2021. július 21.
Az FTC olimpiai bajnokai 21. rész: Magyar Zoltán
Sorozatunk 21. részében következik a két olimpián is aranyérmes tornász, Magyar Zoltán története.

Olimpia. A szó, amely a földkerekség legnagyobb sportrendezvényét jelenti. Azt a sporteseményt, amelyet négy évente az egész világ vár, amelyre az egész világ figyel. Így teszünk most is, a világjárvány miatt egy évvel halasztott tokiói olimpiához egyre jobban közeledve. Az olimpiai játékokon győzni minden sportoló álma, amely azonban nem mindenkinek, sőt csak nagyon keveseknek adatik meg. Most induló sorozatunkban azokat a bajnokokat mutatjuk be, akiknek ez a hatalmas dicsőség úgy adatott meg, hogy közben a Ferencvárosi Torna Club sportolói voltak. Eddig 24-en vannak, összesen 29 olimpiai bajnoki címük van.

Montrealba a magyar csapat nagy reményekkel utazott ki. Aztán a napok múltak, egyre csak múltak, a várva várt magyar aranyérem csak nem akart megszületni. Már elmúlt egy hét, amikor a tornaversenyek kezdődtek és a szerhez lépett Magyar Zoltán, aki a versenyek végére realizálta a közvélemény elvárásait, nem nyomta agyon az esélyesség terhe, olimpiai bajnok lett

Magyar Zoltán 1953. december 13-án Budapesten, a IX. kerületben született. Még nem volt 11 éves, amikor a Telepy utcai általános iskolában megismerkedett a tornával. Ebben az iskolában volt tornatanár Harmath József, aki az FTC tornaszakosztályának az edzője is volt. Harmath tanár úr élt az „előjogaival”, az általa legügyesebbnek tartott gyerekeket a tornához választotta ki. A tanár úr javaslatára 1965-ben igazolta le az FTC, amely klubhoz pályafutása végéig hű maradt, a klub színeiben mindent elért, amit tornászként lehetséges. Az első történés az volt, hogy Vígh László csoportjába osztották be, már a kezdeteknél létrejött a legendás edző-tanítvány duó. Az eredménysorát azzal kezdte, hogy 1970-ben megnyerte a szocialista országok korosztályos versenyét az Ifjúsági Barátság Versenyt (IBV), amit egy év múlva megismételt. 1971-ben nyerte első felnőtt magyar bajnoki címét a mesterfokú bajnokságon, természetesen lólengésben. Kijutott az 1972-es müncheni olimpiára is, de akkor még nem volt annyira magabiztos, hogy éremmel térjen haza, pedig már akkor megcsinálta a róla elnevezett elemet, az akkor már évek óta gyakorolt Magyar-vándort. 1973-ban már megvolt a szükséges gyakorlatbiztonság, aminek egyenes következménye lett, hogy megnyerte az Európa-bajnokságot Grenoble-ban, majd 1974-ben Várnában világbajnok lett, 1975-ben Bernben újra Európa-bajnok. Túlzás nélkül lehet mondani, 1973-tól lólengésben a hátát nézte a világ, csodálták, de utánozni nem tudták. 1976-ban toronymagas esélyesként utazott Montrealba.

Az olimpián tovább fejlesztette amúgy is utánozhatatlan gyakorlatát, a Magyar-vándoron kívül az ugyancsak unikális orsót is beépítette és megcsinálta. A selejtezőből a legmagasabb pontszámmal került a hatos döntőbe, 9,8-at kapott. De tudta, hogy nem hibázhat, mert akkor nem nyer. A japán Kenmocu 9,8-at kapott, amikor Magyar Zoltán odalépett a szerhez és elkezdte a gyakorlatát, rögtön az orsóval nyitott. A közönség azonnal észlelte a csodát, lenyűgözte a hibátlan gyakorlat. Sokan azt hitték, megkapja a tíz pontot, de végül 9,9-et mutatott az eredményjelző, ami így is fölényes győzelmet jelentett.

Az olimpia után folytatódott Magyar Zoltán diadalmenete, 1977-ben Vilniusban harmadszor is Európa-bajnok, 1978-ban Strasbourgban és 1979-ben Fort Worth-ban másodszor és harmadszor is világbajnok lett. Idehaza pedig számolatlanul nyerte a magyar bajnoki címeket, amelyekből a pályafutása végéig 35-öt ért el. Az 1980-as moszkvai olimpiára, ha lehet mondani, még a négy évvel korábbinál is nagyobb győzelmi eséllyel érkezett.

 

Magyar Zoli a maga számára is emelte a tétet, mert már az olimpia előtt kijelentette, történjék bármi, az lesz az utolsó gyakorlata, amit a lólengés döntőjében bemutat, többé nem lép szerhez, befejezi a pályafutását. Ehhez jött még, hogy a szovjetek lólengésben is mindenáron aranyérmet képzeltek el legjobb tornászuk, Gityatyin részére, aki egyébként az egyéni összetett versenyt is megnyerte. fel is keresték a magyar küldöttséget, hogy mit szólnának, ha lólengésben holtverseny lenne az élen. A magyar küldöttség, nincs rá jobb szó, elhajtotta őket, mondván, meg ne próbálják elcsalni a lólengés döntőt, mert abból nagy botrányt csinálnak, ha kell hazamennek az olimpiáról. Arról az olimpiáról, ami mint tudjuk, amúgy is csonka olimpia volt. Jött a selejtező, ahol Magyar Zoltán hiba nélkül tornázott, erre mi történt? A bírók mintha nem értesültek volna az afférról és annak hatásairól, az ötödik helyre pontozták Magyart. A magyar küldöttség azonnal óvott, az óvást helyben hagyták, 75 századot hozzáírtak az eredményéhez, és máris az élről várhatta a döntőt, ahogyan hét éve mindig. A döntőig még nagy része volt abban, hogy a magyar tornászcsapat a dobogóra tudott állni. Aztán jött a döntő, életének utolsó versenye, az életművének a megkoronázása. Magyar Zoltán hatodiknak, vagyis utolsónak mutatta be a világhírű gyakorlatát, amelyre ha 9.9-et kap, olimpiai bajnok. De nem annyit kapott, hanem a maximumot, azaz 10 pontot, lehetett önfeledten ünnepelni a második olimpiai bajnoki címét.

A sportpályafutást a tanulás követte, kétszeres olimpiai-, háromszoros- világ és Európa-bajnokként kezdte el az Állatorvostudományi Egyetemet, ahol 1985-ben diplomázott és szerzett állatorvosi oklevelet.  1986-tól a győri állatkórház orvosa volt, majd 1988-tól Budapesten kerületi állatorvos. 1986 és 1989 között a Magyar Olimpiai Bizottság alelnöke volt. 1989-től továbbra is a MOB tagja. 1989-ben a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének (MOTESZ) elnökségi tagja lett, 1996-ban újraválasztották. 1991-től a Halhatatlanok Klubjának tagja. 1993-ban a Magyar Olimpiai Bajnokok Klubjának elnökségi tagja. 1994-ben a Magyar Köztársasági Érdemrend középkeresztjével tüntették ki.  1997-ben elnyerte a Magyarországért Alapítvány Magyar Örökség díját, 1999-ben Ferencvárosért emlékérmet kapott. 2001-től a Magyar Országos Tornaegyletek Szövetségének tiszteletbeli elnöke. Ugyanebben az évben a Mező Ferenc Közalapítvány kuratóriumának tagja. 2008-ban a MOTESZ alelnöke lett, egyben a magyar tornasport halhatatlanja. 2009-től a MOB elnökségi tagja. A MOB Hagyományőrző Bizottságának elnöke. 2011-ben a Magyar Torna Szövetség (MATSZ) elnöke lett, amely funkciót napjainkig betölti. 2014-ben Pro Urbe Budapest díjban részesítették, 2015. március 11-én  a Nemzet Sportolójává választották. 2016-ban Ferencváros díszpolgára lett, 2018-ban övé lett a Prima Primissima díj. Ezek a díjak is bizonyítják, egy kivételes sportolóról emlékeztünk meg, aki sportpályafutásával, életével rengeteget tett a magyar sportért.

Az FTC, mint minden olimpiai bajnokáról, róla is egy mellszobrot mintáztatott, amelyet Benedek György készített, a népligeti olimpiai sétányon látható.

FTC Múzeum

Felhasznált irodalom és weblapok:
https://www.ftcbaratikor.hu/2009/12/19/nagy-bajnokaink-beszelgetes-dr-magyar-zoltannal/
http://www.olimpia.hu
hu.wikipedia.org/wiki/Magyar_Zoltán_(tornász)
https://index.hu/sport/alapvonal/2020/05/09/magyar_zoltan_1976_montreal_lolenges/
https://index.hu/sport/alapvonal/2020/05/16/magyar_zoltan_1980_cimvedes/
www.kozterkep.hu

Cikkajánló

Az FTC olimpiai bajnokai 24. rész: Székely Bulcsú

Olimpiai bajnokainkat bemutató portrésorozatunk 24. részében Székely Bulcsú vízilabdázóról olvashatnak.

Az FTC olimpiai bajnokai 23. rész: Kósz Zoltán

Portrésorozatunk 23. részében a 2000-es olimpián aranyérmet nyert vízilabdakapust, Kósz Zoltánt mutatjuk be.

Az FTC olimpiai bajnokai 22. rész: Sike András

Sorozatunk 22. részében következik a szöuli olimpián aranyérmes birkózó, Sike András története.

Az FTC olimpiai bajnokai 20. rész: Gerendás György

Sorozatunk 20. részében következik a montreali olimpián aranyérmes vízilabdázó, Gerendás György története.

Az FTC olimpiai bajnokai 19. rész: Hesz Mihály

Sorozatunk 19. részében következik a mexikói olimpián aranyérmes kajakos, Hesz Mihály története.

Az FTC olimpiai bajnokai 18. rész: Juhász István

Sorozatunk 18. részében következik a negyedik mexikói olimpiai bajnok FTC-labdarúgó története.

Az FTC olimpiai bajnokai 17. rész: Szűcs Lajos

Sorozatunk 17. részében a VVK-döntős Fradi és a válogatott labdarúgó legendájáról olvashatnak.

Az FTC olimpiai bajnokai 16. rész: Páncsics Miklós

Portrésorozatunk 16. részében egykori labdarúgónk, Páncsics Miklós életéről és pályafutásáról olvashatnak.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin
close
Fradi most
Fradi most