Férfi kézilabda szezont Zsiga Gyula értékeli

Alapvetően elégedettek lehetünk az idei teljesítménnyel, hiszen gyakorlatilag egy teljesen új alapokra építkező együttessel értük el ezt a hetedik helyezést. Sok időbe telt, míg mindannyian megtaláltuk a közös hangot, de azt hiszem, sikerült, s a hosszú távú terveinkbe abszolút illeszkedett az idei szezon. Az alapszakasz végén részletesen elemeztük az év első szakaszában nyújtott teljesítményünket, így most a rájátszást vesszük górcső alá.

Megmondom őszintén, reménykedtem abban, hogy a play-off mérkőzései alatt jobb teljesítményt tudunk nyújtani, de azt gondolom, az utolsó hat meccs alatt is hasonlóan rapszodikus játékot mutattunk, mint az alapszakaszban. Sajnos a sérülés sem került el bennünket, igazából úgy fejeztük be a rájátszást, hogy nem volt tapasztalt balkezes átlövőnk. Ami a támadójátékunkat illeti – véleményem szerint sok olyan dolog van, amit felállított védelemmel szemben még gyakorolnunk kell. Itt alapvetően a beálló játékot tudom kiemelni, ami sem az alapszakaszban, sem a rájátszás nagy részében nem úgy valósult meg, ahogy azt szerettem volna. A szélsőjátékunk az alapszakaszhoz képest igaz előre lépett, de a helyzetkihasználása nem javult. Nem igazán tudtunk felállt védelemmel szemben szélről eredményesek lenni. Leggyengébb pontunk az átlövő-teljesítmény, ezen a poszton hiányosságaink voltak, vannak, sérülések voltak, vannak; emiatt a távoli lövések zónájából nem igazán tudtunk eredményesek lenni. Ebből következett, hogy sok-sok alkalommal nagyon közel kerültünk a védőfalhoz és ebből adódóan sok hibát követtünk el. Túl közel akartunk játszani, faultokat kaptunk, megállították a játékunkat. Domináns hiba volt végig, a play-off során, hogy emberelőnyös szituációkban hibát hibára halmoztunk, s ahelyett , hogy mi lőttünk volna könnyű gólt, az általunk elszórt labdákból az ellenfél tudott könnyű találatokat szerezni. Érdekes, hogy emberhátrányban, tehát amikor mi voltunk kevesebben, eredményesebbnek bizonyult a csapat.

A védekezésünk, azt gondolom, sokat lépett előre. Itt elsődlegesen a felállt védelemben való védekezésre gondolok, ami végül is nem adja vissza a sok-sok kapott gólt, de ezek inkább a rossz támadások és a nagyon rossz visszarendeződésből adódó kontratámadások miatt volt. A visszarendeződésünk nem volt elég jó ahhoz, hogy ezeket a könnyű lefordulásokat meg tudtuk volna akadályozni. Védekező munkában Kocsi Andris és Mazák Martin kimagasló volt, úgy gondolom, hogy meccsenként átlag 15-20 alkalommal tudtak megállító-faultot adni. Tőlük nem sokkal maradt el Bakos Gyuri, illetve Lendvay Péter. A védekezésünk agresszívabbá vált az alapszakaszhoz képest a 3-2-1-es nyitott védelemmel. Úgy gondolom, hogy rengetegszer kényszerítettük az ellenfelet passzív-közeli támadójátékra és több esetben sikerült a labdát is megszerezni. Ezzel szemben viszont a kapusoknak jóval nehezebb dolguk volt, hiszen sokszor a vonalról lőttek az ellenfelek, tehát nem az átlövések domináltak, hanem a szélső vagy a beálló pozícióból vagy lerohanásból kaptunk gólokat. Ez nehezítette a kapusok dolgát, ráadásul a teljesítményük, akárcsak az alapszakaszban, elég rapszodikus volt – voltak kimagasló és nagyon gyenge időszakaik is. A sáncoló-tevékenységünk nem volt túlzottan eredményes sem az alapszakaszban, sem a rájátszásban, igazából emiatt alkalmaztuk a nyitott védekezést.

Támadásaink előkészítésében három játékosunk nevét mindenképp ki kell emelni: Kocsi, Lendvay és Bakos előkészítő mozgása, passzaik nagyon fontosak voltak. Sajnos hibaszázalékban is benne van „Lenyó” szerepe, Mazival és Kocsi Andrissal hárman azok, akik a legtöbb hibapontot hozták össze a támadójátékunk alatt. Védekezésben a legjobb teljesítményt a Kocsi, Mazák, Bakos hármas hozta, ez az előbb említett ütközésekből, labdaszerzésekből, faultokból vonható le a statisztikai elemzések után. A legtöbb időt a pályán a Mazák, Kocsi, Pálos hármas töltötte a play-off hat mérkőzése alatt, gyakorlatilag végigjátszották ezeket a meccseket. Sajnos a szélső és beálló pozíciók lövő százaléka nem volt jó, nekik mindenféleképpen javulniuk kell a jövőre nézve. Igazi kiemelkedő egyéni teljesítmény nem volt a rájátszás alatt, akivel mondjuk mérkőzést tudtunk volna nyerni.

Ha mérlegre tesszük a csapat ezévi teljesítményét, nagyon leng a mérleg, mind negatív, mind pozitív irányba. Úgy gondolom, hogy alulmaradtunk a várakozásoktól, hiszen a fúzióból arra következtet mindenki, hogy ez a csapat jobb, mint a korábbi PLER, természetesen azt senki nem várja, hogy jobb lehetne, mint a fúzió előtti FTC. Tény, hogy pozíció, illetve helyezés szempontjából egy kicsit előrébb vártuk a csapatot. Ennek az oka az, hogy nagyon kellett keresni a csapatot, sok időt vett igénybe, amíg összeállt, megismerték egymást a játékosok, illetve azt is el kell mondani, hogy rengeteg sérülésünk volt, ami zavarta a folyamatos munkát. Ez az év mindenképpen hasznos volt, mert úgy gondolom, hogy egy profi gondolkodású, előremutató vezetői struktúra alakult ki, ami mindenképpen meglapozhatja azt a jövőt, amivel adott esetben ez az építkezési folyamat tovább mehet. A csapat támadó és védekező játéka a következő évtől nem a nulláról indul, hanem már egy olyan kellő alappal, bázissal rendelkezik, amely mindenképpen előnyt jelent az egy évvel ezelőtti önmagunkhoz képest. Ha így értékelem az évet: egy erős középcsapattá formálódtunk, és a játékosaink nagy része itt marad, tehát ez önmagában egy erősítést jelent. Ebből az aspektusból mindenképpen pozitív irányba billen a mérleg. Mára hivatalos, hogy csapatunk tovább erősödik Darko Pavlovics leigazolásával. Azt gondolom, hogy egy olyan átlövővel sikerült megegyeznünk, aki a távoli lövések problémájában a segítségünkre lehet. Nagyon bízom abban, hogy az ő játéka, mentalitása egy olyan színfolt lehet a csapatban, ami jó hatással lehet a többi játékosra is.

A következő idényre az az elvárás, hogy az 1-6. helyezés valamelyikét szerezzük meg. Értelemszerűen azért fogunk dolgozni már a nyártól, hogy előre tudjunk lépni legalább egy helyezést, de természetesen mindent meg fogunk tenni annak érdekében, hogy ennél akár jobbak is lehessünk.

Zsiga Gyula