Amint arról korábban beszámoltunk, Molnár Attila megszerezte a Ferencváros első atlétikai Európa-bajnoki aranyérmét és Magyarország első Eb-címét 400 méteren a hollandiai fedett pályás kontinenstornán. A futam után a friss Európa-bajnok nyilatkozott a FradiMédiának, első kérdésként arra, hogyan érzi magát a verseny után.

- Őszinte leszek: nem jól. Nagyon fáradt vagyok, nagyon fájnak az izmaim, épp antidoppingon ülök, és még épségben vissza kell érni a szállásra is – kezdte Molnár Attila. - Alig várom, hogy ágyba kerüljek. Kell egy kis idő, mire ezt fel tudom dolgozni. Valószínűleg csak utólag fogom tudni megmondani, hogy mi volt az a pillanat, amikor realizáltam, hogy Európa-bajnok lettem. Csak megerősíteni tudom azt, amit már ezerszer hallott minden sportoló: az esélyesség terhe, akkor is nyom, amikor nem szeretnéd, amikor nem is gondolsz rá, hogy esélyes vagy valamire. Próbáltam úgy felfogni ezt a dolgot, hogy engem ez nyomjon előre, és ne húzzon vissza.

Mi járt a fejedben az elmúlt három napban, illetve mi jutott elsőként eszedbe, amikor elsőként haladtál át a célvonalon?

- Az elmúlt három napban minden. Most már kimondom: azért jöttem ide, hogy Európa-bajnok legyek! Hogy mi volt az első gondolatom, amikor átértem a célvonalon: „A fenébe is, megcsináltam, kész vagyok!”. Nagyjából ez, és nem több. Ahogy mondtam, azért jöttem ide, hogy Európa-bajnok legyek, és igen, azért, hogy a Népligetben ott legyen a nevem az Európa-bajnokok között a márványtáblán, hogy mindenki lássa, igenis meg lehet csinálni. Ezt a mai napot, ezt a sikert édesapámnak ajánlom, remélem, odafentről nézte, hogy mit értem itt ma el.