Kikaptunk a DKKA-tól

2017. május 5., péntek 17:15 | 23 napja 18 órája 10 perce
Sokkoló félidőt produkált női kézilabdacsapatunk Dunaújvárosban, és hiába üldözte ellenfelét a második játékrészben, nem tudott egyenlíteni.
Kikaptunk a DKKA-tól

Szezonbeli harmadik mérkőzését játszotta a Dunaújváros ellen az FTC-Rail Cargo Hungaria, merthogy az őszi bajnoki mellett a Magyar Kupa-elődöntőben is találkozott e két fél, s miután mindkétszer négy góllal nyert a Fradi, ezúttal is győzelemben reménykedtünk. Csakhogy az eddigi összecsapásokhoz képest ezúttal közel sem olyan volt a játék képe, mint amilyennek mi szerettük volna.

1-0-ra, majd 2-1-re még mi vezettünk, ettől kezdve azonban csupán rohantunk az eredmény után. Pontosabban rohantunk volna, ha támadásaink nem haltak volna el a dunaújvárosi védőfalban, vagy épp a hazai kapusban, mert így (értsd: elképesztően gyenge támadójátékkal) gyorsan komoly előnyre tett szert a DKKA. A nyolcadik percben 3-3, a tizenhatodikban pedig már 10-3 állt az eredményjelzőn, Elek Gábor pedig hiába kért időt, képtelenek voltunk üzemi hőmérsékletre váltani. Ment, akart a csapat, ezzel nem volt gond, de támadásban elképesztő mennyiségű hibával (eladott labdával, belemenéssel, vérszegény átlövéssel) kézilabdázott, kapusaink pedig összesen talán, ha ötöt védtek. Sokkoló harminc percet produkált a Fradi, 19-9-es hátránnyal vonult pihenőre – a lelátón helyet foglaló vendég szurkolók pedig abban bíztak, hogy a fordulást követően csoda történik. Merthogy csapatunkban egyetlen jó teljesítményt nyújtó játékos sem akadt, ezek alapján pedig valóban csodának kellett volna történnie a feltámadáshoz.

Aztán a negyvenedik perc tájékán úgy tűnt, csoda nem lesz, de még a kiütés elkerüléséhez sem túl jók az esélyeink… Bármennyire is igyekezett ugyanis a csapat, semmi sem sikerült: ziccerben kapufát lőtt Lukács Viktória, Bíró Blanka védései után véletlenül sem az alapvonalon hagyta el a labda a játékteret, Kovacsics Anikóra negyedszer fújtak belemenést, és egyáltalán, amikor elkezdtük volna a felzárkózást, valami rendre közbeszólt.

Ekkor aztán elkezdett védeni Bíró (és a róla kipattanók végre nálunk maradtak), és tizenhárom perccel a vége előtt már úgy kért időt György László, a hazai vezetőedző, hogy izgalmasnak tűnő hajrára volt kilátás: négy gólra zárkózott a Fradi!

Csakhogy a következő kettő gólt megint az Újváros szerezte, a hat közte pedig újfent soknak tűnt. És az is lett, mert az utolsó tíz perc kiegyenlített játékot hozott, ez meg ugyebár nem nekünk kedvezett. Ráadásul, miután eldőlt a két pont sorsa, még a szoros(abb) eredményt sem tudtuk megőrizni.

Teljesen megérdemelt győzelmet aratott a DKKA, ugyanakkor a részünkről nagy kár ezért a vereségért. Nem is azért, mert különösebben sok múlik rajta (a második hely így is csak óriási katasztrófa esetén kerülhet veszélybe), hanem mert a Dunaújváros ellen azért még mindig presztízs meccseket vív a Ferencváros. Ezek alapján pedig bőven lesz mit kijavítani legközelebb...

NŐI KÉZILABDA NB I
23. FORDULÓ
DUNAÚJVÁROSI KOHÁSZ KA–FTC–RAIL CARGO HUNGÁRIA 33–24 (19–9)
Dunaújváros, 900 néző. V: Bonifert, Oláh
DUNAÚJVÁROS:
Csapó 1 – Klujber 5, Kovács A. 12 (4), Cifra 1, Micijevic 4, Szalai 6, Rácz-Vincze.
Csere: Pálinkás, Vártok (kapusok), Kudor 1, Takács D. 2, Molnár, Karnik 1, Grosch.
Edző: György László
FTC: Bíró – Lukács 1, Pena 5, Kovacsics 5 (3), Snelder 4, Jovanovics 2, Schatzl.
Csere: Szikora (kapus), Szekeres, Mészáros 1, Szöllősi-Zácsik, Hornyák D. 3, Szarka, Faluvégi 3.
Edző: Elek Gábor
Az eredmény alakulása. 4. perc: 1–2. 18. p.: 10–3. 29. p.: 19–8. 42. p.: 22–15. 48. p.: 23–19. 55. p.: 29–22
Kiállítások: 12, ill. 16 perc
Hétméteresek: 4/4, ill. 3/3

MESTERMÉRLEG
György László: –
Nagyon jól játszottunk ma, szinte hibátlanul működött a támadó játékunk. Az első félidőben hatékony védekezésből gyors indításokat tudtunk vezetni, ezekből több gólt szereztünk. Az első félidei játékunk nagyban meghatározta a mérkőzés végkimenetelét. Az első játékrészben óriási tempót diktáltunk, tudtam, hogy emiatt lesz egy holtpont a fordulás után. Ez be is következett, de jól osztottuk be az erőnket.

Elek Gábor: – Az első játékrész vállalhatatlan volt számunkra, és ebben én is hibás vagyok, nekem is megvan a felelősségem, nem csak a játékosoknak, nem próbálom rájuk tolni az egészet, csapatként maradtunk alul. Bánt, hogy motivációs, és teljesítménybeli különbséget is láttam a pályán… A védekezésünk teljes puhasága, a visszarendeződés és a megállító faultok hiánya miatt a Dunaújváros azt a játékot játszhatta, amit szeret és tud, ezzel pedig olyan különbséget dolgozott ki az első félidőben, amely eldöntötte a mérkőzést. A második játékrészben kapaszkodtunk, csináltuk a dolgunkat, de aki sportolt valaha, az tudja, hogy ilyen mélységből kilábalni csak nagyon ritkán lehet. Megpróbáltuk, de amikor 23-19-nél kaptunk két gólt, meg egy kiállítást, akkor érződött, hogy elment a hajó. Ez a mérkőzés nem volt méltó ehhez a csodálatos évhez – sem önmagunkkal, sem a szurkolóinkkal, sem a vezetőinkkel szemben, és ezért szégyellem is magamat, de gratulálok a Kohásznak.