Ilyen élmény még nem volt

Az augusztusi, Birgminghamben rendezett Szabadtéri Atlétika Európa-bajnokságon a magyar válogatottban két ferencvárosi maratonista is helyet kapott. A nőknél Tomaschof Kata egyéniben óriási egyéni csúcsot futott, a 42 kilométert 2:43:07-es idővel a 42. helyen fejezte be és mivel Vindics-Tóth Lili Anna ezüstérmet szerzett, Szabó Nóra pedig negyedik lett, így a három futó eredményei alapján a csapatversenyben Magyarország az elképesztő negyedik helyen végzett.

Kata a verseny óta sem állt le, hiszen a Csapatbajnokságon két számban is indult, sőt, a közeljövőben egy nápolyi meghívásos viadalon szerepel majd.

- Hogy van? Itt van újra a szép idő, süt a nap. Más így futni?
- Jól, köszönöm! Igen, jó érzés, jobb így futni. Nyomjuk újra a keményebb edzéseket.

- Mi számít egy maratonistánál keményebb edzésnek?
- Sok kilométer van a lábamban már most. Készülök megint egy maratonra, mert lesz majd október 18-án Nápolyban egy maraton és arra meghívtak. Kinéztük korábban is, de így, hogy meghívtak, még jobb lehet. Olyan a pálya is, hogy pontokat lehet szerezni a jövő évi világbajnokságra. Ehhez kezdődött el most a kvalifikáció.

- Mit hozott haza Birminghamből? És itt most elsősorban nem az eredményekre gondolok, hiszen...
- Igen, mert nagy célom volt egy új egyéni csúcs megfutása és ez meglett. Annak ellenére, hogy elég nehéz volt a pálya, így plusz értékes is. Nagyon nagy élmény volt. Egy szállodában voltunk más országok nagy versenyzőivel is. A magyar csapatban pedig az ország legjobbjai, szóval ilyen élményem még talán nem is volt korábban.

- Nem biztos, hogy mindenki érti, ezt a negyedik helyet a csapatversenyben. Elmagyarázná, hogy ez pontosan mit jelent?
- Minden futónak le kell futnia a teljes távot és az összesített időeredmények számítanak. Ezekből a legjobb három befutó versenyző idejét nézték, így alakult ki a negyedik hely. Lili ezüstérme és Nóri negyedik helye, illetve az én helyezésem és időeredményeink alapján sikerült elérni a negyedik helyet.

- Vannak elitországok ebben a számban Európában?
- A finnek egy versenyzővel, Alisa Vainióval indultak, aki meg is nyerte a maratont. Persze voltak olyan nemzetek, akik sok futót indítottak, mint például a franciák, a britek hazai pályán ugye, a spanyolok. A közép-európai részről a lengyelektől és tőlünk voltak ott a legtöbben.

- Milyen célokkal utazott ki? Az egyéni csúcsot már említette, de esetleg azon kívül?
- Elsősorban igen, az egyéni csúcs volt a cél. Direkt készültünk erre a terepre. Az FTC-MVM Atlétika szakosztály támogatásával Ausztriában edzőtáboroztunk néhány hetet a Fradi és a válogatott másik maratonistájával, Tarnai Lászlóval. Kicsit magaslati edzőtábor is volt, sokat futottunk sípályákon, úgyhogy az mindenképpen hozzátett, hogy könnyedebben vegyük az akadályokat. Jó, hogy ő is ott volt, mert egy-két nehezebb edzés közben vagy után tudtuk egymást segíteni.

Budapest-Szentes táv futva

- Volt visszhangja az Eb-sikernek?
- A szövetségtől és természetesen a Fraditól is sok gratulációt kaptam. Örültek az egyéni csúcsomnak és azt érzem, végre belekerültem a körforgásba. A válogatottság egy évre szól, mindenképp a következő cél, a világbajnokságra való kijutás és úgy vettem észre, hogy számítanak rám, mint csapattag. Lili és Nóri nagyon erős, előbbi, ugye, új országos csúcsot futott, de nagyon motiválnak. Ahogy dolgoznak, ami munkát beletesznek. Figyelem őket, ahogy csinálják, mindig írunk egymásnak.

- A világbajnokságon van esély csapatversenyre?
- Bízom benne, de ugye még arrébb van, hiszen jövőre lesz csak. Attól is függ, hány futónk lesz kint. Erre az Európa-bajnokságra sikerült egyenes ágon kijutnom 57. helyen a hatvanból, úgyhogy mindenképp örültem neki. Remélem, ez most is így lesz.

- Amikor legutóbb hosszabban beszélgettünk, akkor éppen a Terepfutó Világbajnokságra készült. Azóta mennyit változott, mint sportoló és mint ember?
- Az egy mélyvíz volt, speciális felkészülést igényelt, ez az utcai futás nekem jobban fekszik. Hasonlóan nagy élmény volt, de itt most sokkal több embert ismertem.

- Persze, versenyhelyzetben van az utcán is, de azért 42 kilométer egy átlagos embernek elég monoton tud lenni. Ön miért szereti?
- Nagyon jó hangulata van. Sok szurkoló van kint, annak ellenére, hogy rendszeresen reggel kilenc órakor rajtolunk. Folyamatosan kapjuk a pálya mellett a biztatást és a pályaversenyekhez képest nem ez a monoton körözés van, hanem a város szép részeit is látjuk. Persze, nem turistáskodni megyünk, hanem úgy értem, hogy azért mégis átjön a város hangulata.

- Heti szinten, egy masszív edzéssorozat után hány kilométer van a lábában?
- A múlt hét elég masszív volt, 148 kilométer lett a vége. A hétfői nap az mindig lazább. Ezen kívül van három résztávos edzésünk, szerdán és pénteken például két edzésünk is van, most 15-15 kilométer volt. Így azért összejönnek a kilométerek. Nagyon ritkán van pihenőnapom. Egy lazább hétben egy, maximum két napom van pihenni. Egy maratonra való felkészülés során azért sok kilométer és tempósabb edzések vannak, ilyenkor azért próbálok masszázsra járni, itt a Fradiban is van bőven lehetőség regenerálódni. Van olyan, hogy egész délután a Fradiban vagyok, mert minden gyakorlatsort, nyújtást meg kell itt csinálnom.

- Akkor mondjuk heti szinten egy Budapest-Szentes távolságot lefut?
- Abszolút! Durva belegondolni, igaz? Autóval nem megyek annyit, mint amennyit lefutok. Ebbe menet közben nem gondolok bele, de azért a hét vége felé ránézek és addigra összeadódnak a kilométerek.

- Összeszámolta már, hogy amióta hosszú távokat fut, hány kilométernél tart?
- Nem, ez még elmaradt, de jó ötlet! Valamikor ránéztem, hogy egy év alatt mennyi volt, de nem emlékszem pontosan.

- Több ezres nagyságrendről beszélünk?
- Igen, természetesen. Sajnos télen volt egy hosszabb sérülésem, ott látványosan kevesebb volt a kilométer. Azóta, hogy abból kijöttem, visszajöttek rendesen. Az Európa-bajnokság előtt a szintek is az edzőtábor miatt is, de aztán a kilométerek.

Másik maratonistánkkal, Tarnai Lászlóval is hamarosan bővebb interjút olvashatnak, amelyben a pilótaként dolgozó és emellett a világon már több maratont is megnyerő sportolónk mesél Európa-bajnoki élményeiről.

Molnár Péter