Az utóbbi másfél évben szép lassan szinte már hozzászokhattunk, hogy április óta magyar bajnok, Erste Liga-címvédő férfi jégkorongozóink sorra hajtják végre a klubtörténeti tetteket. A legutóbbi ilyen októberben, a dél-tiroli Rittenben jött össze, ahol mint ismert, a nemzetközi porondra 19 év után visszatérő Ferencváros fennállása során először ünnepelhetett továbbjutást a második számú európai kupasorozat, az IIHF Kontinentális Kupa második köréből, és kiharcolta a jogot arra, hogy a sorozat legjobb nyolc csapata között szerepelhessen újabb négyes tornán, a dániai Vojensben.

A harmadik kör első napján a házigazda SonderjyskE ellen elszenvedett rendkívül szoros vereséget követően Fodor Szabolcs együttese fantasztikus győzelmet aratott a csoport egyik favoritja, a 2017-es KK-győztes Nottingham Panthers ellen, ezzel nem csak története első győzelmét érte el a Kontinentális Kupa harmadik körében, de megőrizte esélyét a négyes döntőbe jutásra is.

A – szögezzük le előre, csodaszámba menő – továbbjutáshoz elengedhetetlen volt az eddig két vereséggel álló, szintén az utolsó, nagyjából csak matematikai szalmaszálba kapaszkodó francia kupagyőztes Amiens Gothiques legyőzése – igaz, a meccs előtt azzal számolhattunk, még ez sem biztos, hogy elegendő, kell hozzá az is, hogy az esti SonderjyskE – Nottingham Panthers mérkőzés jól alakuljon. Erről ITT OLVASHATTAK BŐVEBBEN, aki pedig éles szemmel figyelte az előzetes matekot, arra is rájöhetett, a dán és a brit csapat akár ki is golyózhatja a Fradit a továbbjutásból. Ha ugyanis a Nottingham rendes játékidőben legyőzi a házigazdát, ám nem nyer legalább négy gól különbséggel, úgy a két együttes kéz a kézben továbblép az első két helyen, köszönhetően annak, hogy jobban jönnek ki a hármas körbeverésből, mint a Ferencváros. Ezzel azonban semmilyen szinten nem volt szabad foglalkoznia játékosainknak a franciák elleni találkozó előtt, az egyetlen dolguk az volt, hogy koncentráljanak a saját feladatukra, vagyis a három pont megszerzésére – az legalább biztos volt, hogy amennyiben nyerünk, nem számít, hány góllal tesszük, a lényeg, hogy lehetőleg rendes játékidős győzelem legyen. A motivációk megismeréséhez nézzük meg a dolgot a másik szemszögből is: az eddig két vereséget begyűjtő Amiens abban az egy esetben juthatott volna tovább, ha legalább négy góllal legyőznek minket, miközben a Nottingham rendes játékidős vereséget szenved este az ekkor viszont már biztos továbbjutó SonderjyskE ellen. Lássuk be, azért erre tényleg csak matematikai esély maradt…

Nem volt azonban jó hír a mieink számára, hogy a Panthers elleni szombati meccsen egy 2+10 percet érő palánkra lökés áldozatául eső Myles Fitzgerald végül nem tudta vállalni a játékot, és csatlakozott Hajós Roland, valamint Németh Attila mellé a lelátón. Helyét a második sorban Tóth Richárd vette át, így viszont már nem volt meg a sokat emlegetett teljes négy sorunk, ellentétben francia ellenfelünkkel.

Az Amiens játékosain látszott a mérkőzés legelejétől kezdve, hogy ha tovább már szinte biztosan nem is juthatnak, legalább bizonyítani akarnak. Nagy lendülettel kezdték a mérkőzést, de a mieink ezúttal talán a torna mérkőzésein a leggyorsabban vették fel a ritmust, így az első öt perc gyors, kemény, sok párharcos, kiegyenlített játékot hozott, igazán nagy helyzet nélkül. Lövés sem volt közel sem annyi, mint a szombati meccsen, a kapusok a meccs elején szinte alig voltak foglalkoztatva, az akciók legtöbbje a mezőnyben elhalt. Az ötödik percben esélyt kaptunk, Thomas Suire egy csúnya palánkra lökés miatt ugyanis 2+10 percet kapott, jöhetett a meccs első emberelőnye. Ezt azonban, eddig ránk nem jellemző módon, elég idegesen játszottuk meg, nem volt igazán veszélyes helyzetünk belőle, a Gothiques viszonylag könnyedén kivédekezte a hátrányát. Sőt, alig egy perccel később már a franciák jöhettek emberelőnyben, Nagy Gergő szabálytalansága után. Gyorsan fel is álltak a harmadunkban, és mind tisztán, mind takarásból többször is nagyon veszélyesen kínálták meg Arany Gergelyt, kapusunk azonban ezen a mérkőzésen is remekül védett, nem jöttek ki róla a korongok. A hagyományosan jól működő emberhátrányos védekezésünk ezúttal is tette a dolgát, kiegészültünk. Ám jól mutatja, hogy a korábbiaknál idegesebben álltunk bele ebbe a mérkőzésbe – talán a tét, talán a fáradtság tette, ki tudja –, hogy szinte rögtön jött a következő hiba, Farkas Simon kapitányunkhoz hasonlóan akasztott. Az Amiens ebből is felállt gyorsan, és jöttek a lövések is – ebben a statisztikai mutatóban már 12 perc elteltével látni lehetett, az első harmadban ők lesznek fölényben –, ám Arany mindent fogott. A legközelebb Jeremie Romand állt a gólhoz, aki közvetlen közelről, egy lecsorgót megszelidítve tesztelte hálóőrünket, aki azonban nem hagyott rést a bal kapuvas mellett. Ismét kiegészültünk, megtartva ezzel makulátlan emberhátrányos mérlegünket a tornán, ám a nyomás nem csökkent, az Amiens rendkívül lelkesen próbálta megszerezni a becsületgyőzelmet. Ekkor, amikor szinte sorra ütjük a tilos felszabadításokat, kell elővenni legnagyobb fegyverünket, ez történt most is: a 15. percben Tóth Gergő és Farkas lépett meg kettő az egyben, utóbbi lőtt, és bár Buysse kapus visszapasszra számított, jó helyen hagyta a mamutját, így nagyot védett. Közvetlenül utána jött a harmadban már a harmadik emberhátrányunk, Pavukot egy kicsit szőrös szívvel küldték ki gáncsolásért, Nagy Gergő reklamált is egy esetet az egyik játékvezetőnél, hogy talán akkor a túloldalon is be kellene fújni a hasonló eseteket… Maradt azonban az ítélet, hátrányban kellett ismét védekezni, és ezt ismét remekül oldottuk meg. Ezúttal a Gothiques lényegében fel sem tudott állni a harmadunkban, sőt, egy korongszerzés és egy Tóth Gergő-Kulmala összjáték után közel jártunk a hátrányos gólhoz is. Ez nem jött össze, viszont ismét kiegészültünk legalább. Folytatódtak viszont a véget nem érő francia rohamok, amelyeket egy-egy meglódulással tudtunk megtörni – gól egyikből sem lett a szünetig.

A második harmad első perceiben érezhető volt, hogy a szünetben változtattunk. Jóval feljebb kezdtük meg az ellenfél letámadását, próbáltuk megtartani, jobban megjátszani a korongokat, nem engedtük őket annyira benyomulni a harmadunkba, mint az első húsz percben. Sőt, a játékrész első nagy helyzete is a miénk volt, Nagy Gergő passza után Tóth Adrián balról tisztán lőhetett, ám Buysse nyerte a párharcot. A lendületünket a 24. percben egy újabb kiállítás törte meg, Pavukot ezúttal fogásért küldték ki. Ezt pedig sajnos már kihasználta az Amiens: felálltak, megjáratták és Tommy Giroux jobbról, közelről kapásból bevágta – Arany még ebbe is bele tudott érni, de végül a kapuba perdült a korong. (0-1) Alig ezután mi is emberelőnybe kerültünk, Babcock hátulról lényegében belökte Tóth Adriánt saját kapujába. Ezt az előnyt azonban most idegesen játszottuk meg, nem voltunk veszélyesek a franciák kapujára, akik nagyobb gond nélkül kivédekezték a két percet. Továbbra sem találtuk azt a ritmust, ami az első két mérkőzésen megvolt, az Amiens pedig mindent megtett a győzelemért, de a harmad második felére fordulva legalább megeresztettünk egy-két veszélyes kontrát és jó távoli lövést, Rantanennek és Kärmenieminek is volt komoly próbálkozása, utóbbinál Tóth Richárd egyetlen ütemmel maradt le a kipattanóról. Ekkor, a 35. percben azonban jött az, amire senki nem számíthatott a játék képét elnézve, hihetetlen szerencsés, brusztolós gólt szerzett az Amiens. Simon Mattsson szerzett nagy küzdelem árán korongot a jobb sarokban a harmadunkban, befelé húzott és éles szögből kapu felé tette, Arany mamutjáról éppen elé pattant ki, kapusunk másodszor is védett, harmadszorra azonban már betuszkolta a franciák támadója. (0-2) Csapatunkat még az ág is húzta: egy perccel később jött az újabb kiállítás, ezúttal Brett Switzert küldték ki. Megnyomta az emberelőnyt a Gothiques, de ezt most magabiztosan kivédekeztük – ez talán adhatott némi reményt a folytatásra, a meccsnek ezen a pontján nehéz volt másba kapaszkodni… Sőt, meg is jött a nagy helyzet, egy korongszerzéssel Nagy Gergő indult meg villámléptekkel, az éppen lejáró kiállítás végén Switzer a büntetőpadról visszatérve csatlakozott hozzá, ám kapitányunk a kapusba bombázott. Nem sokkal később Pulli kapott hatalmasat a támadó harmadban, Drolet korcsolyázott le a büntetőpadra. Végre hamar felálltunk ebben az előnyben, és sikerült nyomás alá helyezni a francia kaput, azonban Buysse amit kellett, fogott, a végén pedig Pavuk életveszélyes beleérése egy betett korongba mellé ment – véget ért a játékrész.

Tudtuk jól, hogy egyetlen esélyünk a továbbjutási remények megőrzésére, ha lövünk a harmadik húsz percben legalább két gólt úgy, hogy egyet sem kapunk – érdekes, hogy ennél az állásnál ugyanez igaz volt a franciákra is. Ennek megfelelően két rendkívül pörgős, utolsó erőtartalékait mozgósító csapat érkezett a jégre, a játék képe kezdett hasonlítani a tegnapi meccshez, igaz, továbbra is kevesebb volt a minőségében veszélyes lövés. A legveszélyesebb lehetőség előttünk adódott, Tóth Gergő szólója végén azonban Buysse nagyot védett. A 45. percben Verrier gáncsolása után emberelőnyhöz jutottunk, és ezt végre úgy játszottuk meg, ahogy azt igazán kell. Lauri Kärmeniemi szinte rögtön lövésig játszotta magát jobbról, kedvenc szögéből, ezúttal azonban szétbombázta a vasat… Nem sokkal később megint ő lőtt, ekkor Buysse állta útját, de volt még két-három hatalmas lehetőségünk az előny alatt, sajnos egyik sem jutott túl a gólvonalon. Érezhető volt, hogy sajnos ez kulcsfontosságú kivédekezett hátrány lehet a meccs szempontjából… Úgy igazságos persze, hogy ha az egyik oldalon van egy vas, a másikon is legyen, egy kettő az egy elleni francia rohamnál Halley nagy helyzetben telibe lőtte a jobb oldali kapuvasat, majd a kipattanónál Arany védett hatalmasat, így még mérkőzésben maradtunk. Az 50. percben aztán sajnos fájó hirtelenséggel eldőlt a sorsunk… Az egyik oldalon minden kimaradt, ez pedig nem fért bele, két játékosunk várt egymásra egy korongnál a támadó harmadban a jobb oldalon, az Amiens megszerezte, kettő az egyben elment egy villámgyors akció, és a sakk-matt passz után Tommy Giroux könyörtelenül beverte a harmadik Gothiques-gólt. (0-3) Az 53. percben az Amiens közel járt hozzá, hogy megszerezze a számukra a remény életben tartását jelentő negyedik gólt, ám Roussel távoli bombája a vason csattant, majd Arany védett. Ezek a percek viszont arról szóltak, hogy a franciák játékosai megérezték a meccs előtt nem gondolt lehetőséget, és mindent megtettek a negyedik gól megszerzéséért. Fontos hangsúlyozni, bár a mieink számára a harmadik gólnál elment a hajó, egy másodpercig nem omlottunk össze és nem veszítettük el a lendületet, és ugyanolyan erővel próbáltuk megszerezni a becsületgólt, ha már a csodaszámba menő győzelem nem lehetett meg. Ennek pedig meg lett az eredménye, Tóth Gergő szerzett harciasan korongot, indította a bal oldalon Farkast, aki mindenkit lekorcsolyázott, váratlanul kapu felé kanyarodott, elhúzta Buysse előtt is, és a kapus hiába dobta magát, támadónk behúzta a kapu üresen maradt sarkába, nagyon szép egyéni villanás volt! (1-3) Érdekes jelenetnek lehettünk tanúi, a kapu az elvetődő francia hálóőr révén a gól után kimozdult helyéről, a játékvezetők közül azonban ezt senki nem vette észre, és elvégezték a kezdőbedobást, annak ellenére, hogy Buysse a kapu mellett állva másodpercek óta kiabálva mutatta, ez így nem lesz jó… Hosszú szünet következett, a sporik nem tudták orvosolni a problémát, jégmesteri beavatkozást kellett kérni, lényegében kaptunk három és fél perccel a vége előtt egy ingyen időkérést. Viszonylag hosszú idő után indult újra a játék, a Fradi-tábor pedig rákezdett a Harcoljatok! – rigmusra. Fodor Szabolcsot ismerve szinte biztosak lehetünk benne, hogy kétgólos hátrányban is megpróbálja majd lehozni kapusát, minden mindegy alapon, előtte azonban még 2:11-gyel a vége előtt Tóth Gergő tiszta egy gyors korongjáratás után tiszta helyzetben telibe lőtte Buysse-t. Ahogy vártuk, jött a „hivatalos” időkérés is, és Arany le is korcsolyázott. Mindent megtettünk hat az öt ellen, volt lehetőségünk is, ám ez a mai meccs ilyen volt: nem ment be semmi, Verrier viszont 45 másodperccel a vége előtt távolról az üres kapunkba lőtt. (1-4) Arany maradt lenn, a kapunk maradt üres, Rantanen bődületes felső vasat lőtt, a kipattanót a franciák kivágták, és az üres kapu bal oldali vasáról csorgott tilosra… Nagyjából egy centire volt tőle az Amiens, hogy maradjon esélye a továbbjutásra. Tizenöt másodperccel később viszont már annyira se, ismét korongot vesztettünk, ezt pedig Giroux már a kapuba vágta. (1-5)

Ez maradt a vége, így az Amiens végrehajtotta azt, amire senki nem számított, négygólos különbséggel győzött, így maradt tétje az esti SonderjyskE – Nottingham Panthers találkozónak, hiszen ha a britek rendes játékidős vereséget szenvednek, a franciák a semmiből továbbjuthattak a dánok mögött, hiszen a három hárompontos csapat körbeverésében a gólkülönbség így már nekik kedvezett.

Ami a mieinket illeti, minden dicséretet és kalapemelést megérdemel Fodor Szabolcs együttese, hiszen mindhárom mérkőzésén abszolút egyenrangú partnere volt az európai élvonalba tartozó ligákból érkező, évről-évre nemzetközi rutint szerző, és ilyen légkörű meccseken, tornákon edződő csapatoknak, sőt, szombaton a Kontinentális Kupa 2017-es győztesét le is győzte, összességében pedig rengeteg izgalmas, szép és emlékezetes pillanatot szerzett a szurkolóknak. 5-1-es vereség ide vagy oda, zúgott is a lefújás után a Fradi-táborból a „Szép volt, fiúk!”, amit a kissé fáradt, kissé csalódott, de azért nem összetört játékosaink örömmel köszöntek meg.

A Fradi hétfő reggel útnak indul busszal Koppenhágába, ahol repülőre száll, és délután landol Budapesten. Visszarázódni a hazai mezőnybe nem lesz sok idő, szerdán már jön az újabb nagyon fontos kihívás, a Magyar Kupa negyeddöntőjének első meccse, idegenben, az Újpest ellen, és már onnan, az Újpesti Jégcsarnoktól szerdán este elindul a csapat Csíkszeredába, erdélyi Erste Liga-túrára… A show tehát folytatódik, reméljük, minél több erőt merít a csapat ebből a remek dániai szereplésből!