Örökös bajnok

2012. június 4., hétfő 11:59 | 6 éve 8 hónapja 15 napja 3 órája 47 perce
Elek Gyula 2010-es interjúja, amelyben őszintén beszél az FTC történelméről, a családról, a fradizmusról, a kézilabdáról...
Örökös bajnok

Két évvel ezelőtt készült Elek Gyulával az alább olvasható interjú, amikor is 60 éves volt a ferencvárosi kézilabdázás. Tehát vannak bizonyos részek, amik akkor éppen aktuális eseményekről szólnak, ám az ő emlékére ezeket is benne hagytuk. Érdemes megjegyezni, hogy miután ez az beszélgetés megjelent, utána Elek Gyula említette, hogy nagyon teszett neki. Ezért is gondoltunk arra, hogy e szomorú pillanatban a szurkolók szívesen olvasnák újra, e neki is tetsző interjút.

Tehát meséljen most maga Elek Gyula az FTC történelméről, a családról, a fradizmusról, a kézilabdáról...



Elek Gyula, a ferencvárosi kézilabda-pápa


A ferencvárosi kézilabdázás idén ünnepli fennállásának hatvanadik esztendejét. Van egy férfi, aki ebből ötvennégy évet itt töltött. Ő Elek Gyula, akit senkinek sem kell bemutatni. Tagja volt az ötvenes évekbeli sikeres férfi csapatnak, majd edzője a fradis lányoknak, később szakosztályvezető. Még ma is ott van minden hazai női és férfi meccsen, persze a lányok közelebb állnak a szívéhez, hiszen az ő nyomdokaiba lépve most a fia vezeti a szakmai munkát a hölgyeknél. A Fradi Múzeum e jeles jubileum alkalmából megkereste őt, hogy a legilletékesebb személy vezessen végig minket a ferencvárosi kézilabdázás történetén.

- Hogyan került kapcsolatba a kézilabdával?
- A Kinizsi és Lónyai utca sarkán lévő Református Gimnáziumban érettségiztünk 1950-ben. Ehhez egy iszonyú nagy udvar tartozott, amelyen kézi- és röplabdapálya volt. Itt mindent lehetett csinálni, csak az ablakok épsége miatt, focizni nem. Tehát maradt a kézilabda. Óriási kézilabdás élet volt itt, hatalmas bajnokságokat rendeztek az osztályok csapatai között. Jellemző, hogy hetedikes korunkban, Som Ferivel, egy másik régi válogatott Fradi-játékossal együtt az osztályunknak is csak a harmadik csapatába fértünk be! Aztán mire leérettségiztünk már mi lettünk a menők. Csak az osztályunkból hatan – heten lettek NB I-es kézilabdások. Ide jártak le az Elektromos játékos megfigyelői, így az ificsapatukhoz kerültem. Itt nagy- és kispályán is játszottam, de később már inkább csak kispályázni akartam. Azonban a nagypályás szövetségi kapitány ebbe nem nyugodott bele és a Tromos illetve az én tudtomon kívül átigazoltak engem a Bp. Haladáshoz. Lejátszottam az első bajnoki meccset az Elektromosban, amit persze megóvtak, ezzel a Tromos nem jutott be az országos döntőbe, én pedig nem játszhattam többet náluk. Egy darabig duzzogtam, de mivel kézilabdázni akartam, végül csak játszanom kellett a Haladásban. Viszont nagypályára soha nem mentem vissza. Mivel látták, hogy nem érzem jól magam, végül visszaengedtek az Elektromosba, majd 1956-ban többek között Som Ferenc és Száraz István hívására a Kinizsihez igazoltam.

- Akkor Ön tagja volt az 56-os bajnokcsapatnak?
- Nem. Én december 16-án játszottam először az akkor már újra FTC-nek hívott csapatban, viszont az ominózus, a bajnokságot eldöntő Meteor elleni találkozón már ott szurkoltam a későbbi társakért. Szemtanúként állíthatom, az óvásunk jogos volt, de a döntő újrajátszására már nem volt lehetőség, mert a meteorosok nagy része disszidált. Így ’57 tavaszán mindkét csapatot bajnoknak nyilvánították. Mi együtt maradtuk és szép sikereket értünk el, rendre a dobogón, vagy annak környékén végeztünk. Persze akkoriban még dolgoztunk a kézilabda mellett, én például nevelőtanár voltam egy kollégiumban. Egészen 1962-ig játszottam a Fradiban.

- Ön részese volt az FTC újjáalakulásának is, amikor visszakaptuk a nevünket és a színünket!
- Így van. 1956. november 1-én egy gyönyörű verőfényes napon csak úgy ballagtam a városban és összetalálkoztam Csabai Jóskával, aki kollégám volt és a Fradi focicsapatában játszott. Ő mondta, gyere az Üllői útra, ma van az egyesület újjáalakulása. Mire odaértünk, már hatalmas tömeg gyűlt a Springer-szobor köré, majd Kispéter Mihály a következő szavakkal nyitotta az ünnepséget: „Megemelem a kalapom a magyar ifjúság nagysága előtt!”

- Miért ment el aztán innen?
- 1962-ben Eszéki edző minden ok nélkül ki-kihagyogatott a csapatból. Ha mégis becserélt többször én döntöttem el a mérkőzéseket, de a helyzet nem változott. Aztán a Győri ETO elleni meccs után mondtam neki: „Rudi befejeztem, ne szórakozzál velem.” Nem is tartóztatott. Ekkor már az idősebb Horváth Pistával, aki később a férfi csapat trénere lett, együtt jártam edzőképzőre. Csapattársam Vitéz Tomi szólt, hogy a VM Közért női csapatánál edzőváltás van, nem akarsz oda menni? Én elvállaltam és az ETO-meccs után három nappal már a Közért trénere lettem. Itt védett későbbi feleségem Rothermel Anna. Jó gárda volt, de három év után hívtak a Fradihoz és nem tudtam ellenállni. 1965-ben a világbajnokság után Rothermel Anna is el akart jönni és engem követve ő is a Ferencvárost választotta. Az első évben rögtön bajnokok lettünk. Már amit átvettem, az is jó csapat volt, de a keményebb munka eredménye lett a bajnoki cím. Furcsa párhuzam, hogy ugyanakkor a férfi csapat meg kiesett az NB I-ből. Az élet produkál ilyen fonák dolgokat.

Csapatkép (1957). Balról a második Elek Gyula
Csapatkép (1957). Balról a második Elek Gyula

- Az idősek körében mindenkinek tüskét jelent egy név: Sterbinszky Amália. Mi lett volna, ha marad?
- Ő szoboszlói volt és a Debreceni Dózsában kezdett el kézilabdázni. Egy Magyar Kupa meccsen figyeltem fel rá. Ő azonban ragaszkodott hozzá, hogy a szüleivel beszéljek, mert nem akarták elengedni. Négy órán keresztül győzködtük őket, de hajthatatlanok maradtak. Fél évvel később jött egy távirat, hogy: „Érkezem, Sterbinszky”. Szeretettel fogadtuk, nagyon jól teljesített, de valahogy nem vert gyökeret itt. A Vasasnak és a Veszprémnek esélye sem lett volna nyerni, ha ő nálunk marad, így ahogy bekerült a válogatottba ott bekerítették.

- Azt hallani, hogy a Fradi nem adott neki lakást, ezért ment el.
- Nem így volt. A Fradi két lakást kapott a tanácstól, az egyik Vépi Péteré lett volna, amit ő meg is kapott. A másik Sterbinszkyé, ha itt marad. A tanácselnök személyesen jött ki velünk Romániába egy túrára megnézni őt, hogy tényleg akkora sztár-e. Az ő minősítése alapján lett volna a másik lakás az övé. Ennek ellenére elment, s végül a Vasasnál még évekig kellett várnia az ígért lakásra. Néhány esztendő múlva, mikor még mindig nem volt meg a lakása, szóba került, hogy visszajönne, de aztán az élet másképp alakította a dolgokat. Mellesleg miután Babi válogatott lett, az apja rettentő hálás volt ezért nekem.

A női kézisek a régi Üllői úti pályán (1973). A bal szélen Elek Gyula, a guggoló sorban középen a felesége, Rothermel Anna
A női kézisek a régi Üllői úti pályán (1973). A bal szélen Elek Gyula, a guggoló sorban középen a felesége, Rothermel Anna

- Ekkor még a kézilabdásaink az Üllői úton játszottak.
- Természetesen. Az Üllői úti kézilabda-lelátóról például azt kell tudni, hogy Csepelen készítették a Főiskolai világbajnokságra. Mikor már nem volt szükség rá, akkor ezeket a Fradi megvette, amire bizony ötezer ember is felfért. Játszottunk is a lányokkal egy bajnokságot eldöntő meccset a Veszprém ellen, amikor teljesen megtelt. Még a TV is adta a találkozót, ez volt Knézy Jenő első kézilabda-közvetítése.

- Az aranykorszak négy bajnoki címből és négy Magyar Kupa győzelemből, illetve egy BEK döntőből állt.
- A négy bajnoki cím lehetett volna öt is. Hogy miért nem lett, azt jó pár évvel később egy baráti társaságban tudtam meg egy hiteles embertől. Igazi összesküvés áldozatai lettünk. A lényeg az volt, hogy 1972-ben az Újpest férfi csapatát bent tartották és ezért a női bajnokságban a Fradi elsőségét odaadták a Vasasnak. Hogy is történt ez? A férfi Vasas a Dózsával játszott, a lilák „nyertek” és így bent maradtak az első osztályban. Ezért a BM kiépített egy közvetlen telefonvonalat a női bajnokság utolsó fordulójára Ózd és Veszprém között. A Vasas Veszprémben játszott, mi pedig Ózdon. Egyforma pontszámunk volt a Vasassal, de a gólarányunk jobb volt, azaz az angyalföldieknek jócskán meg kellett verniük azt a Bakonyt, amelytől itthon kikaptak. Tehát a piros-kékek telefonon keresztül folyamatosan értesültek, hogy mi hogy állunk Ózdon. Veszprémben a hazaiak búcsúztatták a kapusukat, így ott tíz perccel később kezdődött a meccs. Miután mi két góllal nyertünk, eszerint az angyalföldiek kilenccel verték a Veszprémet, a gólarányuk eggyel jobb lett és ők lettek a bajnokok!

Az elvesztett Kijev elleni BEK döntőről annyit kell tudni, hogy ezt rendszerint április 4-én rendezték Pozsonyban, viszont itthon októbertől szünetelt a bajnokság, így edzőpartnert rendkívül nehéz volt találni. Viszont a kijeviek legjobbja, Turcsina ez idő tájt szült, s mikor megnéztem egy edzésüket kövér volt és csak totyogott. Így mi inkább a hórihorgas átlövőjükre koncentráltunk. Az első félidőben minden rendben ment, ráadásul a három busznyi Fradi-szurkoló a hazai pálya hangulatát varázsolta a csarnokba. Vezettünk is 4-1-re, de kihagytunk két hetest. Ekkor kapcsolt Turcsin edző és behozta a nejét, aki szépen eltotyogott, ide passzolt, oda tett egy labdát és ezzel nem tudtunk mit kezdeni. A második félidőre beszállt a két jugoszláv bíró is, aki befújt két vagy három büntetőt nekik. A vége 11-9 lett oda.

- A 70-es évek jól alakultak a Fradi számára, hiszen megszakítás nélkül 15 éven keresztül dobogón volt a csapat, KEK-et nyertünk. 71 után viszont nem voltunk bajnokok, mi hiányzott?
- Talán Sterbinszky Amália.

- Az Ön neve sosem került szóba mint szövetségi kapitány?
- Sohasem vágytam rá, de a nejem is „letiltott”, hogy az nem egy jó dolog.

- Aztán jöttek a sikertelen 80-as évek. Mi történt ekkor?
- Visszavonultak a nagy játékosok, az utánpótlás pedig nem volt olyan szintű.

- Még Önnek is fel kellett állni a kispadról egy időre.
- Egy gyengébb szezon végén volt egy csúnya csörtém a vezetőséggel, melynek az lett a vége, hogy kijelentették, nem akarják, hogy tovább romoljon az egészségem és ott haljak meg a kispadon, jobb lenne, ha inkább a szakosztályvezetésbe töltenék be valamilyen posztot.

- 89-ben fúzióra léptünk a Herz-cel. Meséljen erről valamit, elkerülhetetlen volt?
- Igen, de nem volt az egy rossz dolog. A Húsosnak volt egy csapata, de nekünk is adtak pénzt, aztán rájöttek, hogy minek két gyengébb együttest fenntartani, csináljunk inkább egy erőset. Valóban megindultunk felfelé, de még nem tudtunk beleszólni a bajnokságba. Aztán 90-ben én is visszakerültem a kispadra.

- Önt egy másik legendás edző váltotta, Németh András.
- Őt én hoztam ide. Éppen ifi fiúknál volt edző, így gyakorlatilag az első hívó szóra jött. András remek szakember, határozott egyéniség, de egy különleges figura. A mai napig a legjobb viszonyban vagyunk. Közben Kökény Bea is elkötelezte magát a Fradihoz, s ezzel már kialakult a nagy csapat.

- A sikerek hatására új csarnokba költözött a Fradi.
- Már korábban szóba került a terv, hogy az FTC megveszi azt a csarnokvázat a Ganztól. De nem lett volna pénz az építés befejezésére, így a terv végül csak terv maradt. Aztán később jött Török Lajos, hogy mégis csak meg tudnánk venni. Elkészültek a látványtervek, de csak három sor székkel. Mondtam neki, ezt ne fogadd el, mert ez így nem lesz több mint a Faház. A tervezőt levittük Békéscsabára, nézze meg, hogyan lehet meredekebbé tenni a lelátót. Az illetőt megfogta a látvány és ennek hatására átrajzolta a tervet, majd nem sokkal később megnyílt az új csarnokunk.

- Ugorjunk az időben. Örült annak, hogy újra feltámad a férfi csapat?
- Örültem is, hiszen én is itt játszottam, de féltem is, hogy ez kihatással lesz a lányokra. Mostanra azonban minden összeért és végre mindkét csapatunk az első osztályban van, ami remek dolog.

- Mit szólt, amikor a fia az Ön nyomdokaiba lépett és a női csapat edzője lett?
- Féltettem, de a csömöri lányoknál, majd itt az ifiknél eltöltött egy-egy év megnyugtatott, hogy nem lesz baj. Nem is lett. Nem rajta múlott, hogy az idén gyengébb volt a szereplés.

- 17 év után nem a dobogón végeztünk, hogyan élte meg ezt az egy évet?
- Nehezen, de érthető volt. Sokan mentek el és a fiataloknak idő kellett a csapatba épüléshez. Szerencsére ez tényleg csak egy év volt. Az igazolások azt mutatják, hogy jövőre megint a dobogóért fogunk küzdeni.

- Van, amit úgy érez, hogy hiányzik a parádés pályafutásából?
- A BEK-győzelem, azt nagyon sajnálom, hogy kimaradt.

- Mit jelent Önnek a Fradi?
- Mindent ennek a klubnak köszönhetek. A Ferencváros olyan, mint egy nagy család, itt mindenki mindenkit ismer és mindenki segíti a másikat. Számomra talán ez a fradizmus.

Zsiga László
(FTC Múzeum)