Az életre neveli tanítványait – Solti Antal 70 éves!

2018. október 21., vasárnap 20:30 | 22 napja 20 órája 11 perce
Vívó szakosztályunk mesteredzője, Solti Antal ma ünnepli 70. születésnapját – INTERJÚ!
Az életre neveli tanítványait – Solti Antal 70 éves!

Solti Antal versenyzőként a Honvédban kezdett el vívni, tőrvívó-edzői pályafutása is ott indult 1972-ben. 1984 és 2012 között az MTK-nál dolgozott, a Ferencváros vívó szakosztályának újjáalakulása óta vezetőedzője. Többször is részt vett a válogatott felkészítésében, a tőr fegyvernemi bizottság vezetéséig is eljutott. Tanítványa volt az olimpiai bronz- és világbajnoki aranyérmes Tuschák Katalin. Több mint harminc éve edzi Mohamed Aidát, aki Rióban a hatodik olimpiáján vett részt. A mesteredzővel 70. születésnapja alkalmából pályafutása múltjáról, jelenéről és jövőjéről beszélgettünk.

- Nagyon boldog születésnapot kívánunk az egész Fradi-család nevében! Mivel tölti a napját egy éppen 70 éves mesteredző?
- Pihenéssel! Emellett, mivel most nem tartok edzést, egy kicsit van időm pakolni, rendet rakni is itthon.

- Gondolom, nem csak a szó fizikai értelmében van mit rendezni, ilyen kerek évfordulókon az ember sokszor visszatekint arra, ami addig történt vele. Ön rendezte már a gondolatait a pályafutásáról, visszagondolt már a mérföldkövekre?
- Félig-meddig igen, de azért bízom benne, hogy még majdnem annyi van hátra, mint amennyi eltelt… A viccet félretéve, ha megnézzük, 25 évet vívtam és edzősködtem a Honvédban, majdnem ugyanennyi időt dolgoztam az MTK-nál, most pedig hatodik éve edzem az Építőkből és a Terézvárosból kialakult FTC-t. Ha ezt vesszük alapul, még 10, de inkább 20 évig szeretnék aktívan edzősködni a Fradiban. Utóbbi sajnos szinte lehetetlen a koromnál fogva, de bízom benne, hogy minél tovább tart még a pályafutásom!
- Ha mégis egy kicsit visszatekint az eddigiekre, van olyan esemény vagy eredmény a pályafutásából, amire kifejezetten a legbüszkébb?
- Nem is a konkrét eredményeket hangsúlyoznám, hanem ami nekem a legfontosabb volt, hogy két tanítványom is apja helyett apjának tekintett. Az egyik Mohamed Aida, aki immáron 32 évet bírt ki a tanítványomként… A másik ilyen László Dezső volt, akinek sajnos meghalt az édesapja, így valamennyire tényleg én pótoltam őt. De több száz gyerekkel foglalkoztam már, és lehet, hogy néha felemelem a hangom, vagy kiabálok, de szerencsére eddig mindenki megértette, akivel dolgoztam, hogy bármit és bárhogyan tettem, érte, értük tettem. Szóval az eredményeken túl az tölt el leginkább büszkeséggel, hogy ennyi embert neveltem, ennyi gyereknek segítettem, indítottam el az életben.

- Említette, hogy néha ha kell, felemeli a hangját, illetve úgy fogalmazott, Mohamed Aida ennyi időt „kibírt a tanítványaként”. Nehéz az Ön tanítványának lenni? Milyen Önnel dolgozni?
- Ideges típus vagyok egy kicsit, de a szónak egyáltalán nem a rossz értelmében. Egyszer megfogadtam, hogy egy versenyen egyáltalán nem emelem fel a hangom, és belefájdult a gyomrom. Ekkor értettem meg, hogy én ilyen vagyok, és úgy kell viselkednem, amilyen vagyok. A tanítványaim szerencsére mind pontosan értették és értik, hogy nem csak úgy önmagában kiabálok, igaz, a vívótermi zsivajban egyébként sem árt hangosan beszélni, hanem azért, hogy hatékonyak és eredményesek legyünk. Az edzőnek nem pátyolgatnia kell egy gyereket, hanem tanítania, az életre nevelnie. Nem csak sportolni kell megtanulniuk, hanem minden mást, köszönni például, vagy udvariasan viselkedni a páston, és azon kívül egyaránt. Emellett megtanulnak küzdeni, győzni és veszíteni, ehhez pedig rendszeres és módszeres munka kell.

- Ezek a páston és azon kívül képviselt értékek nagyon fontosak, de a Ferencvárosban különös hangsúlyt fordítunk rájuk. 2017 februárjában alakult újjá a klub vívó szakosztálya, Ön azóta szerves része a Fradi vívóéletének. Mennyire érezték át, mit jelent fradistának lenni, a Fradi-család tagjának lenni?
- Nagyon jól érezzük magunkat a Fradiban, és átéreztük ennek a súlyát és az előnyeit is. Igaz, a korábbi Építők sporttelepen edzünk, a birkózókkal és az ökölvívókkal egy helyen, így a többi szakosztállyal még egy kicsit erősítenünk kell a kapcsolatot, de abból kiindulva, hogy velük milyen jóban vagyunk, ez nem okozhat gondot. Nem csak köszönünk egymásnak és elsétálunk egymás mellett, minden nap beszélgetünk, érdeklődünk egymás eredményei felől. Ezt a kapcsolatot lehet még fejleszteni, de nem állunk rosszul.

- Rengeteg fiatal edz most a vívó szakosztálynál. A munka és az eredmények szempontjából hogy érzi, hol tartanak?
- Szerintem jól állunk. Igaz, tavaly óta kicsit változott a csapat, néhányan eligazoltak, mások hozzánk jöttek edzeni, de főleg gyerekeknél teljesen normális a jövés-menés. Valóban nagyon sok a fiatal, ami nagyon jó hosszú távon. Néha már azon kell aggódnunk, hogy túl kevés pást van edzeni. Mi már az induláskor nagy létszámmal terveztünk, sok gyerekkel számoltunk. De azt sem szabad elfelejteni, hogy egy eredményes szakosztályhoz szükség van az idős, rutinos versenyzőkre is. A vívásban különösen fontos, hogy legyenek tapasztaltabbak, akikkel a fiatalok együtt edzve fejlődnek.

- Mindannyian őszintén reméljük, hogy ahogy az elején említette, még nagyon sokáig dolgozik a Fradinál. Mik a kitűzött céljai, meddig juthat el az FTC vívó szakosztálya?
- Az első és legfontosabb feladat szinte tökéletesre fejleszteni a tőrvívást, egyelőre erre a fegyvernemre van kapacitás. Még nagyobb létszámot, és még több edzést szeretnék. Ha elkészül a létesítményfejlesztés, és mi is kapunk új, nagyobb termet, szeretnék elindítani más fegyvernemeket is. Fontos lenne, hogy legyen újra kardvívás a Ferencvárosban. Ennek itt óriási hagyományai vannak, anno a századelőn ez volt a Fradiban az alapvető fegyvernem, így muszáj tisztelegnünk ez előtt a hagyomány előtt. Ez nem lesz könnyű, a kardvívás egész Magyarországon nagyon erős, úgyhogy ez szép kihívás, de mindenképp bele akarok vágni. Ami a párbajtőrt illeti, egyelőre amatőr szinten gondolkodom, szeretnék építeni egy nagy bázist kezdőkkel, de akár a tőrből kiöregedőkkel, akik még szeretnék folytatni a vívást. Ha beindul egy stabil csoport, akkor az is lehet, hogy egyszer ezzel a fegyvernemmel is komolyabban tudunk majd foglalkozni. Minden emberre számítunk, aki bármilyen szinten vívni szeretne!

- Hogy érzi, lesz még olimpikon tanítványa?
- Olyan, akinek külön, önállóan én vagyok az edzője, azt nem tudom. De jelenleg nem is ez a legfontosabb. Jelenleg vezetőedzőként az egész szakosztályt segítem, minden edző kollégának igyekszem besegíteni a munkájába. Emellett persze vannak vívók, akikkel önállóan is iskolázunk, de nekem most a közös munka, és a szakosztály fejlődése a legfontosabb. Így annak is ugyanúgy fogok örülni, ha másik edző kollégának lesz eredményes tanítványa. A tehetségek mindenesetre megvannak hozzá, akik biztos vagyok benne, hogy büszkén és eredményesen fogják képviselni a jövőben is a Ferencváros színeit.