Visszavonul Madaras

2018. június 11., hétfő 4:34 | 5 hónapja 2 napja 16 órája 15 perce
Bejelentette visszavonulását a bajnokcsapat kapitánya Madaras Norbert, aki karrierje végén nem hagyja el a Ferencvárost, hiszen a vízilabda szakosztály elnöke lesz - INTERJÚ!
Visszavonul Madaras

Madaras Norbert már tavaly is fontolgatta visszavonulását, végül azonban úgy döntött, hogy még egy évet vízilabdázik. És milyen jól tette, hogy folytatta, hiszen csapatkapitányként Euro Kupa-címvédésig vezette a Ferencvárost, amely a magyar bajnokságot is megnyerte 18 év után. A kétszeres olimpiai bajnok klasszis játékospályafutása után sem távolodik el a sportágtól, de a Népligettől sem, ugyanis szakosztályelnökként dolgozik majd a klub sikeréért.

- Emlékszel, hogy mikor tudatosult benned, hogy vége a pályafutásodnak?
- Amikor megnyertük a döntő második találkozóját szerdán Szolnokon és 2-0 lett összesítésben, akkor belém csapott az érzés, hogy szombaton vége lehet. Ott egy picit foglalkoztam vele. Talán többet is, mint kellett volna. Eszembe jutott, hogy jön az utolsó meccs, az utolsó edzés, aztán nem így lett, mert kaptunk egy jó nagy fülest a Komjádiban, majd a negyedik találkozót is elvesztettük. Onnantól kezdve tudtam, hogy nem veheti el a figyelmemet a visszavonulás. Voltak pici jelek, de úgy rendeztem el magamban, hogy jön a döntő ötödik felvonása, nem pedig a pályafutásom utolsó meccse.


- Elbúcsúztál a játéktól?
- Az utolsó edzésen ötösöket gyakoroltunk. Emlékszem, lőttem egy kapufás gólt és kiszálltam. Akkor úgy másztam ki a medencéből, hogy hamarosan vége. Én mentem el utolsónak az öltözőből, de amúgy is én szoktam szinte mindig, mert nagyon lassan öltözöm. Nem szeretek sietni.


- Fogalmazhatunk úgy is, hogy az utolsó pillanatig kiélvezhetted a karrieredet azzal, hogy az ötödik meccsen dőlt el az aranyérem sorsa.
- Viccelődtem is a csapattársaknak és néhány ismerősömnek, miután nem jött össze a 3-0, hogy nem enged el a vízilabda és a medence. Azóta úgy fogalmazok, hogy az túl sima lett volna zsinórban három győzelemmel megnyerni a bajnokságot. Kellett még egy ilyen nagyot küzdeni. Utólag azt mondom, hogy jobb volt egy ilyen kiélezett szoros párharc után búcsúzni.

- Mire emlékszel az utolsó gólodból? A Ferencváros kvázi azzal a lövéssel nyerte meg 18 év után ismét a bajnokságot?
- Az túlzás, hogy belőttem. Az a labda valahogy bement. Valljuk be, hogy az egy mázlis gól volt, de be kellett mennie. Sejtettem, hogy valószínűleg megnyerjük a bajnoki címet, de akkor még nem volt vége a meccsnek. Végigfutott rajtam, hogy vége, de csak akkor voltam biztos benne, amikor Mitrovic megszerezte a labdát az utolsó szolnoki támadásnál.

- Varga Dani három, míg Te két gólt szereztél a Ferencváros nyolc találatából. Fantasztikus teljesítményt nyújtottatok karrieretek utolsó meccsén.
- Biztos, hogy ez nem véletlen. Lelki okai vannak annak, hogy utolsóra ilyen teljesítményt előszed az ember. De ha most egy vesztes döntő után ülnénk itt, akkor is azt mondanám, hogy ez egy tökéletes pályafutás volt. Nem ezen múlt már, de jobb ez így.

- Hogy kell elképzelni? A meccs után hazamentél, leültél és lezártad a pályafutásodat?
- Vasárnap ünnepeltünk, és tettünk egy tiszteletkört a bajnoki serleggel a Groupama Arénában. Hétfőn felkeltem és előjött az érzés, hogy már vége. Aztán megnyugtattam magam, hogy én mindig vízilabdázó leszek. Ha nem is aktív, de mindig az maradok és büszke vagyok arra, amit elértem. Sok időm azonban nem volt elmerengni, mert jöttem be dolgozni a Népligetbe. Onnantól kezdve mindig van valami teendőm, úgyhogy sokat nem foglalkoztam a visszavonulással. Az viszont biztos, hogy vége és hiányozni is fog nagyon sok dolog.

- Mikor mondtad ki, hogy visszavonulsz a szezon végén?
- Nem tudnék erre pontos időpontot mondani, mert ez egy folyamat volt. Már tavaly is az utolsók között állapodtam meg, mert úgy döntöttem végül, hogy szeretnék még vízilabdázni. Idén viszont már hajlottam afelé, hogy elég volt. Nem tudtam, hogy ilyen jó lesz a vége és bajnokok leszünk. Onnantól kezdve, hogy eldőlt mi lesz a feladatom a klubnál azt éreztem, hogy ez egy jó döntés volt. Azt nehezen tudtam volna elképzelni, hogy kiszállok a vízből a bajnoki döntő utolsó meccsén és nem jövök többet ide, hiszen mégiscsak az uszoda az én közegem.

- Maradsz a Ferencváros kötelékében, ráadásul komoly pozíciót töltesz majd be a szakosztály életében.
- Ez az egyik legkomolyabb munka a vízilabdában, amit a játékon kívül lehet végezni, úgyhogy köszönöm a bizalmat Nyíri Zoltánnak és a klubnak, hiszen játékosból szakosztályelnök lettem. Nem mondták, hogy üldögéljek itt két évet, tanuljak bele, és utána meglátjuk, hogy milyen feladatot kapok. Ez egy komoly bizalom, és én azon vagyok, hogy ezt meg is szolgáljam. Egész életemben úgy csináltam mindent, hogy ha nem tetszett, akkor bele se vágtam, de ha belevágok valamibe, akkor abba 110%-ot adok.

- Mennyire volt nehéz az utolsó néhány hónap? Hiszen még vízilabdázó voltál, de már készítetted elő a pályafutásod utáni időszakot.
- Nehéz volt, mert sokat voltam bent az irodában, ez pedig azt eredményezte, hogy két edzés között nem tudtam hazamenni. De ez az én döntésem volt. Nagyjából januárban eldőlt, hogy befejezem a szezon végén és onnantól kezdve ezt csináltam. Nem úgy szerettem volna ebbe belevágni júniusban, hogy semmit nem tudok. Nehéz időszak volt, mert a szabadidőmből vett el. Fizikálisan is megterhelő volt és a gondolataimat is több felé kellett összpontosítani. Kívülről úgy tűnhet sokaknak, mintha én most csöppennék ebbe bele, de már januártól elláttam a szakosztályelnöki feladatokat. Mindent a rendelkezésemre bocsájtottak a költségvetéseken át a szerződésekig.

- Milyen visszajelzéseket kaptál a Népligetben?
- Nagyon jó volt a fogadtatás és a hozzáállása is az embereknek, és ezt köszönöm mindenkinek. Azért az nem volt szokványos, hogy a fiatalabb csapattársaimmal leültem és megbeszéltem a jövő évi szerződéseket, miközben még a csapat tagja voltam, és a tárgyalások után lementünk együtt edzésre. Valószínű ez nem is egészséges, és hosszútávon nem is lehetne csinálni, de már én akartam ezeket az ügyeket intézni.

- Te tárgyaltál az új játékosokkal is?
- Mezei Tamás volt az első igazolásom, aztán következett Gór-Nagy Miklós és Kállay Márk. Nehezebb volt viszont leülni a csapattársaimmal, hogy megbeszéljük a szerződéshosszabbítás részleteit.

- Milyen csapat lesz a Madaras Norbi és Varga Dani nélküli Ferencváros?
- Jó, de minden csapat más. Talán a tapasztalatunk hiányozhat majd, de az élet megy tovább nélkülünk is. A játékosállomány hasonló lesz, de az is lehet, hogy jobb lesz, mert a fiatalok fejlődnek, hiszen májusban is erősebbek voltunk, mint tavaly szeptemberben.

- A családod mennyit érzékelt abból szezon közben, hogy már nem csak vízilabdázó vagy?
- Egyik este rám szóltak otthon, hogy mennyit telefonálok. Összeszámoltam és nem hittem a szememnek, amikor láttam, hogy 14 különböző emberrel beszéltem. Jelenlegi játékossal, új igazolással, utánpótlás edzővel, de még szülővel is, aki elakarta vinni a fiát és úgy alakult, hogy már én oldottam meg a problémáját. Az a pont volt, amikor azt éreztem, hogy vigyázni kell, mert elfáradok a szezon legfontosabb szakasza előtt.

- Nem volt rossz hatással a kettős terhelés a játékodra?
- Azt gondolom, hogy nem befolyásolta a teljesítményemet. Egyébként az elődöntő után szándékosan letettem minden papírmunkát. Tudtam, hogy ez egy nehéz döntő lesz, ezért nem akartam, hogy egy kicsit is elvegyen belőlem ez a kettős szerep. Akkor szembesültem is vele az egyik délután, hogy az elmúlt hónapokban sokat dolgoztam, sok mindenbe belefolytam és mennyire nem tudtam pihenni.

- A bajnoki címmel elkezdődött a Fradi-korszak a vízilabdában?
- Könnyen lehet, hogy így van. Ha nagyon kitágítjuk, akkor nem is a bajnoki címmel, hanem már tavaly az első Euro Kupa megnyerésével elkezdődött, de akkor hazai porondon még nem tudtunk beleszólni az aranyért folyó harcba. Aztán az új igazolásokkal már látni lehetett, hogy számolni kell velünk és ez be is igazolódott a döntőben. Vízilabdában a legfontosabb klub mi vagyunk. Ezt akkor is így gondolnám, ha most nem itt ülnék. Miénk a bajnokcsapat, nálunk játszik a legtöbb válogatott játékos, az utánpótlás se rossz, nekünk van a legnagyobb nevünk, az egyik legnagyobb múltunk. Igen, kijelenthető, hogy kezdetét vette egy új időszámítás és én is azon leszek, hogy segítsem a Ferencvárost, csak most már nem a vízben, hanem a parton.

- Kisfiaiddal leültél elmondani nekik, hogy visszavonulsz?
- Zétény és Ágó is abba született bele, hogy apa vízilabdázó. Volt már egy ilyen beszélgetésünk, miután lemondtam a válogatottságot, de a klubváltásokat is elmagyaráztam nekik korábban, amikor Olaszországból hazajöttünk Szolnokra, majd onnan felköltöztünk Budapestre. Tudták, hogy jön az utolsó meccsem, de utána is megyünk majd a meccsekre csak én már nem játszom azokon. Ha beszélgetünk arról, hogy mit szeretnének csinálni, akkor azt elmondom, hogy nem elég, hogy úszó, vízilabdázó, vagy labdarúgó leszel, mert az nem egy hivatás. Ki kell találni, hogy utána mi leszel. Most eljutottunk oda, hogy ezt én is megmutathatom nekik, hogy mi lesz utána.