Kontinensek királynője

2018. június 14., csütörtök 14:10 | 2 hónapja 6 napja 2 órája 18 perce
Az FTC triatlonosa, Halász-Eberhardt Anna kvalifikálta magát a világbajnokságra, mesélt az ázsiai életmódról, a helyi versenyekről és ételekről is.
Kontinensek királynője

- A férjeddel másfél éve Szingapúrban élsz. Milyen gyakran szoktál hazalátogatni?
- Tavaly nyáron a rövidtávú országos bajnokság miatt voltam itthon, idén pedig a középtávú ob alkalmából jöttem haza.

- Tavaly márciusban azt mondtad, hogy Magyarország nem szerepel a versenymenetrendben. Ezek szerint az ob kivétel?
- Szingapúr olyan messze van, hogy nem tudok rendszeresen rajthoz állni magyarországi versenyeken, de természetesen az ob miatt nagyon szívesen hazajövök. A vb-kvalifikáció a pontrendszer miatt sok versenyzéssel jár, tehát erősen függök a versenynaptártól. A szezon elején jól ment a versenyzés, aztán volt néhány gyengébb eredményem, úgyhogy számolgattam, hányszor kell még indulnom. Tavaszra viszont biztos lett, hogy elegendő pontom van, a múlt héten meg is kaptam a hivatalos értesítőt, hogy kvalifikáltam magam az idei vb-re. Ráadásul, bármilyen furcsa, miközben Európában épp most van a főszezon, Ázsia déli részén szinte állandóak az időjárási körülmények, így nyárra esik a szünidő. Most tehát van egy kis pihenő, aztán pedig készülök a rövidtávú vb-re.

- Hogy ment Szingapúrban a beilleszkedés magyarként?
- A helyiek éreztetik, hogy nem idevalók vagyunk, megvan a kulturális különbség. Ez okoz némi nehézséget, viszont igyekszünk kihasználni, hogy Szingapúr Ázsia kapuja. Rengeteget utazunk, látogatjuk a környező országokat.

- Mikor kiderül, hogy honnan jöttél, mi az általános reakció? Egyáltalán tudják, hogy merre keressék a térképen Magyarországot?
- Attól függ, ki kérdezi. Sokszor azt mondom csak, hogy Európából jövök. Viszont amikor hallják, hogy a párommal németül beszélgetünk, el szoktuk mondani, hogy ő svájci, én meg magyar lány vagyok. Ilyenkor előfordul érdekes reakció, néha ázsiai emberek megszólalnak magyarul, amin mindig meglepődök. Budapesten sokan jártak, dicsérik is, hogy milyen szép. De inkább Roger Federert szokták ilyenkor emlegetni Svájc révén.

- Szingapúr nem sokkal nagyobb Budapestnél. Az edzéseid során teljesen feltérképezted már?
- Maga a város, vagyis ország egy szigeten terül el. Régebben hétvégenként rendszeresen megkerültük a szigetet bringával, ami körülbelül 120 kilométer. Manapság azonban máshol edzünk, hiszen borzasztóan nagy a forgalom, és minden sarkon közlekedési lámpa van. A városba inkább csak szórakozásként megyünk.

- Ezek szerint van még ismeretlen terep a számodra.
- Van, mivel sportolóként nem mehetek mindennap szórakozni a városba. Persze, amikor megyünk, legtöbbször igyekszünk új helyre menni. Külső kerületben, nyugodt környezetben lakunk, jól lehet futni a környéken, bringával viszont már csak a repülőtér körül szoktunk tekerni.

- Szingapúrban vagy Budapesten jobb élni?
- Budapesten!

- Mi volt a legmeghökkentőbb dolog, amivel Szingapúrban szembesültél?
- Az időjárási körülmények. Nagyon durva ilyen magas páratartalomban edzeni.

- Ázsia-szerte versenyzel, melyik helyszínek, országok a legkedvesebbek számodra?
- Thaiföld az elsőszámú, mert nagyon barátságosak az emberek, ami ráadásul nem is nyelvi kérdés. Nem beszél mindenki angolul, de nem éreztetik, hogy külföldi vagy. Barátságosak, látszik rajtuk a segítőkészség. Már az első alkalommal feltűnt nekünk, hogy mennyire kedvesek ott az emberek, ráadásul a klíma is jobb. Északabbra helyezkedik el, mint Szingapúr, így nem olyan magas a páratartalom.

- Ott a legjobb versenyezni is?
- Ezt nehéz eldönteni. Pár hónapja Kínában voltunk, ahol teljesen más időjárási körülmények voltak, mint ami megszokott az ázsiai versenyeken. Szárazabb volt a levegő, hidegebb volt tíz fokkal, viszont nagyon nagy volt a légszennyezettség. Szerencsére akkor éjjel esett az eső, ami tisztította kicsit a levegőt. Máshol jellemzően nagyon meleg az idő, például a Fülöp-szigeteken vagy Vietnamban, a hőséghez pedig hozzáadódik a páratartalom... Hónapokba telik, mire valaki hozzá tud szokni, nekem nagyjából fél év kellett. Addig ugyanaz az edzésmunka, ami Európában jó eredményhez vezetett, sokkal kevesebbet ér.

- Ha megfordítjuk a dolgot, és az ázsiai versenyekről jön valaki Európába, az mekkora előny?
- Jelentős. Az ázsiai körülmények között való edzés hasonló a magaslati edzőtáborozáshoz. Nyilván nem a biológiai részét tekintve, inkább mentálisan, hiszen olyan körülmények között muszáj kényszerítened a szervezeted, hogy nagyobb fokú teljesítményt tudjon hozni. Ilyen edzés után könnyített körülménynek számít a száraz levegő, a harminc fok alatti hőmérséklet, így sokkal jobban megy a versenyzés. De természetesen ehhez is gyorsan hozzászokhat a szervezet, úgyhogy szerintem hamar elmúlik a hatása.

- Nem csak Ázsiában, de Ausztráliában is versenyzel. Találkoztál a két kontinensen olyan helyiekkel, akik ismerték a Fradi nevét?
- Magyarokkal találkoztam a versenyeken, akik otthonról utaznak ki. Ők természetesen ismerik a Fradit, a helyiek viszont nem.

- Honvágy?
- Szokott lenni. Viszont miután én kicsit kétlaki lettem, nem csak Magyarország, hanem Svájc is hiányzik. Ott hét évet éltem, és nagyon sok barátom, illetve a család másik fele is Svájcban él, ők is hiányoznak természetesen, akárcsak a csodálatos környezet és a hegyek.

- Milyenek a helyi ételek?
- Megeszünk mindent a halakon és a tengeri herkentyűkön kívül. Az ázsiai ízlésvilág meglehetősen különbözik a hazaitól. Európai ízeken nőttünk fel, ami nagyon hiányzik. A múlt héten például elmondhatatlanul örültem egy hétköznapi marhapörköltnek, na meg a palacsintának.

- Mi hiányzik Magyarországról a legjobban?
- Magyarként Magyarországon akár csak egy kevés időt eltölteni nekem megfizethetetlen, nem is lehet leírni. Persze ezt csak akkor érzi az ember, ha évekre elmegy. Az ország, a család, a barátok… Mind hiányoznak.

- Hogyan tudod mégis pótolni a hiányát a hazai dolgoknak?
- Néha próbálok valami hasonlót főzni, sajnos nem mindig járok sikerrel. Természetesen tartom a kapcsolatot online a barátokkal, családdal.

- A Fradinál sok profi sportoló fektet nagy hangsúlyt a tanulásra, ebből a körből te sem lógsz ki, hiszen építészmérnök vagy, és tavaly másoddiplomát emlegettél a terveid között. Hogy állsz most a tanulással?
- A féléves képzésem végén járok: a projekt leadása és prezentálása zajlik. Nem volt egyszerű visszaülni az iskolapadba a harmincas éveim közepén. A kurzus esténként zajlott, én pedig napi két-három edzés után érkeztem az órákra, nem voltam kipihent.

- Svájcban mérnöki munkát is végeztél a sport mellett, ezek szerint most nem dolgozol?
- Most maga a triatlon a munkám, a mérnöki feladatokat félbehagytam. A sport és a képzés mellett más már nem fért volna bele az időmbe. Nem is csak az iskolába járás, hanem a házi feladatok, leadandók, beadandók, esszéírás, egyebek. De nem panaszkodom, ez ezzel jár, és örülök, hogy lassan befejezem.

- Hogy építed fel a napodat?
- Nagyon sok szervezést és előregondolkodást igényel. Az idő erősen szorít, hogy ötre legyen kész minden edzésmunka, mert utána ott az iskola. Mindeközben az edzések között a másnapi beadandón dolgozom, amivel le kell ülnöm három órákra. Ki van számolva minden perc január óta.

- Tekintettel vannak a sporttevékenységedre?
- Nagyjából pozitívan csalódtam. Egyszer egy vietnami versenyről kellett hétfőn visszajönnöm, de mivel meghívásos volt, nem én vettem magamnak a repülőjegyet, és este érkezett vissza a gép, fél órával a vizsga előtt. Mivel előre tudtam, elkezdtem szervezni, hogy mi van, ha csúszik a gép, ráadásul a kerékpárt és bőröndöket is haza kell juttatni. Végül egyenesen eljutottam az iskolába a reptérről, így be tudtam fejezni rendesen, noha fél órát késtem az egyórás vizsgáról. Rendesek voltak, mert felajánlották, hogy ennyit még késhetek, megvárnak, vagy pedig biztosítanak egy pótlást csak nekem a héten. De természetesen ehhez mindenféle igazolást és hivatalos dokumentációt kértek volna, mert ott minden be van szabályozva. Általánosságban viszont nem részesítik előnyben azt, aki időt fektet a sportba, egyszerűen nem érzik értéknek. Én felnőttként élem a saját profi világomat, így ez engem különösebben nem érint, de látom és érzékelem, hogy a fiatalságot így nevelik. Aki sportol, azt nem tekintik okosnak, és nem támogatják a rendszeres sportot. Ha teszt van másnap, le se engedik edzésre a gyereket a szülők. Nem tekintik értéknek, míg én ezt teljesen másképp éltem meg, hiszen iskolás koromban évről évre kaptam a jó tanuló, jó sportoló kitüntetéseket.

- Két hete ezüstérmet hoztál el a Balaton partjáról. Mennyire vagy elégedett?
- Tekintve a verseny lefolyását és az előzményeket, abszolút elégedett vagyok. Két héttel előtte Vietnamban nem voltam elégedett a teljesítményemmel, főleg a futással, ráadásul meg is fáztam. Úszásban csökkentettem is a hátrányom Zelinka Gabriellával szemben, emellett nagyon jót futottam, mi több, majdnem a legjobb bringás és futóidővel lettem a második, aminek az edzőm is nagyon örült. Hogy Gabi ilyen jó, annak csak örülhetünk mi, magyarok, hiszen van még egy féltávosunk, aki Magyarországot képviselve újra dobogóesélyes nemzetközi versenyeken.

- Mennyire népszerű Szingapúrban és Ázsiában a triatlon? Elit szinten mekkora és milyen erős a mezőny Európához képest?
- Szingapúrban fejlődőben van, nagyon sok a lelkes atléta. Viszont, ha megnézzük a versenyek rajtlistáit, sokszor ázsiai sportoló nem is nevez. Sokan Ausztráliából vagy Észak-Amerikából jönnek át, hiszen nekik ez repülhető távolság, még akkor is, ha minimum 8-10 óráig tart az út. Persze a mezőny erős ott is, de Európával nem lehet összehasonlítani, hiszen például az angol lányok nagyon erősek. Az indulók száma is magasabb, mint Ázsiában, ahol sokszor csak 10-en állunk rajthoz, míg Barcelonában 25-30 profi nő van a rajtnál.

- Szervezettségben felveszik az ázsiai események a versenyt?
- Igen, nagyon precízek. Persze ez függ attól is, hogy melyik versenyszervezet a rendező, de igyekeznek odafigyelni, úgyhogy abszolút világszínvonalúak a versenyek, főleg az ázsiai féltávú bajnokság. Sajnos van egy-két rossz példám is, de hasonló Európában is előfordul. Lehet, hogy nem szabadna említenem, de nagyon rosszakat hallottam a Római Challenge-ről, hogy mennyire nem voltak a szervezők topon. Szóval általánosságban véve Ázsia egyáltalán nem lóg ki.

- Csomor Erika az edződ, aki Magyarországon él. Hogy zajlik egy fradista edzés „távmunkában”?
- Erikával nagyon jó a kapcsolatunk, online tudunk értekezni, szinte napi szinten, attól függően, hogy milyen fázisban vagyunk. Hetente kapom tőle az edzéstervet, amit én szépen végrehajtok.

- Szóval ő kiszámolja a matekot, neked pedig csak a teljesítésével van dolgod?
- Gyakorlatilag igen. Ő koordinálja, hogy mi a teendő. Az edzéstervet ő írja, és évek óta jó eredmények születnek, szóval jól összeilleszti a puzzle-t.

- Semmilyen hátrány nem származik abból, hogy kizárólag online dolgoztok?
- Nem. Természetesen örülnék, ha együtt edzhetnénk, mint régen Budaörsön, hiszen más lenne, ha szemtől szemben is láthatná és követhetné az edzéstervek végrehajtását. De már van annyi tapasztalata, és lassan mondhatom, hogy nekem is, hogy működjön a távedzés.

- Bár érintettük a témát korábban, de az egyenlítő mentén, trópusi éghajlaton mennyivel nehezebb a sportoló élete? A páratartalmon felül van még nehezítő körülmény?
- Az autóvezetők nem értik, ha egy kerékpáros edzés van az utcán, ezért a párom nem is enged ki. Vasárnap tekerünk csak hajnalban. Ilyenkor négykor kelünk, hogy kimehessünk sötétben biciklizni, ami másfajta edzésmunka, mint amit végeznék. A többit inkább elvégzem otthon, mert ha kimegyünk, nem értik, mi zajlik, nem képzettek a sofőrök, és nagyon sok baleset van.

- Más kontinensen és teljes más éghajlaton élsz. Volt már, hogy valamilyen nem várt betegséget összeszedtél?
- Mikor kiköltöztünk másfél éve, pont akkor terjedt a Zika-vírus. Nagyon figyeltek a szúnyogok és mindenféle bogár irtására, így szerencsére nem volt probléma. Ami viszont bárhol előfordulhat, és főleg Ázsiában tipikus, az a gyomorrontás. Egyrészt nem a megszokott ételek vannak, másrészt belefuthat az ember mosatlan gyümölcsbe, még akkor is, ha csak a hotelben étkezik. Márciusban emiatt kellett kihagynom versenyt, illetve sokszor hallani azt is, hogy viadal után lebetegednek. Kínában folyóban úsztunk, és többen verseny után betegedtek le a szennyezettség miatt.

- Mik a céljaid?
- A féltávú világbajnokságra a kvalifikáció már megvan, úgyhogy december elején Dél-Afrikában Magyarországot képviselhetem. Köszönöm a Ferencvárosi Torna Club triatlon szakosztályának a segítséget, amivel támogatnak így is, hogy külföldön élő magyarként versenyzem. Emiatt is örülök, hogy az ob-n minden évben elindulhatok. A jövőben szeretnék majd ismét Ironman-távon is versenyezni, és erre próbálok készülni.

- A mérnöki munkába mikor tervezel visszaállni?
- Ezt nem tudom még, majd eldönti a jövő. Ez kizárólag attól függ, hogy hol élünk. De szeretem a szakmám, úgyhogy a közeljövőben biztos visszatérek hozzá. Építészmérnöki diplomát szereztem korábban a Budapesti Műszaki Egyetemen, és a mostan képzéssel kiegészítve szeretnék ismét a gyakorlatban is hódolni a szakmának.