Gera, az elnyűhetetlen

2016. február 10., szerda 12:14 | 3 hónapja 18 napja 1 órája 27 perce
Gera Zoltán-interjú! Kiderül: milyen edzőnek látja Thomas Dollt, meddig futballozna a Fradiban, hogyan nevezik egymást Böde Danival, milyen jövőt jósol Nagy Ádámnak. És még számos érdekesség!
Gera, az elnyűhetetlen

Hamarosan harminchetedik születésnapját ünnepli, mégis kihagyhatatlan a Ferencvárosból és a magyar válogatottból. Gera Zoltán a Premier League-ben több mint 150, a magyar válogatottban közel 100 mérkőzésen játszott, vezére volt az Európa-bajnokságra hosszú idő után kijutott nemzeti csapatnak, a magyar játékosokat tekintve az elmúlt évtizedek legsikeresebb karrierje áll mögötte. És, még hol van a vége.

Gerzsonnal a tavaszi szezonkezdet előtt beszélgettünk céljairól, futballszemléletéről, a feltörekvő fiatalokról, családjáról…

- Többször kiemeltük, hogy Thomas Dollék mindig odafigyelnek a változatos edzésekre. Ez látszott például a törökországi edzőtáborban is. Túl vagy néhány felkészülési időszakon, téged is meg tudnak még lepni?

- Ma már ezek a felkészülési időszakok nem olyanok, mint régen. Kevesebb a száraz futás, ez természetesen nekünk is jobb. Nem is tudom, hogy volt-e két ugyanolyan edzésünk az elmúlt időszakban. Gyakoroltuk a taktikát, a kapuralövéseket, és minden olyat, amire szükség van egy mérkőzés felépítéséhez. Ezért is látom úgy, hogy jól sikerült a felkészülés. Az első tétmeccs persze nagyon fontos lesz, főleg, hogy szeretnénk idén is menetelni a kupában.

- Több típusú edzővel dolgozhattál együtt. Melyiket kedveled jobban: a szenvedélyesebbet vagy a higgadtabbat? Milyen edzőnek látod Thomas Dollt?

- Thomas nagyon jóban van a játékosokkal, barátságos, de ha nem úgy mennek a dolgok, akkor odacsap. A csapat ezt jól kezeli. Tudjuk, hogy ha megcsináljuk, amit kér, és nem élünk vissza a közvetlenségével, akkor remek a kapcsolatunk vele. Ez nagyon tetszik nekem. Ráadásul ott van mellette Ralf és Csaba (Ralf Zumdick és Máté Csaba), akik megnyugtatják, ha esetleg túlságosan is szenvedélyessé válik. Remekül kiegészítik egymást, fontos, hogy a szakmai stáb is felépített legyen. Sok meccset nem vesztettünk vele, de persze volt, amikor nem úgy alakultak a dolgok, ahogy szerettük volna. Látszik azonban, hogy szépen fejlődünk. Olyan játékosok robbantak be, akikről senki nem gondolta volna. Voltak olyan meglátásai – például, amikor Somaliát középre tette -, amelyek nagyon beváltak. Bátran nyúl a játékosokhoz, nem csak a saját posztjukon játszatja őket. Ez mindenképp őt dicséri.

- A legjobban berobbanó játékos egyértelműen Nagy Ádám. Miben tudsz neki segíteni, mi kell ahhoz, hogy valóban klasszis váljon belőle?

- Ádám értelmes, szerény srác, akinek nagyon jó a mentalitása, nála kisebb a kockázata annak, hogy elszálljon. Vannak persze helyzetek, amikor tisztában kell lennie azzal, hogy még egy éve sem játszik a felnőttek között. Tudja, hogy rengeteg területen kell fejlődnie, de korához, rutinjához képest nagyon jól megoldja a feladatát a Fradiban és a válogatottban is. Szép jövő áll előtte, de fontos, hogy töretlenül fejlődjön. Amikor egy fiatalt bedobnak a mélyvízbe, nincs rajta nyomás, élvezi, hogy lehetőséget kapott. Aztán eljön az időszak, amikor elvárják tőle a folyamatos jó játékot, ekkor derül ki, mire képes igazán. Ahogy látom, Ádám ezt is jól kezeli, tudja, miben kell a leginkább fejlődnie, hogy később akár egy jobb bajnokságba továbblépjen. Figyel arra, amit mondunk neki, remélem, a Fradiban és a válogatottban is sok jó meccse lesz.

- Bár korábban sokkal támadóbb szerepkörben játszottál, most egy poszton szerepelsz vele. Látsz valami hasonlóságot köztetek?

- Ádám alapvetően védekező középpályás. Én azért rugdostam a gólokat, persze, jóval előrébb is játszottam. Annak ellenére is teljesen más a stílusunk, hogy már egymás mellett futballozunk. Az ő játéka arra alapul, hogy sokat fut, nagyon jól passzol, nem adja el a labdákat. Azért ha magamra gondolok, hogyan játszottam… Tőlem csak örökölni lehetett a labdát. (nevet)

- Néhány hónap múlva rendezik az Európa-bajnokságot, amelyen hosszú idő után a magyar válogatott is részt vesz. Milyen sűrűn jut eszedbe Franciaország?

- A szemem előtt lebeg az Eb. A futballban viszont bármi megtörténhet, ezért a jelenre kell koncentrálni. Nekem sem garantált a helyem, ezért tavasszal kiemelkedően kell játszanom, és jól szerepelni a Fradival. Persze azért dolgozok, hogy ott legyek, hiszen óriási siker, hogy kijutottunk. Jó időszak előtt állunk a Fradival és a válogatottal is.

Nem fog rajta a kor...

- Ha minden a legjobban alakul, nemcsak az Eb-n, de akár a Bajnokok Ligájában is debütálhatsz. Egyértelmű, hogy jövőre is folytatod a futballt?

- Fizikálisan jól érzem magam, így egy újabb szezon még biztosan bennem van, így is készülök. Ha minden jól alakul, legalább egy idényt szeretnék még játszani, aztán lehet, hogy jó pár évig itt rongálom még a levegőt.

- Másfél éve hagytad ott a Premier League-et. Követed még a korábbi csapataidat?

- Hiányzik az a futballközeg, hiszen ha valaki egyszer belekóstol az angol futballba, nehezen hagyja ott. Különböző okok miatt nem volt lehetőségem folytatni, de nem bánom, jól érzem magam itthon, jó csapatban, kiváló közösségben játszom. Persze azért figyelem az angol meccseket, sokszor irigykedem is.

- Mit szólsz a Leicester City meneteléséhez? Mitől tud egy kisebb csapat ennyire előre törni?

- Egészen elképesztő, amit csinálnak. Vártam már, mikor rogynak meg, de nem nagyon akarnak. A Premier League-ben a legfontosabb, hogy egy csapat önbizalommal telve játsszon. Ha folyamatosan csak nyersz, akkor ez „magától jön”. Most mindenki 150 százalékkal focizik náluk, az összes játékos pályafutása legjobbját nyújtja. Ha a következő fordulókban nem kapnak ki, akár meg is nyerhetik az angol bajnokságot. Persze láttunk olyat is, hogy ha bejön négy-öt „zakó”, az önbizalom is véget ér. Mindenesetre nagyon jót tesz a futballnak, hogy így felbolygatták a PL-t.

- Hosszú évekig Angliában éltetek, sikerült az egész családnak megszokni az itthoni ritmust?

- A gyerekek legtöbb barátja itthon volt, így nekik könnyebb volt a váltás, persze van, ami hiányzik nekik Angliából. A feleségemet az első tíz évből szinte majdnem minden odakötötte, de ő is kezdi megszokni az újabb légkört, átvészelni ezt az időszakot. Jól alakul otthon minden, úgyhogy elégedettek vagyunk.

- Apaként az aggódós típusba tartozol?

- Azt nem mondanám. A gyerekek nagyon elevenek, ezért keressük, hol tudjuk lekötni azt a rengeteg energiát, ami bennük van. Remélem, majd a fiam is elkezdi rugdosni a labdát, mert még annyira nem érdekli. De a lényeg úgyis az lesz, hogy azt csinálja majd, amit szeret.

- A Fater becenevet korábban te adtad akkori csapattársadnak, Keller Józsefnek. Nem kaptad még vissza senkitől az öltözőn belül?

- A fiatalok tisztelettudóak, nem mernek szemtelenkedni, de ha mernének, akkor biztos mondták már volna (nevet). Sőt, a Böde Dani úgy hív engem, hogy „fiam”, és én nevezem őt „faternak”. Úgyhogy, ez egy érdekes párosítás…

- Minden szempontból meghatározó időszak elé nézünk. Egy év múlva hogyan tekintenél vissza a mögötted hagyott időszakra?

- Először is meg akarjuk nyerni a bajnokságot. Szeretnék túl lenni egy MK-győzelmen és egy Európa-bajnokságon is. No, és egy Bajnokok Ligája-csoportkörön… Mindezt persze egészségesen. Ezzel a listával nagyon elégedett tudnék lenni.