(A címlapképen: Az olimpiára készülő bő keret. Állnak balról: Nagy György (tartalék), Csernai Tibor, Varga Zoltán, Bene Ferenc, Komora Imre, Farkas János, Dunai Antal (tartalék), Katona Sándor. Középen: Nagy István (tartalék), Nógrádi Ferenc, Palotai Károly, Szepesi Gusztáv, Orosz Pál (tartalék). Alul: Novák Dezső, Káposzta Benő (tartalék), Gelei József, Szentmihályi Antal, Orbán Árpád, Ihász Kálmán.)

Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Novák Dezső olimpiai bemutatásakor említettük, hogy a hatvanas években nem lehetett semmilyen magyar válogatottat elképzelni fradista játékos nélkül. Így volt ez 1964-ben, Tokióban is, ahová Novákon kívül végül Varga Zoltán utazhatott és lett a csapattal együtt olimpiai bajnok.

Varga Zoltán 1945. január 1-jén a Fejér-megyei Válon született. A családja 1951-ben költözött a fővárosba, így már a Fradiban (akkoriban Kinizsi) kezdett el futballozni 12 esztendős korában. A gyermek és ifi korosztályokat valósággal átugrotta, 16 és fél évesen, 1961.06.27-én már a nagycsapatban is bemutatkozott, amit folyamatosan egyre több szereplés követett, mígnem 18 éves korában már kihagyhatatlanná vált, a csapat alapembere lett. Egyáltalán nem keltett feltűnést, hogy egyre gyakrabban meghívták a válogatottba, így az sem volt kérdés, hogy az olimpiai válogatott tagjaként 1964-ben utazhat Tokióba.

A magyar válogatott 100%-os teljesítménnyel nyerte a bajnoki címet, mind az öt mérkőzését megnyerte, 22 gólt rúgott, mindössze 6-ot kapott. Varga Zoltán az első, Marokkó ellen 6:0-ra megnyert mérkőzésen játszott.

A tokiói olimpiára már mint kétszeres magyar bajnok utazott ki, az olimpiát követő évben pedig, mint a csapat egyik legeredményesebb tagja részese volt a legnagyobb magyar klubsikernek az FTC 1965-ös VVK győzelmének. 1967-ben és 1968-ban újabb bajnoki címek után ő is bekerült a mexikói olimpiára készülő keretbe, ahová ki is utazott. Kiutazott, de mégsem lett a csapattal olimpiai bajnok, hiszen még az első mérkőzés előtt elhagyta a csapatot és külföldre távozott, akkori szóval disszidált. A szocialista sporttársadalom ezt a „bűnét” sosem tudta megbocsátani, szinte kiretusálták a történelemből, további pályafutását idehaza nagy elhallgatás kísérte.

Új élete kezdődött, amelyet eltiltások és újrakezdések jellemeztek, de minden újrakezdést sikerre tudott vinni. Játszott a Hertha, az Aberdeen, az Ajax, a Borussia Dortmund és a Gent csapataiban. Elvégezte a híres kölni „edzőegyetemet”, majd kisebb német csapatoknál (MTV Ingolstadt, MSV München) edzősködött, ám nem ebből, hanem egy biztosítótársaságnál végzett munkájából élt.

1996-ban hazahívták, Novák Dezső lemondása után a Fradi edzője lett. A bajnokság végén a harmadik helyet érte el csapatával. Jött, látott, dolgozott és viharokat kavart. Pedig ez állt a legtávolabb tőle, ő csak dolgozni szeretett volna. Miután a Fradiból elküldték, rövid ideig a Kispest edzője lett, de igazán szép sikereket Dunaújvárosban ért el, ahol vezetésével jutott fel a csapat az NB I-be és lett ott egyből ötödik, majd később bajnok is, ám már nem vele. Rövid ideig Diósgyőrben is megfordult, majd két korszakban Győrben ült a kispadon. Miután ott másodszor is „bedobta a törölközőt”, 2004-től önkéntes száműzetésbe vonult, mint egy remete élt budai lakásában. A futballtól azonban sosem szakadt el, amellett, hogy nézte űzte is. Így volt ez 2010. április 9-én este is, amikor a zuglói Danuvia-pályán megrendezett öregfiúk meccsen, a játék közben összeesett és meghalt. A Szent István Bazilika altemplomában, a Szent Lipót teremben helyezték örök nyugalomra.

A pályán, ahol meghalt a Zuglói Önkormányzat emléktáblát helyeztetett el, majd 2013-ban azt Varga Zoltán Sportpályának nevezte el.

Az FTC olimpiai sétányán található mellszobrát Máté István készítette.

Emlékét a többi halhatatlan bajnokunkkal együtt tisztelettel őrizzük, soha nem feledjük.

Szerző: FTC Múzeum