Nincs bravúr, kettő ponttal megyünk a középdöntőbe

2018. november 17., szombat 16:36 | 23 napja 6 órája 55 perce
Szinte végig vezetett a Vipers, így az elmúlt hetekben erőn felül teljesítő női kézilabdacsapatunknak ezúttal nem volt esélye a norvégiai győzelemre.
Nincs bravúr, kettő ponttal megyünk a középdöntőbe

Van-e, lehet-e még erő, miközben válogatott játékosaink egy része a huszonhetedik szezonbeli mérkőzésükön lépnek pályára, ráadásul az elmúlt hetekben a sérülések miatt vészesen kevesen vagyunk? Aligha, mégis nyerni kellett volna az utóbbi hetekben bombaformában szereplő Vipers otthonában. Recept volt hozzá több is, de az egyikben sem szerepelt, hogy Katrine Lunde, a hazaiak világklasszis kapusa átlagon felüli teljesítményt nyújt. Ehhez képest az első három hetesünket elrontottuk vele szemben, és ez még akkor is fájó, ha egyébként mezőnyben nem hozott felejthetetlent az első harminc percben. Igaz, ha rá ezt írjuk, a mi védekezésünkről se szólhatunk sok jót… Kapusaink a huszadik percig alig-alig találkoztak a labdával, tizenöt kapott gólnál jártunk, és csak azért érezhettük még magunkat meccsben, mert a támadásaink rendben voltak, főként Mészáros Rea négy gólja dicsérhető. 15-10-nél ijesztőnek tűnt az állás, de szerencsére nem tört meg bennünket az öt gólos hátrány. Villámgyorsan visszajöttünk háromra, s bár támadhattunk a közte kettőért is, fontos lélektani pillanatban nem sikerült élnünk az emberelőny kínálta lehetőséggel, és a szünetig újra négy gólra távolodott a Kristiansand.

A fordulás utáni első néhány perc reménykedésre adott okot, gyorsan tudtunk támadásokat befejezni, Bíró Blanka fogott két lövést, és újra kettő gólra zárkózhattunk volna. Nem sikerült, ellenben a Vipers újra erőre kapott, és 4-1-es szériával hatra távolodott. Csaknem húsz perc volt még hátra, mégis úgy tűnt, innét már csoda kellene - a matematika alapján nem volt ledolgozhatatlan a hátrány, de a logika azt mondatta, a hajrát nem mi bírjuk majd jobban erővel... Aztán néhány perccel később már azt éreztük, ha a védekezés és a támadás akár csak egy negyed órán át egyszerre működne jól, még a csoda is valóra válhatna. Mert ha hátul fogtunk néhány labdát, akkor elöl Lundéval szemben hibáztunk ziccereket. Négyre még egyszer feljöttünk, felcsillant a szoros hajrá esélye, aztán az 51. percre már úgy fordulhattunk, hogy tudtuk, nincs visszaút - ötöt kaptunk zsinórban.

Teljesen elfogyott az erőnk a végére, így a hat norvég válogatottat soraiban tudó Vipers már nyugodtan játszhatott, közönsége pedig önfeledten ünnepelhetett. Iszonyatosan nehéz ősz végére értünk ezzel, amely előtt tudtuk, hogy sok küzdelem és szenvedés lesz benne, de azt nem sejthettük, hogy idő közben újabb problémák is felmerülnek majd. Ennek ellenére az erre az időszakra kitűzött célt elérték lányaink, a bajnokságban hibátlan mérleggel állnak, míg a Bajnokok Ligájában bejutottak a legjobb tizenhat közé. Ha hozzátesszük, hogy mennyi varázslatos, felejthetetlen pillanatot okoztak az elmúlt hetekben, talán még azt is remélhetjük, hogy a fájó évzáró kissé elhomályosodik hamarosan.

35-27-nél ért véget a mérkőzés - kettő ponttal kezdjük a szereplést januárban a Bajnokok Ligája legjobb tizenkét csapata között.

Vipers Kristiansand - FTC-Rail Cargo Hungaria 35-27 (18-14)
VIPERS: Katrine Lunde – Aune 3, Waade 2, Yttereng 6, Arntzen 3, Reistad 6, Jonassen
Csere: Fagerheim (kapus), Sulland 8 (3), Tomac 1, Olsen 4, J. Kristiansen 2, Refsnes
Edző: Ole Gustav Gjekstad
FTC: Bíró B. –Lukács V. 1, Háfra N. 7, Kovacsics 1, Mészáros R. 5, Pena 5, Schatzl Nadine 2
Csere: Szemerey (kapus), Hornyák D. 4 (4), Klivinyi 2, Faluvégi D., Márton G.
Kristiansad, 2000 néző. V: Pandzsics, Moszorinszki (szerbek)
Az eredmény alakulása. 2. perc: 0–1. 7. p.: 3–1. 9. p.: 5–2. 12. p.: 8–5. 17. p: 12–8. 21. p.: 15–10. 33. p.: 20–17. 37. p.: 24–18. 49. p.: 27–22. 52. p.: 31–22
Kiállítások: 6, ill. 8 perc
Hétméteresek: 3/3, ill. 7/4
MESTERMÉRLEG
Ole Gustav Gjekstad:
– Nehéz mérkőzésre számítottam, és a védekezésünk még mindig hagyott kívánnivalót maga után, de tudtuk is, hogy a Ferencváros támadásban nagyon erős. Azonban mi is sok gólt szereztünk, sikerült kihasználnunk, hogy az ellenfélnél a védelem közepéből kidőlt egy kulcsember.
Elek Gábor: – Nagyon akartuk a győzelmet, ám nem sikerült elhinnünk, hogy képesek is vagyunk rá. Nem tehetek szemrehányást a csapatnak, igyekezett mindenki, de sok hibával játszottunk, és amikor kicsit erőre kaptunk, mindig történt valami, ami megtörte a lendületünket. Természetesen csalódott vagyok a vereség miatt, most azonban ennyire voltunk képesek.