Győztünk, de távolodtunk

2018. május 5., szombat 19:19 | 7 hónapja 5 napja 22 órája 20 perce
Tizennégy góllal vertük a Kisvárdát, de csak félig örülhetünk, mert az ETO még jobban megverte a Fehérvárt.
Győztünk, de távolodtunk

Sietni, mert nagy különbséggel kellene nyerni, de nem kapkodni, mert azzal saját magunkat „végezzük ki”… Ezt kellett kivitelezni a Kisvárda elleni bajnokin, de eleinte ez nagyon nem akart összejönni – az első negyed órában csak mentünk előre, rohantunk volna, miközben elfelejtettünk védekezni. Annyit azért tudni kell a Kisvárdáról, hogy sokat javult a játéka, mióta legutóbb a Fradi ellen játszott, ezért az akkori 34-18-as győzelmünk ezúttal inkább csak vágynak tűnt. Hogy mást ne mondjunk, a legutóbbi négy bajnokiján a Siófok, az Érd, a Győr és a Dunaújváros ellen, bár egyaránt kikapott, a négy meccsen összesen volt közte tizenhat.

De ennél azért így is jobb kezdést reméltünk – potyogtak a gólok, és jó negyed órán át hátrányban kézilabdáztunk, mert elöl hiába ment játszi könnyedséggel a gólszerzés, hátul nagyon messze voltunk valós tudásunktól. Tíz gólt kaptunk negyed óra alatt, így aztán semmi meglepetést nem jelentett, hogy Elek Gábor időkéréséből a „Védekezzünk már egy kicsit!” felszólítás hallatszott ki még a nézőtérre is. A játékrész második fele már rendben volt, 10-3-ra hoztuk, ezzel pedig már tetemes előnyt harcoltunk ki magunknak: a félidei plusz nyolc jó alapnak tűnt, főleg, hogy a Győr ugyanebben a periódusban csak kettővel vezetett a Fehérvár ellen.

A fordulás után sajnos ugyanazt a félidő eleji formát hoztuk, mint harminc perccel korábban, a lövéseink sorra a kapufán csattantak, védekezésben pedig bele-belehibáztunk, így a 39. percben a Kisvárda a közte négyért támadhatott. Szerencsére azonban túljutottunk az első tíz percen, újra megtaláltuk a ritmust, ezzel együtt pedig a különbség is hízni kezdett. Közben pedig azon elmélkedhettünk, hogy milyen furcsa ez így, közte tíznél fejvesztve rohanunk a kapu mellé vágódó labdáért...
Mindenesetre most ezt tettük, és rágtuk a körmünket, hogy a Győr ne tömje ki jobban a Fehérvárt, mint mi a Kisvárdát - de mégis ez történt. Az Elek Gyula Aréna közönsége állva tapsolt az utolsó kettő percben, ünnepelte a csapatot, amely 36-22-re győzött, de így is távolodott az ETO-tól, mert a címvédő 35-17-tel küldte haza ellenfelét.

Az "üldözés" szerdán, Békéscsabán folytatódik, akkor a győriek nélkül, vagyis, ha győzünk, biztosan közelebb kerülünk.

K&H NŐI KÉZILABDA LIGA
24. forduló

FTC-Rail Cargo Hungaria - Kisvárda Master Good SE 36-22 (21-13)
Helyszín:
Elek Gyula Aréna
Időpont: 2018. május 5. 18 óra
Játékvezető: B. Pech Katalin és Vágvölgyi Mária

Elek Gábor: Jól játszó Kisvárdát győztünk le ilyen arányban, szóval elégedett vagyok. Az elején gyengén védekeztünk, ezért ott sok gólt kaptunk, aztán tudtuk kamatoztatni azt, hogy több játékosunk van, így a félidők végén mindig nagyobb lett a különbség. Bosszús egyedül a második játékrész első periódusáért vagyok, mert ott ziccereket rontottunk. Olyan szituációban vagyunk most a Győrrel, amelyben talán még a világon sem volt soha senki, és én azt kértem a csapattól, hogy próbálja meg ezt kikapcsolni. Lesz hibánk, ez biztos, de ha egy-egy rontás után arra görcsölünk rá, hogy ennek most milyen jelentősége van, akkor még több lesz belőle. Nem nagyon szoktam ilyet tenni, de most a szurkolóktól is azt kérem, hogy legyenek türelmesek, toleránsak a lányokkal ezekben a szituációkban.

Hornyák Dóra értékelése:



A meccs teljes felvétele: