Jön a Fradi-tavasz! III.

2017. február 16., csütörtök 17:13 | 3 hónapja 12 napja 18 órája 23 perce
A legendás Fradi-tavasz eredetét kutató sorozatunk befejező részében a közelmúlt sikerei elevenednek meg.
Jön a Fradi-tavasz! III.

A Ferencváros élvonalbeli labdarúgó-csapata szombaton 18 órától a Debreceni VSC otthonában játssza le a 2016-17-es szezon első tavaszi bajnoki mérkőzését. Csapatunk jelenleg a tabellát 34 ponttal vezető Videoton-Honvéd-Vasas trió mögött négy ponttal lemaradva, a negyedik helyről várja a folytatást. A cél azonban idén is a végső győzelem, vagyis a történelmi, 30. bajnoki cím megszerzése. Erre pedig meg is van minden esélyünk, annál is inkább, hiszen a Ferencváros hagyományosan remekül hajrázik a bajnokságok tavaszi félévében. Cikksorozatunkban a legendás Fradi-tavasz nyomában járunk, az eddigi 29, bajnoki győzelmet hozó szezonra koncentrálva. A sorozat befejező részében a közelmúlt sikereire, vagyis az 1990 utáni bajnoki győzelmekre koncentrálunk.

Bajnoki győzelem 11 év után

Amint arról a sorozat második részében ITT írtunk, a Ferencváros az 1980-as évek egyetlen bajnoki címét az 1980-81-es szezonban szerezte meg. Ezután a klub háza táján szokatlanul sikertelen időszak köszöntött be, az ezt követő tíz évben a csapat a bajnokságban mindössze négy ezüst- és egy bronzérmet tudott szerezni. 1983-84-ben ráadásul az Üllői úti közönség láthatta játszani minden idők legeredménytelenebb Ferencvárosát is, amely a csapat történelmében páratlan módon közel járt ahhoz, hogy a pályán essen ki az NB I-ből. Az őszt mindössze négy győzelemmel, öt döntetlennel és hat vereséggel zárta az FTC, majd a télen Novák Dezsőt Vincze Géza váltotta a kispadon, végül pedig az április-májusban elért három győzelemmel sikerült kiharcolni a bennmaradást, a csapat végül a 12. helyen végzett a 16 csapatos NB I-ben. Jellemző az akkori időkre, hogy a kiesés elől menekülő csapat hazai találkozóin is 10-15 ezer néző volt az Üllői úton…

Az új évtizedet egy bronz- és egy ezüstéremmel kezdtük 1989-90-ben és 1990-91-ben, és a közönség újra hinni kezdett benne, hogy visszatérnek a szép idők a Ferencvárosba. 1991-92-ben, az új idényben pedig már ott voltak a csapatban a későbbi emlékezetes BL-menetelés résztvevői közül olyan nevek, mint Telek, Simon, Páling, ifjabb Albert Flórián, Keller, Szűcs Mihály, vagy Kuznyecov, és a csapat tagja volt ekkor már Lipcsei Péter is. Sőt, 1991-ben 13 év után sikerült újra elhódítani a Magyar Kupát is, így a Fradi a KEK küzdelmeiben is érdekelt volt. Itt a Levszki Szófián még kettős győzelemmel jutottunk túl, azonban a Werder Bremen ellen kettős vereséggel búcsúztunk a sorozattól a második fordulóban. A bajnokságot közben egy döntetlennel kezdtük Vácott, és bár első vereségünket csak a 10. fordulóban szenvedtük el október végén hazai pályán az MTK ellen, őszi teljesítményünk mégsem volt meggyőző: mindössze öt győzelem mellett nyolc döntetlen, és két vereség. Ezután viszont újra megérkezett az immáron legendás Fradi-tavasz! Az első négy tavaszi fordulóban két győzelem és két döntetlen volt a termés, márciusban a tavaszi nyitányon fontos győzelmet arattunk a szezonban legnagyobb riválisunk, a Vác ellen. Ezután viszont nem volt kegyelem: zsinórban 11 győzelem következett, olyan meccsekkel, mint a Zalaegerszeg elleni 7-0, az idényben a negyedik helyen záró Siófok elleni 5-0, vagy a Győr idegenbeli 6-1-es kiütése. Végül egy pont előnnyel megelőztük a Vácot, és 11 év után a Ferencváros visszahódította a magyar bajnoki címet, amelyet összességében 24. alkalommal nyert el.

Aranyérmekbe keretezett BL-menetelés

Az újabb bajnoki aranyéremre három évet kellett várni. Ekkor már együtt volt a legendás BL-csapat gerince, és ott volt a csapatban az 1995-ben Portóba igazoló Lipcsei Péter is. A csapatnak 1993-ban és 1994-ben is sikerült elhódítania a Magyar Kupát, a szurkolók azonban a bajnokságban is éhesek voltak a sikerre. Jól indult a szezon, kettős győzelemmel sikerült továbbjutni a KEK selejtezőjéből a luxemburgi Dudelange ellen (ebben az évben a sorozat második fordulójáig jutottunk, ahol a Porto jelentette a végállomást), a bajnokságban pedig két győzelemmel rajtolt Novák Dezső együttese. Utána viszont két vereség és egy döntetlen következett, az őszi mérleg pedig 10-2-3 volt. A tavasszal pedig magabiztos menetelés következett, az első 13 tavaszi bajnokin mindössze egyetlen vereség csúszott be, így nagy előnnyel, biztosan lett meg a bajnoki cím, amely egyben a Bajnokok Ligája selejtezőjét is jelentette a csapat számára.

A következő szezon augusztus 5-én egy 2-1-es vereséggel indult Debrecenben, négy nappal később pedig következett a Ferencváros legújabb kori történelmének egyik legnagyobb mérkőzése, a Bajnokok Ligája selejtezőjében, Brüsszelben. A találkozót Zoran Kuntic találatával 1-0-ra az FTC nyerte, így két héttel később az Üllői úton az 1-1-es döntetlen azt jelentette, hogy a csapat bejutott a BL csoportkörébe. Itt a címvédő Ajax, a Real Madrid és a Grasshoppers került a mieink útjába, a szeptember 13-ai első találkozón pedig máig emlékezetes meccsen 3-0-ra nyertünk Zürichben, a fiatal tehetség, Vincze Ottó duplájával, és Lisztes góljával. Ezen kívül két döntetlen és három vereség következett a további találkozókon. A bajnokságban sem alakultak rosszul a dolgok már az ősszel sem, 11 győzelem és 4 vereség volt a mérleg. Utána viszont következett a magabiztos Fradi-tavasz: a 16. és a 29. forduló között mindössze egyetlen vereség csúszott be, így az MTK elleni utolsó fordulóbeli mérkőzés már nem számított, megvolt a 26. bajnoki elsőség, keretbe foglalva a szép BL-menetelést.

A 2000-es évek bajnokcsapatai

1996 után négy újabb szűk esztendő következett, 2000-ben pedig Csank János vezetésével vágott neki a bajnokságnak a Ferencváros. Ebben az időszakban az MLSZ folyamatosan kísérletezett a bajnoki rendszer átalakításával, megállítandó a csökkenő színvonalat és nézőszámot, így ebben az idényben egy kétszer nyolccsapatos bajnoki alapszakasszal kezdődött a szezon, amit egy 12 csapatos rájátszás követett. Az őszi alapszakaszban nem muzsikáltunk jól, 6 győzelem és 4 döntetlen mellett 5 vereséget szenvedtünk, és csoportunk harmadik helyén mentünk tovább a rájátszásba. Ott viszont már nem volt megállás: hét veretlen bajnoki után jött az első vereség, majd újabb hat veretlen meccs következett, a 16. és a 22. forduló között pedig négy győzelem és három döntetlen. A szezon végén zsinórban három meccset nyertünk, így végül a Dunaferrt megelőzve a miénk lett a bajnoki cím.

Ezután két ezüstérem következett, majd Garami József irányításával vágtunk neki a 2003-04-es szezonnak. A Szűcs Lajos, Lipcsei Péter, Dragóner Attila fémjelezte keretben ott volt két jelenlegi labdarúgónk, a később Angliában remek pályafutást befutó, majd hozzánk visszatérő Gera Zoltán, és Leandro is. Az első nyolc fordulóban ugyan veretlenek maradtunk, de ebből négy találkozónk is döntetlennel végződött, majd Debrecenben egy 5-0-s vereségbe szaladtunk bele. A téli szünetben Pintér Attila váltotta Garami mestert a kispadon, aki hasonlóan kezdett, mint elődje az ősszel: hét veretlenül megvívott találkozó, de ebből három döntetlen. A hatcsapatos felsőházi rájátszást egy győzelemmel kezdtük, de utána zsinórban négy vereség, és egy döntetlen következett, és minden elúszni látszott. Ekkor azonban legyőztük otthon az MTK-t, majd máig emlékezetes találkozón, az utolsó 11 percben egy káprázatos Sasu-ollózással és egy Leandro-bombával végül nyerni tudtunk Siófokon a Balaton FC ellen, ám az utolsó előtti fordulóban az örök rivális Újpest legyőzött minket a Megyeri úton. Az utolsó fordulóban egy időben rendezték a mérkőzéseket, a mieink a Debrecent fogadták az Üllői úton, míg az Újpest a Puskás stadionban játszott az MTK ellen. A képlet egyszerű volt: ha a lilák nyernek, ők a bajnokok. Amennyiben nem, akkor az Üllői úti meccs győzteséé az aranyérem. Az MTK sportszerű módon nem adta fel a saját mérkőzését, és 1-1-es döntetlenre végzett az Újpesttel, míg a mieink Gera, Tököli és Lipcsei góljaival 3-1-re legyőzték a Lokit, ünnepelhetett a teltházas hazai közönség, a Magyar Kupa-győzelem után másodszor is. Ekkor sem gondoltuk volna, hogy újabb 12 évig az lesz az utolsó aranyérem…

A legújabb diadal

A 2000-es évek második felében ismét sötét időszak köszöntött be a Ferencváros életében. A klub az anyagi csőd szélére került, sőt, az MLSZ döntése nyomán, bár pályán soha nem estünk ki, kénytelenek voltunk a másodosztályban szerepelni. Itt három évet töltöttünk el, 2009-ben kerültünk vissza az első osztályba. Az új, Kubatov Gábor vezette klubvezetésnek sikerült talpra állítania a Ferencvárost, és fokozatosan épült fel a jelen csapata. 2011-ben és 2014-ben bronz-, 2015-ben ezüstérmet szereztünk a bajnokságban, és meglett a Magyar Kupa is. 2015-16-ban pedig, minden idők egyik legmagabiztosabb bajnoki aranyérmét gyűjtöttük be, a 29.-et a klub történetében. Ezúttal nem volt szükség fényes tavaszra, a lényeges kérdések már az ősszel eldőltek, az első 15 bajnokin 14 győzelem és 1 döntetlen volt a mérleg. November 21-én az MTK tudott megállítani minket, a szezont pedig 24 győzelemmel, 4 döntetlennel és 5 vereséggel, toronymagasan zártuk az első helyen. A tavaszra is maradt azonban menetelés: a szezon utolsó tétmeccsén a Groupama Arénában stílszerűen az Újpesttel találkoztunk a Magyar Kupa döntőjében, és Gera góljával le is győztük őket, ezzel 22. alkalommal hódítottuk el a díszes trófeát, ismét duplázva.
Szombaton Debrecenben pedig új tavasz kezdődik. Az eddigi legendás évekből kiindulva pedig joggal bízhatunk benne, hogy ezúttal is remek Fradi-tavasz következik, és a csapat begyűjti a történelmi, 30. bajnoki aranyérmét is.

A Debrecen elleni idegenbeli találkozónkra, és a tavasz első hazai bajnokijára, a Videoton elleni mérkőzésre is kaphatóak a belépők! A részletes jegyinformációk IDE kattintva érhetők el!