Jégkorong szakosztályunk General Managere, Fodor Szabolcs értékelte a csapat szereplését az első válogatott szünetben.

– Májusban derült ki, hogy te leszel a GM., gondoltad volna, hogy ennyire élvezetes, de ennyire nehéz is lesz ez a munka?

- Abszolút azt gondolom, hogy építeni és fejlődni mindig szép dolog. Nem csak erre a három-négy hónapra tekintek, hanem az elmúlt nyolc szezonra, mert ez már a nyolcadik. Szeretem egyben látni az utat. Nagyon komoly fejlődésen mentünk keresztül – ez mindig is a célom volt: fejlődni, jobbnak lenni.
Volt egy álmom, amit sokszor elmondtam: hogy egyszer olyan csapatunk legyen, ahol a csilláron is lógnak a nézők. A Kisstadionban nőttem fel, ahol tele volt a lelátó, és óriási hangulat volt. Úgy érzem most már azon az úton járunk, hogy ezt itt, a Tüskében is átéljük.

„A fejlődés a legszebb része ennek az egésznek. Az építkezés az, ami motivál nap mint nap.”

– A klub az ICE Ligában indulhatott. Mekkora kihívás volt az átállás?

- Hatalmas. Április végén tudtuk meg, hogy felvesznek minket, és onnantól éjjel-nappal ezzel foglalkoztunk. Új liga, új tévés és streamingmegállapodás, új statisztikai rendszer – mindenkinek új volt minden. A liga is tanulta közben ezeket, szóval sokszor magunkra voltunk utalva.
A streamingfelszerelésünk például pár nappal az első meccs előtt lett kész, addig hiányoztak az alkatrészek. Ráadásul a szokásos nyolchónapos felkészülés helyett négy hónap alatt kellett elvégezni mindent: új csapatot építeni, edzőt találni, szerződéseket kötni.

„Nyolc hónapnyi munkát négy hónap alatt kellett elvégeznünk. Talán ez volt életem legintenzívebb időszaka.”

– Az alapszakasz harmadánál járunk, 18 pontnál, 47 lőtt és 57 kapott góllal. Hogyan értékeled a csapat teljesítményét?

- Olyan csapatot akartunk, amely minden meccsen küzd, hajt, nem adja fel.
Ez teljesült. Az első év tanulóév, nincs eredménykényszer – csak az elv, hogy mindenki mindent adjon ki a jégen. A keretünk nem mély, és ha kiesik egy-két ember, az azonnal meglátszik.
De ha teljes a csapat, nagyon szép eredményeket tudunk hozni. Őszintén:
ha valaki az elején azt mondja, hogy 18 pontunk lesz a válogatott szünetig, aláírtam volna.

„Ha teljes a keretünk, bárkivel fel tudjuk venni a versenyt.”

– Az emberhátrányos játék sokat javult, az emberelőnyös játékunk viszont döcögős. Miért?

- Rombolni mindig könnyebb, mint építeni – a sportban is. Könnyebb jól védekezni hátrányban, mint eredményesen támadni előnyben, különösen, ha nem olyan játékosaink vannak, akik erre specializálódtak. Az ellenfeleink előnyben játszó játékosai három-négyszer annyit keresnek, mint a mieink, nem ritka a komoly tengerentúli múlt sem, egészen mások a körülmények, de ennek ellenére azt gondolom, hogy ez a csapat is képes drámát okozni egy-egy meccs után, mint ahogy láttunk is erre már példát az elmúlt fordulókban, és persze ha mindenki egészséges lenne, az emberelőny is másképp festene a statisztikában.

– Mit szeretsz leginkább ebben a csapatban – akár szakmai, akár szurkolói szemmel nézve?

- A küzdőszellemet. Ez mindig is jellemző volt a Fradira, és most is megvan. Védekezésben erősek vagyunk, két remek kapusunk van, és bár sokszor nem mi dominálunk, nagyon szép, kombinatív játékot tudunk mutatni. Ugye a képzettség szintje is jóval magasabb a ligának, de én úgy érzem, hogy felvettük a ritmust.

– És van, ami nem tetszik?
- Inkább úgy fogalmaznék, hogy mindig van hová fejlődni. Emberelőnyben, góllövésben, védekezésben – mindenben. Nem szabad megelégedni.

„Sosem szabad hátradőlni. Mindig fejlődni kell – ez a Fradi útja.”

– Sok fiatal játszik a csapatban. Mennyire nehéz velük egyszerre türelmesnek és szigorúnak lenni?

- Ez egy hatalmas plusz a magyar jégkorongnak. De igen, türelem kell – a stáb részéről, a közönség részéről is. Mi is tanuljuk ezt az új szintet, és a fiatalok is. Ezek a srácok két-három év múlva meghatározó játékosai lehetnek a válogatottnak.
Ne várja senki, hogy az ICEHL-be lépve egyik napról a másikra minden profi szinten működjön. A Fehérvár 17 éve van ott, mi most kezdtük. Ez idő, és ehhez kell a türelem is.

„Ez egy óriási projekt. Türelem kell hozzá – a játékosoktól, a stábtól, a szurkolóktól is.”

– Rég volt olyan válogatott szünet, amikor öt Fradi-játékos is ott volt a keretben.

- Igen, ez nagy öröm. Két kapus és három csatár, sőt, ha hozzávesszük Laskawyt az U20-asoknál, akkor hat játékosunk érintett. Ez azt mutatja, hogy jó úton járunk.
És nem arról van szó, hogy ajándékba kapták a meghívót. Ezek a srácok kőkeményen megdolgoztak érte, helytállnak a magasabb szinten is. A szövetség szakmai stábja is látja ezt, és ez nekünk is visszajelzés, hogy amit csinálunk, működik.

– Hogyan jellemeznéd egy szóval ezt az időszakot?

- Fejlődés. Mindenkinek tanulási folyamat – a játékosoknak, a stábnak, nekünk, a klubvezetésnek is. Hosszú út, de jó úton járunk.

„A projekt működik, az irány jó. Dolgozunk, tanulunk, fejlődünk – ez a legfontosabb.”