2021. július 18.
Az FTC olimpiai bajnokai 16. rész: Páncsics Miklós
Portrésorozatunk 16. részében egykori labdarúgónk, Páncsics Miklós életéről és pályafutásáról olvashatnak.

Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Ahogy haladunk előre a sorozatunkban úgy jönnek az újabb helyszínek, az újabb olimpiák, az újabb bajnokok. A jelen részben Mexikóba érkezünk, az 1968-as olimpiára. Érintettük már, hiszen volt olyan bajnokunk, Novák Dezső, aki Tokió után duplázott, így írtunk Mexikóról is, ám mostantól a mexikói „debütánsok” jönnek. Sportágat azért még nem váltunk, hiszen Novák Dezsőnek, csakúgy mint négy évvel korábban Tokióban, itt is voltak ferencvárosi csapattársai. Közülük az első Páncsics Miklós.

Páncsics Miklós a szerb határhoz közeli Bács-Kiskun megyei faluban, Garán született 1944. február 4-én. Valami lehetett ennek a falunak a levegőjében, amitől a fiúk jól fociztak, hiszen Páncsicson kívül itt születtek a Dunai testvérek, János és Antal, akikből ugyancsak NB I-es és válogatott futballista, sőt olimpiai érmes is lett. Az ifjú Páncsics még csak 17 éves, amikor az egyik barátja vette a bátorságot és levelet í­rt Tátrai Sándornak, az FTC akkori edzőjének, hogy beajánlja a klubnak. A levelet egy sikeres próbajáték követte, amely után 1961-ben Páncsics Miklós az FTC igazolt labdarúgója lett. Első csapata az ifi volt, de 1963-ban már a felnőttek között is bemutatkozott, a védelem közepén Mátrai Sándort pótolta, sikerrel. A sikeres bemutatkozást azonban még nem követte az állandó csapattagság, de Páncsics nem zúgolódott, inkább edzett tovább, keményen. Végül 1966-ban jött el az ő ideje, amikor az Inter elleni BEK mérkőzésen az eltiltott Horváth László helyén játszott balhátvédet. Oly nagyszerűen sikerült ez a beugrás, hogy ezúttal a csapatban ragadt, sőt a védelmének a megkerülhetetlen alapembere lett. Az első évben még a védelem baloldalán, ám egy évvel később már a közepén. Nagyszerű fizikai adottságokkal rendelkezett, amelyhez kitűnő rúgótechnika, fejjáték és helyezkedési érzék, no meg kellő gyorsaság is társult. 1967 végén hívták meg először a magyar válogatottba, a mexikói olimpiai utazása magától értetődőnek tűnt.

Páncsics Miklós a magyar olimpiai válogatott mind a hat mérkőzésén játszott, nagy szerepe volt abban, hogy a csapat mindössze három gólt kapott.

Játékos pályafutása az olimpia után 1973-ig töretlenül stabil, úgy a Fradinak, mint a magyar válogatottnak a tagja. A klubbal összesen három bajnoki és egy magyar kupa győzelmet könyvelhetett el, a válogatottal a mexikói aranyérem után négy év múlva Münchenben ezüstig jutott. 1974 nyarán nem saját akaratából, hanem egy csereügylet keretében került a Bp. Honvédhoz, ám ott már nem kapta meg a kellő lehetőséget a bizonyításra, ezért 1977-ben az Építőkhöz igazolt. Ez a levezető időszak négy esztendeig tartott. Mindeközben a civil életre is készült, tanult, 1976-ban jogi doktorátus szerzett, amelyet a labdarúgás világában is kamatoztatott, amikor 1981-től 1986-ig az MLSZ-ben dolgozott, 1982-től két éven át főtitkárként. 1988-tól a magyar terem-labdarúgó-válogatott menedzsere, 1995-től a Sopron másodosztályú csapatának szakmai vezetője, majd 1997-től 2000-ig az FTC menedzser igazgatója volt.

Élete utolsó éveiben a halálos kórral küzdött, amely 2007. augusztus 7-én győzte le. Végső nyughelye a Farkasréti temetőben van.

Az FTC olimpiai sétányán az ő mellszoba is megtalálható, amelyet Seregi József készített.

Emlékét tisztelettel őrizzük, soha nem feledjük.

Szerző: FTC Múzeum

(Fotó: olimpia.hu)

Cikkajánló

Az FTC olimpiai bajnokai 24. rész: Székely Bulcsú

Olimpiai bajnokainkat bemutató portrésorozatunk 24. részében Székely Bulcsú vízilabdázóról olvashatnak.

Az FTC olimpiai bajnokai 23. rész: Kósz Zoltán

Portrésorozatunk 23. részében a 2000-es olimpián aranyérmet nyert vízilabdakapust, Kósz Zoltánt mutatjuk be.

Az FTC olimpiai bajnokai 22. rész: Sike András

Sorozatunk 22. részében következik a szöuli olimpián aranyérmes birkózó, Sike András története.

Az FTC olimpiai bajnokai 21. rész: Magyar Zoltán

Sorozatunk 21. részében következik a két olimpián is aranyérmes tornász, Magyar Zoltán története.

Az FTC olimpiai bajnokai 20. rész: Gerendás György

Sorozatunk 20. részében következik a montreali olimpián aranyérmes vízilabdázó, Gerendás György története.

Az FTC olimpiai bajnokai 19. rész: Hesz Mihály

Sorozatunk 19. részében következik a mexikói olimpián aranyérmes kajakos, Hesz Mihály története.

Az FTC olimpiai bajnokai 18. rész: Juhász István

Sorozatunk 18. részében következik a negyedik mexikói olimpiai bajnok FTC-labdarúgó története.

Az FTC olimpiai bajnokai 17. rész: Szűcs Lajos

Sorozatunk 17. részében a VVK-döntős Fradi és a válogatott labdarúgó legendájáról olvashatnak.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most