A döntő magyarja

2018. július 28., szombat 13:53 | 4 hónapja 18 napja 11 órája 52 perce
A vízilabda Európa-bajnokság női döntőjét fújhatta Várkonyi Gabriella, a Ferencváros utánpótlás koordinátora, akinek ez volt játékvezetői karrierjének eddigi legjelentősebb mérkőzése – INTERJÚ!
A döntő magyarja

Az FTC Vízilabda utánpótlásában dolgozó Várkonyi Gabriella évtizedek óta vezet mérkőzéseket a hazai bajnokságokban illetve nemzetközi tornákon. Már 1986 nyarán is bíráskodott a belgrádi U15-ös viadalon, az utóbbi években pedig számos nagy világeseményen vett részt. 2013-ban a voloszi U20-as világbajnokságon és a kazanyi Universiadén, 2014-ben a budapesti Európa-bajnokságon, 2015-ben a bakui Európa Játékokon és a dél-koreai Universiadén, majd 2016-ban az új-zélandi leány ifjúsági világbajnokság döntője után klubszinten is nagy meccset kapott, hiszen a női Európai Szuperkupa döntő játékvezetője volt. Ezek után jött az idei barcelonai Európa-bajnokság, ahol „Csucsu” ismét letette névjegyét, hiszen hatalmas megtiszteltetés érte, amikor felkérték a női torna döntőjére.
Várkonyi Gabriella a fradi.hu-nak mesélt élményeiről és a fináléról.

- Mekkora esélyed volt arra, hogy te legyél az Európa-bajnokság egyik döntőjének játékvezetője?
- Azok után, hogy a magyar női vízilabda-válogatott nem jutott be a fináléba többen is mondták nekem, hogy remélik megkapom a Hollandia-Görögország mérkőzést. Már addig is rengetegen gratuláltak a határozott stílusom miatt. Az ellenőrök és a kollégák is elfogadtak, amit önmagában is hatalmas sikerként éltem meg. Négy férfi és három női meccset vezethettem. Ezek után pedig reménykedtem benne, hogy ott lehetek az utolsó napon valamelyik helyosztó meccsen, de madarat lehetett velem fogatni, amikor megjött a felkérés a döntőre.

- Milyen volt a torna?
- Nagyon jól éreztem magam az egész Európa-bajnokságon. Úgy jöttem el otthonról, hogy nyugodt és koncentrált voltam. Madaras Norbi is úgy engedett el, hogy biztatott, ami sokat jelentett. Érdekes, de a döntő előtt nem izgultam, a bemutatásnál viszont már volt bennem egy kis drukk. Azt éreztem, hogy most megmutathatom, nem véletlenül kerültem ide.

- A közvetítésben szinte egyáltalán nem mutattak, ami egy bíró esetén dicséret, hiszen nem te voltál a meccs főszereplője.
- A csapatokat illeti a dicséret, mert vízilabdázni akartak és nem estek egymásnak, mint a férfi tornán a szerb-horvát mérkőzésen. A játékosok felfogása megkönnyítheti, de is meg is nehezítheti a bírók feladatát. Kollégámnak, a horvát Nenad Perisnek és nekem szerencsénk volt a döntőben.

- Kaptatok visszajelzést a meccs után?
- Amikor felszálltunk a nap végén a hotelbe tartó buszra, minden kolléga megtapsolt minket. Ez is rettentő sokat jelent nekem, de még többet elmond, hogy még a vesztes görögök is megköszönték a munkánkat.

- Ez a meccs volt eddigi pályafutásod csúcsa?
- Mindenképpen.

- Várjuk a folytatást!