 2, Neagu 7, Grbics 3.
Csere: Ramuszovics, Jaukovics 5, Ujkics, Pletikosic.
Vezetőedző: Dragan Adzsics
Kiállítások: 4, ill. 12 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 3/2

Elek Gábor: –
Ahogy várható volt, egészen más meccs volt ez, mint a podgoricai. Az döntött a vendégek javára, hogy a meghatározó posztokon jobb teljesítményt nyújtottak a játékosai. A két átlövőre gondolok, nálunk pedig csak Zácsik Szaninak voltak jó periódusai, valamint Marija Jovanovics játszott nagyon jól. Csalódott vagyok, mert nagyon szerettünk volna nyerni, de tudtuk, ha az átlövőiket hagyjuk, hogy ilyen szinten kézilabdázzanak, akkor nehéz őket megverni. Sajnos mi védekezésben és támadásban is jobbára csak szenvedtünk, a meccs vége felé elmaradoztak a lövőkre a kilépések, és ezek tükrében megérdemelt a Podgorica győzelme.

Maija Jovanovics: – A vereségekből is lehet pozitívumokat levonni, és számunkra most az a legfontosabb, hogy el kell hinnünk, hogy jó csapat vagyunk. Nézzék csak meg, hogy a világ egyik legjobb együttesének mennyire meg kellett szenvednie a győzelemért, aztán pedig miként örült annak! Mert valóban jók vagyunk, és ha hiszünk saját magunkban, sikeresek lehetünk a negyeddöntőben.

Kovacsics Anikó: –
Az első félidőben megfordítottuk az eredményt, de a másodikban is végig rohannunk kellett a Buducsnoszt után. A csapat erejét mutatja, hogy nem igazán jó játékkal, illetve támadásban és védekezésben is rengeteg hibát vétve is tűz közelben maradtunk a végéig. Kikaptunk, de csapat voltunk, csapatként játszottunk, és valóban ez lehet a nagy erősségünk a jövőben is. A középdöntő hat meccsen keresztül szinte képtelenség végig csúcsformában kézilabdázni, de most jön majd egy oda-visszavágó, itt kell a legjobbat nyújtani.