2023. november 29.
„A csapategység rengeteget számít, mindennek az alapja”
Eddig rendkívül eredményes férfi hokisaink vezetőedzőjével beszélgettünk klubról és válogatottról – INTERJÚ!

Magyar bajnoki címvédő férfi jégkorongcsapatunk villámrajtot vett a 2023/24-es szezonban. Az FTC-Telekom zsinórban nyolc mérkőzést megnyerve vezeti az Erste Liga alapszakaszának tabelláját, vesztett pontok tekintetében pedig kimagaslik a mezőnyből, a Magyar Kupában egy lépésre áll a négyes döntőbe jutástól, és a nemzetközi porondon is kalapemelést érdemlő módon teljesített: 2019 után a klub történetében másodszor jutott tovább a harmadik fordulóba az IIHF Kontinentális Kupában, és a legjobb nyolc között, rendkívül magasan jegyzett csapatok ellen is derekasan helyt állt. A liga alapszakaszának feléhez közeledve Fodor Szabolcs vezetőedzővel igyekeztünk utánajárni annak, mi az idei csapat eddigi kiemelkedő eredményességének titka, mitől működik nagyon egységes csapatként az együttes, és a magyar válogatottról is szót ejtettünk, ahol a szakember négy éven keresztül dolgozott másodedzőként, idén novemberben viszont hosszú idő után nem volt a nemzeti csapat szakmai stábjának tagja.

- Hat napon belül a negyedik mérkőzésetekre készültök, de ahogy a jégkorongozók általában elmondják, ez nektek nem annyira teher, kifejezetten szeretitek, ha sokat lehet meccskörülmények között bizonyítani. Mindenesetre indul az igazi erőltetett menet, a szezon úgymond lényegi része. Hogy érzed, hogy bírjátok?
- Igen, a játékosok mindig elmondják, hogy sokkal jobban szeretnek meccseket játszani, mint edzeni, de ez érthető is, mindenki azért csinálja ezt az egészet, hogy játsszon, és jó eredményeket érjen el. Edzői szempontból azért ez egy kicsit összetettebb kérdés, mert a jó eredmények érdekében nagyon sokat kell készülni minden egyes mérkőzésre, de próbáljuk az időnket jól beosztani, és az ilyen sűrű időszakokban is a lehető legjobbat kihozni minden helyzetből. Eddig jól bírjuk, ehhez kell az is, hogy van egy elég jó, mély keretünk. Hogy mennyire mély, arra jó példa, hogy a napokban adtuk kölcsön Seregély Mátét a FEHA19-nek éppen azért, mert a pontrendszer miatt nem nagyon fért bele a jelenlegi meccskeretbe, és szerettük volna, ha a saját érdekében minél többet van játékban. Még sok dolog történhet a szezon hátralévő részében, de az a tervünk, hogy visszahozzuk majd, nem feltétlenül szeretnénk, hogy Székesfehérváron fejezze be a szezont. Leültünk vele beszélni, és arra jutottunk, hogy jelenleg viszont ez a legjobb megoldás. Neki is, mert így sokat tud jégen lenni, meccsben marad. Lekopogom, eddig a sérülésekkel is jól állunk, a mély keret ebben is a segítségünkre tud lenni. Ennek pedig sok pozitív következménye van, minden meccsen négy sorral tudunk játszani, sokat tudunk rotálni, próbáljuk elosztani a terhelést a játékosok között, így pedig frissek tudunk maradni annak ellenére is, hogy ennyire sok mérkőzésünk van.

- Olyannyira sok mérkőzésről van szó, hogy a hazai sorozatokban, az Erste Ligában és a Magyar Kupában, de a nemzetközi porondon is komoly terhelést kaptatok. Szerdán úgy vágott neki a csapat ennek a mostani hatnapos, négymeccses sorozatnak, hogy előtte két nappal értetek haza Cortina d’Ampezzóból, ahol olyan csapatok ellen játszottatok három nap alatt három kőkemény Kontinentális Kupa-meccset, mint a lengyel bajnok, a dán második, vagy az Alpesi Liga-ezüstérmes házigazda. A kétségtelenül bravúros továbbjutás nem jött össze, de tudtatok nyerni egy meccset – hová kell elhelyeznünk a polcon ezt a szereplést?
- Az IIHF Kontinentális Kupa harmadik fordulójáról beszélünk, a legjobb nyolc mezőnyéről, amiből négy juthat tovább a Final Fourba. Ha a labdarúgással akarjuk párhuzamba állítani, lényegében olyan ez a sorozat, mint ott az Európa Liga, szóval a legjobb nyolc csapat abszolút a legjobbak közé tartozik. Talán jégkorongban picit nagyobb a különbség a tényleg elit Bajnokok Ligája és a második számú kupasorozat között, de azért a legjobb nyolc között itt is kiemelkedő képességű csapatok szerepelnek évről évre, rengeteg bajnok van köztük, aki nem, az pedig nagyon erős bajnokságok második helyezettje. Ha ezt figyelembe vesszük, már egyértelmű, hogy milyen kihívás előtt álltunk.

Csapatonként végignézve a három meccsünket, a Katowice 14 légióssal állt fel ellenünk, de a keret többi tagját is olyan lengyel játékosok alkották, akik a lengyel válogatott meghatározó játékosai. Elég csak az ellenünk négy gólig jutó Pasiutra gondolni, aki hétszeres lengyel és kétszeres belorusz bajnok, és több mint 160-szoros lengyel válogatott. Ha párhuzamot akarok vonni, a Katowice lényegében a lengyel Fehérvár AV19. Ha már a példa, ez a két csapat tavaly pont játszott is egymás ellen, ne felejtsük el, hogy a Bajnokok Ligájában. A Fehérvár ott kétszer nyerni tudott, 4-2-re és 1-0-ra, de két szoros meccsen – ez alapján nagyjából jól behatárolható, milyen erőt is képviselnek a lengyelek. Emellett nagyon komoly szurkolótáboruk is van, 3-400 ultra kísérte el őket Olaszországba is, akik végigénekelték, végigugrálták az egész mérkőzést. Mindezek ellenére is azt kell hogy mondjam, volt esélyünk ellenük. Picit talán elrontottuk a meccs második harmadát, ha élesebbek vagyunk az első negyven percben, akkor lehetett volna nagyobb sanszunk egy ilyen erős csapat ellen is, de utána nagyon komoly karaktert mutattunk azzal, hogy négygólos különbségről is majdnem visszajöttünk. Mondanom sem kell, ha ott sikerül az egyenlítés, olyan lélektani előny lett volna nálunk, amivel akár ráadásban a meccset is behúzhattuk volna. Ha pedig ott sikerült volna egy győzelem, nagy esélyt adtunk volna magunknak, hogy óriási eredményt érjünk el a hétvége során – sajnos ez nem sikerült.

Másnap egy bődületesen erős dán csapat ellen kellett felvennünk a harcot. A lengyelek technikásak, gyorsak voltak – nos, a dán csapat ugyanez, csak mindenki körülbelül két méter magas volt… Elképesztő fizikai adottságokkal rendelkező, dán válogatott játékosokkal teletűzdelt keret jött ellenünk a jégre, ne felejtsük el, a dán válogatott 2003 óta folyamatosan az A csoportban szerepel. A Herning pedig tavaly második volt a dán bajnokságban, idén pedig vezetik a tabellát. Emellett nekik is vannak topligás rutinnal rendelkező légiósaik, az első soruk a dán bajnokságban is kiemelkedő top sor. Azon a mérkőzésen azért, bár amennyire tudtunk, küzdöttünk, hajtottunk, de lehetett érezni, hogy nincs több a mérkőzésben. Egy ilyen csapatot mondjuk tízből egyszer el tudunk kapni, ha minden éppen tökéletesen összejön, és van még egy kis szerencsénk is, ez most nem jött össze.

A zárónap estéjén jött az a Cortina, amelyik úgy lépett jégre ellenünk, hogy egy győzelemmel továbbjuthat, a mi sorsunk viszont már megpecsételődött addigra. Ennek ellenére mindenképpen szerettünk volna győzelemmel búcsúzni, ezt át is beszéltük a csapattal. 1-0-ig minden jól is ment, ott azt hiszem, bekapcsolt a tudatalattiban, hogy akkor ez a meccs megvan, és egyszerűen leálltunk. Ezen a stábbal nagyon felhúztuk magunkat, és ezt a második harmadszünetben, 3-1-es hátrányban a csapat tudtára is hoztuk. A csapat jól reagált a szünetben elhangzottakra, ennek köszönhetően teljesen más felfogásban mentünk vissza a jégre, találtunk még egy-két sebességi fokozatot, és bár kaptunk még egy gólt, amitől még nehezebb volt a helyzetünk, ennek ellenére is vissza tudtunk jönni, és végül hosszabbításban megnyerni a meccset, ami úgy gondolom, pláne egy hazai közönség előtt játszó, történelmi siker kapujában álló csapat ellen óriási fegyvertény. Abban a harmadik harmadban és hosszabbításban be tudtuk kapcsolni magunkban azt az üzemmódot, amin ha tudnánk minden nemzetközi meccsen játszani, akkor még nagyobb eredményekre lenne esélyünk.

- Így akkor összességében inkább félig tele van az a bizonyos pohár?
- Abszolút így van. Az elmúlt öt-hat évben picit elkényeztettük magunkat, nagyon sok történelmi eredményt értünk el együtt, amiknek a súlyát, ahogy egyre több van belőle, néha hajlamosak vagyunk elfelejteni. Olyankor érezzük viszont, hogy mit is jelentenek, amikor nem jön össze. Most nem jött össze, emiatt pedig annak ellenére is nagyon picit elégedetlenek vagyunk, hogy az előbb kifejtettem, mennyire nehéz dolgunk volt. De azt hiszem, addig jó, amíg egy ilyen helyzetben is tud egy pici elégedetlenség lenni bennünk. Viszont még egyszer mondom, az egész hétvégén nagyon magas szinten teljesítettünk, a csoda nem jött össze, de nagyon tisztességesen helyt álltunk egy nagyon erős csoportban, aminek örülhetünk, és amiből sokat meríthetünk a folytatásban is.

- Visszatérve a hazai porondra, az Erste Ligában jelenleg úgy áll a helyzet, hogy minden esély megvan annak a kiharcolására, hogy a szezon végén újra kiharcoljuk a nemzetközi porondon való szereplés jogát – ehhez ugye magyar bajnoknak kell lenni. Még a felét sem értük el az alapszakasznak, de az már most látszik, főleg a tavalyi, rosszul sikerült alapszakasz után, hogy most valamit nagyon sikerült eltalálni, ami a játékot, a kémiát, a csapategységet illeti – ebből fakad az eredményesség is. Anélkül, hogy szakmai titkokat elárulnál, te hogy érzed, mi az, amit ennyire sikerült eltalálni?
- Egyértelmű, hogy a csapategység nagyon sokat számít, sőt, mindennek az alapja, ezt pedig jól látod, úgy néz ki, sikerült eltalálni. Lehet nagyon jó egyéni képességekkel rendelkező játékosokból álló kereted, ha nem tudnak jól együttműködni csapatként, és nem tudnak egymásért és a klubért harcolni, nem leszel eredményes. Nem szeretnék és nem is fogok elkiabálni semmit, de az eddigiek alapján azt lehet látni, ez a mostani csapat megértette, mi kell ahhoz, hogy sikeresek tudjanak lenni, és átérezték, mit jelent a Ferencvárosban játszani, annak ellenére is, hogy van köztük olyan is, aki idén nyáron találkozott a klubbal és annak hagyományaival. Csupa olyan játékosunk van, akik imádnak nyerni, és ezért mindent megtesznek, emellett jól működnek együtt. Ahogy szó volt róla, tavaly nem volt meg ez a kémia, és láthattuk, ez mennyit jelentett eredményekben is, belekerültünk egy olyan negatív szériába, amilyennel az elmúlt öt évben nem nagyon találkoztunk. Szóval ez az egység mindennek az alapja, emellett pedig rengeteget kell dolgozni az edzésnapokon, de ezzel sincs gond, mert sportemberként is minden idei játékosunk nagyon jól megállja a helyét, a hétköznapokon is beleteszik a szükséges munkát, az elvárásoknak megfelelően élnek és dolgoznak, odafigyelnek minden apró részletre.

- Emellett idén talán több lehetőséged volt neked is arra, hogy a stábbal, ha kell, finomhangolásokat végezzetek, ugyanis novemberben hosszú idő után volt egy olyan válogatott szünet, ami alatt nem volt elfoglaltságod a nemzeti csapat mellett, így a teljes egyhetes szünetet a Fradival tölthetted. Mennyiben volt más így a munka, mint a korábbi években?
- Igen, más volt. Tudtam pihenni is egy picit, ez az elmúlt években ilyenkor hiányzott. A regeneráció pedig abban is segít, hogy még jobban tudjak a csapatra koncentrálni. Persze, aki a jégkoronggal foglalkozik, és elhivatott, az egyetlen napot is nehezen bír ki hoki nélkül, szóval azért ezalatt is folyamatosan készültem. Átszerkesztettük a stábbal a válogatott szünet alatti programot, amit most személyesen is tudtam felügyelni, ez is benne lehet abban, hogy az egy hét után talán még jobb formában tudtunk visszatérni a meccseken a jégre, mint előtte. Ez látszott a szünet utáni első meccsünkön, az Újpest elleni idegenbeli Derbin is.

- Ez így lesz a folytatásban is? A válogatott háza tájáról olyan hírek érkeztek, hogy jelenleg az új szövetségi kapitány kísérletezik a szakmai stábbal, és a szezon során folyamatosan változhat a stábtagok kiléte.
- Igen, az volt a szövetség terve, hogy az új kapitány mellett a szezon során a válogatott szünetekben bizonyos másodedzőket rotálnak. Ami engem illet, négy szezont húztam le a nemzeti csapatnál másodedzőként, úgy gondolom, ennyi idő alatt le lehet szűrni, hogy valakinek tetszik-e a munkám, vagy ehhez képest más irányban gondolkodnak. Volt róla szó, hogy a decemberi válogatott szünetben rám is számítanának, nekem pedig mindössze annyi kérésem volt ezzel kapcsolatban, hogy árulják el, mi a terv velem. Számítanak-e rám hosszabb távon, vagy ez egy amolyan „próba” a potenciális másodedzők számára. A mostani kapitánnyal, Don MacAdammel dolgoztunk korábban együtt, ha nem is vezetőedzői-másodedzői kapcsolatban, de ott volt két évig a válogatott mellett, ő is láthatta, hogyan dolgozom. Profik vagyunk, ha azt mondják, nincs rám szükség, elfogadom, ha pedig szükség van rám, azzal viszont jó lenne előre számolni. A szerződés hiányában nem tudathattam és nem is tudtam átgondolt döntést hozni így a szűk határidőre sem tudtam érdemben válaszolni, így pár nappal az előírt dátum lejárta után kaptam egy üzenetet, hogy akkor jelenleg nem számítanak rám sem decemberben sem az idei szezonban, de remélik, hogy távolabbi jövőben újra csatlakozom a stábhoz.

- Még az is lehet, hogy – profi lévén – ezt a sajnálatos helyzetet is a javatokra tudod fordítani, hiszen így a további válogatott szünetekben is a Fradi mellett leszel, ami, ahogy el is mondtad, úgy néz ki, a csapat hasznára vált…
- Abszolút így van, ez is a tervem. Azért azt tudni kell, a válogatott melletti másodedzői feladat nem csak arról szól, hogy hétfőn bemegyek az edzőtáborba, játszunk három meccset, és vasárnap vége. Folyamatosan vannak megbeszélések, zajlik a keretkialakítás, figyelni kell a játékosokat, ez a teljes szezon során időt és energiát igényel. Hozzá kell tennem, hogy működött a két szerepkör együtt is, nem is vállaltam volna, ha nem, és nagyon büszke vagyok arra, hogy négy éven keresztül a nemzeti csapat stábtagjaként képviselhettem a hazámat. Próbálom minden helyzetben meglátni a pozitívumot, ennek most az lehet a pozitívuma, hogy így viszont tényleg teljes erőbedobással a klubcsapatomra koncentrálok. Ki tudja, lehet, hogy ennek most így kellett lennie…

Boldizsár Márton

Cikkajánló

Fontos győzelem Debrecenben

Magyar bajnok hokisaink 6-4-re legyőzték a DEAC csapatát, így értékes három pontot szereztek.

Debrecenbe utazunk kedden

Magyar bajnok hokisaink három hazai után egy idegenbeli mérkőzéssel folytatják az alapszakasz második fázisát.

„Ő egy több színben pompázó, különleges állat”

Rekordbajnok férfi hokicsapatunk kapusa nem akármilyen házikedvencet tart otthon – VIDEÓ!

Arany-shutout, nagy győzelem a Csíkszereda ellen

Magyar bajnok hokisaink 3-0-ra legyőzték az SC Csíkszereda együttesét.

Gyergyó után jön a Csíkszereda

Az FTC-Telekom jégkorongcsapata péntek után szombaton ismét egy erdélyi együttessel találkozik hazai jégen.

Hosszabbításos vereség a rangadón

Bajnok hoksiaink hazai környezetben 2-1-re kikaptak a Gyergyó HK csapatától.

A Gyergyó a következő ellenfél a második fázisban

Pénteken farsangi tematikus mérkőzésen fogadják hokisaink a tavalyi Erste Liga-bajnokot a Tüskecsarnokban.

Sima győzelem a második fázis első meccsén

Férfi jégkorongozóink 5-1-re nyertek a Dunaújváros ellen, és továbbra is magabiztosan vezetik a tabellát.

close
Facebook Youtube Instagram TikTok
Viber Spotify Linkedin