Hihetetlen siker!

2017. július 20., csütörtök 8:30 | 2 hónapja 27 napja 1 órája
Kapusunk, Hadfi Gréta vezérletével, óriási küzdelemben, végül szétlövés után lett világbajnok az U17-es női strandkézilabda-válogatott – interjú.
Hihetetlen siker!

Eltelt most már jó néhány nap a döntő óta, túl vagytok a haza úton is – hogy érzi magát ilyenkor egy világbajnok?
Szó, mi szó, nem volt rövid az utazás, tizenkét órát repültünk, és még négyet várakoztunk Dubaiban az átszállásnál – mondta egy szuszra a mauritiusi U17-es strandkézilabda világbajnokságról aranyéremmel, no meg a legjobb kapusnak járó különdíjjal hazatérő Hadfi Gréta, miután landolt Budapesten. – De ami fontosabb ennél, hogy elképesztően boldog vagyok, még >>feldolgozás alatt áll<< a verseny, nem is igazán hiszem el, hogy sikerült megnyernünk azt a bizonyos kupát.

Mindent vitt: Hadfi Grétát (zöldben) választották a torna legjobb kapusának!
Mindent vitt: Hadfi Grétát (zöldben) választották a torna legjobb kapusának!

Főleg ilyen körülmények között bravúr a siker, hogy csupán mintegy másfél hónappal az esemény előtt, a norvégok visszalépését követően derült ki, hogy utazhattok.
Norvégiának vélhetően a terem válogatottja alkotja a strandkézilabda csapatát is, és ők az EYOF-ra koncentrálnak, ezért léptek vissza. Mi köszöntük szépen, nagy örömmel mentünk, hiszen előtte egy évig szomorkodtunk, amiért elszalasztottuk az esélyt a tavalyi kvalifikációs Európa-bajnokságon (az első négy helyezett szerzett jogot magának az indulásra, hazánk pedig ötödikként zárt – a szerk.), de most Isten mégis megadta a lehetőséget.

Hogy zajlott a felkészülés a vb-re?
Májusban tudtuk meg, hogy részt vehetünk, és akkor már készültünk az Európa-bajnokságra, amelyet minden évben megrendeznek, s idén épp csak lemaradtunk a dobogóról.

Mi történt ehhez képest a világbajnokságon – hogy lehetett az Eb negyedik helyét vb-aranyra cserélni?
Összeért a csapatunk, taktikailag és az egységet illetően is nagyot léptünk előre. Arról nem is beszélve, hogy milyen motivációnk volt: nagyon akartuk az érmet, mert az előző tornákon mindig csak egy kicsivel maradtunk le róla. Azzal a céllal vágtunk neki a küzdelemnek, hogy a legjobb három európai együttes közé kerüljünk, hogy ezzel kvalifikáljuk magunkat a 2018-as, Buenos Aires-i olimpiára. Ez összejött, méghozzá a legszebben csillogó éremmel…

Melyik volt a legnehezebb mérkőzés?
Talán a spanyolok elleni negyeddöntő, ahol az első félidőt elveszítettük, és a másodikban is hátrányból kellett kapaszkodnunk, végül döntetlenre mentettünk és a szétlövést megnyertük (strandkézilabdában kettő, egyaránt egy pontot érő félidőt játszanak, 1-1-nél szétlövés következik, ilyenkor a két kapus ötször-ötször indítja az egyedül kapura törő társát – a szerk.). A nyolc összecsapásunkból egyet veszítettünk el, méghozzá a hollandok ellen, szétlövésben. Szinte hihetetlen, de a döntőben is Hollandiával találkoztunk, akkor is a végső öt-öt lövés döntött, de ekkor már a mi javunkra. Kettőt sikerült megfognom, az ötödiket pedig már le sem kellett dobniuk a hollandoknak, hiszen eldőlt, hogy mi nyertük a világbajnokságot.

Szóval, akkor jövőre olimpia…
Igen. Remélem, most már eljutottunk odáig, hogy nem néznek le minket, és mi is bízunk magunkban annyira, hogy tudjuk, legalább egy szettet bárki ellen képesek vagyunk megnyerni, utána a szétlövés pedig már lutri.

Óriási volt az öröm az U17-es válogatottnál a lefújást követően - persze, ez érthető is.
Óriási volt az öröm az U17-es válogatottnál a lefújást követően - persze, ez érthető is.