November utolsó napján, vasárnap este nagyságrendileg 4000 ember előtt remek hangulatban kezdődött el a mérkőzés. Már az első percben minőségi kapuralövésekkel kínáltuk meg a hazai kaput, jól álltunk bele a mérkőzésbe. A harmad fele után már mindkét csapat veszélyes tudott lenni az ellenfél portájára, azonban a hazai pálya és az Olimpija gólérzékenységének ellenére egyáltalán nem volt érezhető a sárkányok nyomása. A tizedik percben Hadobás buktatta ellenfelét félpályánál, emberhátrány következett. Szinte végig a harmadunkban tanyáztak, kellemetlen lövések érkeztek a kapunkra, kapusunk még estében is védett egy hatalmasat, ezt a hátrányt átvészeltük. Bő egy perccel később visszakaptuk, jöhetett az összecsapás első fórja. Sokszor nem veszélyeztettünk ebben a kettő percben, de az utolsó fél percben volt egy szép támadásunk, amit jó lövéssel zártunk ugyan, sőt még lecsorgónk is volt, de azt Laskawy nem tudta bepofozni. Szinte azonnal jött az FTC-Telekom következő előnye: Mihalikot gáncsolták. Itt az első percet végignyomtuk, aztán megugrottak 2 az 1-re, Bálizs azonban a helyén volt, viszont húsz másodperccel később Bengtsson kampózott, rövid 4 a 4 után a Sárkányok fórja következett, igyekeztek sok passzal eldugni a zsugát, de az esetleges lövések előtt mindig odaért valamelyik ütőnk. Lepergett az utolsó pár másodperc is, jöhetett a szünet. 

A második etap első komoly sansza a miénk volt, Kestilä-t ugratták ki, láb között szerette volna eltenni a korongot, résen volt a hazai kapus. Egy perc múlva Sofron durrantotta fölé, majd a fordulás után jött a hidegzuhany, Marly Quince pofozta be a kipattanót. Kúsztunk-másztunk a bekapott gól után, próbáltunk nyomást gyakorolni rájuk, a 28. percben elhoztuk a bulit, Green durrantotta rá egyből, kevéssel ment fölé. A harmad felénél volt egy rövid időszak, amíg egy kicsit több időt töltöttek a harmadunkban, kvázi a bőrünk alá másztak, de jól kezeltük a helyzetet. Ezt követően oda-vissza játék alakult ki, egyik csapat sem épített szép, megfontolt támadásokat, aztán egyszer csak a 36. percben egy ártalmatlannak tűnő vendég támadás után Tammela volt üresen a kapu előtt, ezt Mihalik észrevette, Tammela nem hibázott, 1-1. Ezt követően majdnem ütöttünk még egyet Kestilä jóvoltából, de az kimaradt, a 39. percben újabb előnyt kaptunk, de véget ért a harmad. 

A záró etap az áthúzódó előnyünkkel indult, de nem nagyon emelkedett meg az Olimpija pulzusa ebben a másfél percben, az előny lejárta után viszont nyomtak a hazaiak, de jól védekeztünk. A 44. perc újabb fórt hozott nekünk, Galajdát akadályozták, de az Olimpija védelmének forgatásán kívül más nem történt. Az 50. percben kapitányunk, Shaw ugrott ki, de a remekül helyezett ütemtelen próbálkozás sem volt elég a vezető gól megszerzéséhez. Az 54. percben majdnem belénk fagyott a vér, Sabolic kapott nagyon nagy korongot, de Bálizs hatalmasat fogott, nagyon kellett ez a védés. Másfél perc volt vissza, Tammela rálőtte a korongot a palánkra, kirepült, jöhetett a buli a mi zónánkból, elhoztuk a korongot, Mihalik adta át a túloldalra, de Green lövése nem találta el a kaput. Az utolsó másodpercekben adogattuk a puckot, lepergett az óra, egy ponttal már biztos gazdagabbak lettünk. 

A hosszabbításban mindkét csapat tudott némi veszélyt teremteni a támadó zónában, de a vége előtt egy perccel Mahkovec tette fel az i-re a pontot, kíméletlen nagy gólt lőtt, így az Olimpija szerezte meg a második pontot.