A kanadai csatár, David Silye nyáron érkezett férfi jégkorongcsapatunkhoz. A komoly referenciákkal rendelkező játékos az NCAA-ben konferenciagyőzelmet ünnepelhetett, majd az AHL-ben is két szezont játszott. Jelenleg az ICEHL-ben szereplő jégkorongcsapatunk első sorának centere, 6 mérkőzésen 8 pontot szerzett, így az egyik legeredményesebb játékosunk. Kiemelkedő megmozdulásaival és szép játékával hamar felhívta magára a szurkolók figyelmét. Most bővebben nyilatkozott eddigi pályafutásáról, és első Európában töltött hónapjairól.

Mindig is profi jégkorongozó szeretett volna lenni, vagy volt más álma is gyerekként?

Kanadában felnőve a jégkorong természetesen nagyon fontos és népszerű sport. Szóval igen, mindig is az volt az álmom, hogy hokizzak, és nagyon szerencsésnek érzem magam, hogy ezt meg is valósíthatom.

Az NCAA-ben konferenciagyőzelmet is ünnepelhetett. Milyen emlék számára az a siker, és mennyire volt fontos állomása a pályafutásának?

Nagyon sok emlékem van róla. Négy évet töltöttem az egyetemen, ezalatt pedig nagyon szoros kapcsolat alakult ki köztem és a csapattársaim között. Egy bajnoki cím még közelebb hozza egymáshoz az embereket, és olyan barátságokat kötöttünk, amelyek örökre megmaradnak. Ez a siker a profi pályafutásom szempontjából is nagyon fontos volt.

Az AHL-ben is játszott, ami az NHL mögött a világ egyik legerősebb ligája. Milyen volt ezen a szinten játszani, és milyen tapasztalatokat szerzett abból az időszakból?

Nagyon jó élmény volt, és egyben rendkívül motiváló is. Különleges volt látni, hogy a barátaid egyik este még veled játszanak egy sorban, másnap pedig már az NHL-ben szerepelnek.

Rengeteg kiváló játékos volt ott, nagyon nagy figyelmet fordítottak a részletekre, és én is sokat tanultam. Nagyon sok tapasztalatot szereztem, és megtanultam, mit jelent profinak lenni. Ezt a tudást pedig azóta is magammal viszem.

Mi volt eddig a pályafutása legemlékezetesebb élménye?

Azt hiszem, minden szezon meghozza a maga emlékeit. Az egyetemi éveim alatt például egészen a nemzeti bajnokság döntőjéig jutottunk, ahol végül kikaptunk Carter Savoie akkori csapatától – ami így utólag elég vicces.

Ahogy szó esett róla, megnyertük a konferenciánkat, és a legjobb barátaim közül sokan még mindig abból a csapatból kerülnek ki. Szóval ez az egész időszak nagyon emlékezetes maradt számomra.

Voltak nehéz időszakok is a pályafutása során, például egy sérülés? Ha igen, mi segített túljutni rajtuk?

Igen. Számomra a Covid időszaka például kifejezetten nehéz volt. Furcsa hónapok voltak, ráadásul éppen akkor kezdtem az első évemet az egyetemen, így ez különösen nehéz volt.

Néhány évvel ezelőtt pedig volt egy komoly térdsérülésem, ami után több hónapig tartott a rehabilitáció. Sokat jelentett, hogy ott volt a családom és a feleségem, akik tartották bennem a lelket, és segítettek átvészelni ezt az időszakot.

Ez az első európai szezonja. Mi a legnagyobb különbség Ön számára az észak-amerikai és az európai jégkorong között? Hogyan alkalmazkodott a különböző játékstílushoz és a nagyobb jégfelülethez?

Szerintem már említette is a legfontosabbat: a nagyobb jégfelületet. Több a hely a pályán, és sokkal több a korongbirtoklás, a koronggal való játék, ami nagyon élvezetes, és szerintem jól is illik a játékstílusomhoz.

Az is sokat segít, hogy jó csapattársak vesznek körül, akik megkönnyítik az alkalmazkodást. A sorunkat is szeretném kiemelni, Feri és Savvy is (Laskawy Ferenc és Carter Savoie – a szerk.) rengeteget segítettek ebben.

Akkor térjünk is át a teljesítményére. Jelenleg Ön az egyik legtöbb pontot szerző játékos a csapatban. Mi a kulcsa a jó szereplésének?

A sortársakkal kialakított kémia nagyon fontos. Egyedül nem lehet mindent megcsinálni, úgyhogy a srácok rengeteget segítettek. Az emberelőnyös játékunk is nagyon magas szinten működik, úgyhogy az a legfontosabb, hogy folyamatosan segítsük egymást, és egyszerű megoldásokat válasszunk.

Hogy érzi magát a Ferencvárosnál? Könnyű volt beilleszkednie?

Nagyszerűen érzem magam Budapesten. Most járok először Európában, Budapest pedig csodálatos.

A general manager, a stáb és mindenki, aki a klubnál dolgozik, fantasztikus. A csapattársak is nagyszerűek, úgyhogy nagyon jól sikerült a beilleszkedés.

Mi lepte meg eddig a legjobban az európai vagy a magyar kultúrában?

Mi lepett meg a legjobban? Talán a szurkolók.

Igen, a szurkolók mindenképpen. Meglepett, hogy mennyire szenvedélyesek, és hogy milyen hangulat van a mérkőzéseken. Észak-Amerikában általában sokkal csendesebbek a lelátók, itt viszont hallani a dobokat, a szurkolást, és főleg a mérkőzés utáni hangulatot. Ez nagyon különleges.

Mi volt az első magyar étel, amit kipróbált?

Az első, amit megkóstoltam, a lángos volt. Nagyon finom étel. A feleségem imádja a tejfölt, úgyhogy eddig ez volt a kedvencünk.

A gulyást is szeretnénk majd kipróbálni, amikor egy kicsit hidegebb lesz az idő.

Mivel tölti a szabadidejét, amikor éppen nem a jégpályán van?

A pihenőnapokon elég sok időt töltünk Carterrel és a feleségével, felfedezzük a várost. A feleségemmel visszük a kutyánkat is, és próbáljuk bejárni Európát. Eddig nagyon élvezzük.

Szeretünk kimozdulni, különböző kávézókat felfedezni – azt hiszem, ez a kedvenc részem.