Hős vagy

Peti, tudom, van most nagyobb gondod is ennél...
Éppen a homlokodat támasztva, a fogaidat összeszorítva izzadsz, tűröd a szűnni nem akaró fájdalmat, és várod, hogy mondjanak valami pontosat az orvosok. Azt már a szőnyeg szélén megmondták, hogy nagy a baj...

Egy pillanat az egész, az a rémisztő reccsenés. Tudom, hogy egyelőre úgy érzed, hogy ezt nem lehet feldolgozni, ez az élet igazságtalan, mert jobb voltál a litvánnál, aki odanőtt 74 kilogrammjával kifacsarodott térdkalácsodra.

Egy szempontból mindegy, mit mondanak az orvosok: nekünk már hős vagy. Hős voltál akkor is, amikor kijutottál az olimpiára, és hős voltál minden reggel, minden edzésen, minden tusnál, amit a hétköznapok monotonitásában véghez vittél. Talán fogalmad sincs arról, micsoda büszkeség volt látni, ahogy meneteltél a szőnyeg felé, hogy kirázott a hideg a tekintetedet látva. Arra gondoltam, nem lennék ennek a litván gyereknek a helyében. Meg is kapta a magáét az első menetben, Peti, érezted te is, hogy ez a meccs a tied.

Az a fránya bal térd, nincs mit tenni, beragadt. De te felálltál, tisztességgel végküzdötted a második menetet, bele sem merek gondolni, hogy mit érezhettél. Ezekben a percekben annak kell erőt adnia, hogy a döntő körben is odaálltál a litván elé, és hogy ő nem bírt veled.
Nem ő győzött le.

Más szempontból iszonyatosan fontos, hogy mit mondanak az orvosok. Képzeld Peti, pár perccel azt követően, hogy könnyeiddel küszködve elhagytad a termet, itthon, Magyarországon arról kezdtek el beszélni az emberek, hogy Rióba várnak. Hogy még nincs veszve semmi, most 29 vagy, akkor 33 leszel, az nem kor a birkózóknál. A mai küzdelmedet látva az emberek úgy érzik, hogy képes vagy a folytatásra, továbbra is látni és szurkolni akarnak neked.

Eddig is az voltál, de ma végérvényesen igazi példaképpé váltál.
A sors ott forgatja térdedben a kést, és te csak tűrni próbálsz, fegyelmezetten, alázattal.
Tizenötmillió magyar törölgeti homlokodon az izzadságcseppeket.


Czégány Pál
főszerkesztő
www.fradi.hu

(fotó: origo.hu)