A FradiMédia új interjúsorozatot indít, amelyben azokat a korábbi jégkorong-játékosokat mutatjuk be, akik a pályafutásuk után is a klub kötelékében maradtak, és ma is azért dolgoznak, hogy a Ferencváros még sikeresebb legyen. Sorozatunk első szereplője hatszoros bajnokunk, jelenleg felnőtt csapatunk skills edzője, Farkas Simon.

~Ha visszagondolsz a Fradiban töltött pályafutásodra, mi az a pillanat, ami elsőre beugrik? Egy nagy gól, egy öltözői sztori, vagy inkább egy olyan élmény, amire nem is gondolnánk?

~Ami beugrik elsőre, az a hetedik meccsen megszerzett győztes gólom a BJA ellen a 2022/23-as szezonban, az mindig emlékezetes marad. Rettenetesen nehéz párharc volt, egyik csapat sem remekelt a saját hazai pályáján, de ha mondanom kéne egy olyat is, ami nem ennyire egyértelmű, az a 2018/19-es évad eleje, amikor Foci (Fodor Szabolcs) lett a vezetőedző, akkor nagyon hirtelen lettünk kvázi egy igazán profi csapat, fantasztikus volt az öltöző, remek karakterekkel és játékosokkal, ott már az elején lehetett érezni, hogy akár nagy dolgokat is elérhetünk.

~Játékosként volt-e olyan erősséged, amire a mai napig büszke lehetsz?

~Ami igazán komfortos volt, az csatárként a védekező munkám, talán az jött a legkönnyebben. Kicsit sajnáltam, hogy a kézügyességemet nem tudtam annyira kamatoztatni, amennyire szerettem volna, így maradt a hazafele munka a védekező harmadban. Edzőként még nem tudok hasonló példát említeni, hiszen ez a második évem, ez még várat magára.

~Örülök, hogy említed az edzői oldalát is a karrierednek, mennyire volt nehéz átállni arra, hogy már nem éles helyzetben vagy a jégen, hanem ”csak” edzéseken instruálod a brigádot, nem hiányzik a meccshelyzet?

~Ezt az elmúlt két évben rengetegen kérdezték, és mindig ugyanaz a
válaszom: nem. A tavalyi évadban maximum 2-3 olyan mérkőzésnél éreztem azt, hogy nagyon jó lenne most bemenni, és felszántani a jeget, de így, hogy a felnőtt csapatnál maradhattam, és napi szinten ugyanúgy elvégezhetem a munkát, ez így eloltja a szomjam!

~Mi jelentette számodra a legnehezebb időszakot játékosként, és hogyan sikerült átlendülnöd rajta?

~Az achilles szalagszakadásom nehéz volt, de sokkal mélyebben éltem meg azt, amikor rá kellett jönnöm arra, hogy nem lesz belőlem NHL-es játékos. Négy évet játszhattam Torontóban, két évet az AAA-ban, és utána nagyon nehéz volt újra megszeretni a hokit, akkor azt hiszem, egy rövid időszakot, négy hónapot ki is hagytam. Éreztem, hogy ott a fejlődésem egy falba ütközött, amin egyszerűen képtelen voltam továbblépni, és ezt a mai napig nem tudtam teljes egészében feldolgozni.

~Ha már felhoztad fiatalkori énedet, az elmúlt sokéves tapasztalataidból mennyit tudsz átadni a mostani játékosoknak? Tudsz nekik segíteni abban, hogy elkerüljék, vagy kijavítsák azokat a hibákat, amelyeket te annak idején még nem biztos, hogy felismerhettél?

~Erre nehéz válaszolni, meg nem is. Rövid ideje, mindössze tizennégy hónapja vagyok edző, de már most azt érzem, hogy mennyivel jobb játékos lehettem volna, ha tudtam volna azt, ami tudás birtokában vagyok, de saját tapasztalatból inkább a jégen kívüli tényezőket tudnám mondani, amik pszichológiai jellegűek, inkább játékban átélt helyzeteket, momentumokat tudnám említeni. Összességében a munkám a kis részletek javítása, és finomhangolása. Egy másodedzőnek nincs feltétlen arra ideje, hogy ezen gondolkozzon, és dolgozzon. Én nagyon szerettem volna ezt a munkát, hisz amikor egy fiatal játékos bekerül egy felnőtt csapatba, pláne ilyen szinten, nem feltétlen rendelkezik azzal a tudással, amit ez a bajnokság hétről-hétre megkövetel. Légiósoknál már más a helyzet, velük inkább játékszituációkat, helyzeteket beszélünk és elemzünk, adott esetben mit kellett, vagy lehetett volna másképp csinálni, de nekem leginkább a magyar játékosokkal van dolgom.

~Tovább feszegetném a fiatal vonalat, mennyire mások a mai fiatalok, látsz bármilyen különbséget a mentalitásukban, hozzáállásukban?

~Igen, sokkal profibbak, mint annak idején mi voltunk, és azt gondolom, hogy felkészültebbek is. Hogyha teljesen őszinte szeretnék lenni, azt mondanám, hogy közel sem annyira makacsok és önfejűek, mint amennyire mi voltunk bő tizenöt évvel ezelőtt. Sokkal nyitottabb a gondolkodásuk, és ez hosszabb távon az ő érdekük is természetesen, és mi, edzők is könnyebben tudunk dolgozni velük.

~Ha előre ugrunk tíz évet, milyen nyomot szeretnél hagyni a Fradi hoki történelmében?

~Én annyi mindent kaptam a Ferencvárostól, emlékek, sikerek, megannyi élmény, minden nap, amikor belépek a jégcsarnokba, én törleszteni szeretném mindezt a sok jót.

~Mihez kezdtél volna, ha nem a jégkorongot választod karrierként?

~Egészen biztos, hogy valami felelősség mentes munkám lett volna, életművész, ha úgy tetszik. Blake Bortles-t idézve: Benzinkúton dolgoznék, és egész nap lógatnám a lábamat.

~Záróakkordként, ki volt a legnagyobb hatással rád?

~Konkrét személyeket nem tudok, és nem is szeretnék kiemelni, a 2018-as szezontól kezdve az a csapat fantasztikus volt, egyértelműen őket mondanám.