2019. március 4.
Háromból három - egy győzelemre az elődöntő!
Harmadik meccsünket is megnyertük a Bécs elleni negyeddöntőben, egy meccsnyire a történelmi elődöntőbe jutás!

Háromból három

Három meccs, három győzelem - egyetlen sikerre vagyunk az Erste Liga elődöntőjétől, a liga történetében először...

Meglesz-e az első idegenbeli győzelem a rájátszásban – ez volt a kérdés az FTC-Telekom férfi jégkorongcsapatának bécsi vendégjátéka előtt. Fodor Szabolcs együttese az alap- és középszakasz megnyerése után első kiemeltként vágott neki az Erste Liga 2018/19-es kiírásában a playoff küzdelmeinek, így elsőként választhatott ellenfelet, a választás pedig a középszakaszban az utolsó rájátszás-helyet épphogy elcsípő bécsi farmcsapatra, a Vienna Capitals II-re esett. Nincsenek hozzászokva a hokikedvelő fradisták, hogy egy rájátszás párharc előtt a papírforma szerint a Ferencváros legyen az egyértelmű esélyes, most viszont mégis ez volt a helyzet – ennek a helyzetnek minden előnyével, és lelki terhével együtt. Szerencsére a Fradi játékosai nem sokat foglalkoztak a lelki teherrel, hanem ahogy kell, behúzták a négy győzelemig tartó párharc első két, hazai összecsapását, így hétfő este Bécsben, az Erste Bank Arena 3-as számú csarnokában egy esetleges győzelemmel komoly lépést tehettek az elődöntőbe jutás felé vezető úton.

A bécsiek már a párharc előtt sem kellett, hogy megküzdjenek az esélyesség terhével, de két vereség után pláne felszabadultan játszhattak, ráadásul az alapszakaszban megszokotthoz képest komoly számú nézősereg gyűlt össze a csarnokban – igaz, itt mindenképpen ki kell emelnünk, hogy a nem túl szerencsés hétfő késő délutáni időpont ellenére igen szép számú Fradi-szurkoló is elutazott Bécsbe. Ezt a felszabadult lelkiállapotot a Capitals szakmai stábja azzal lovagolta még meg, hogy a budapesti két találkozótól eltérően négy teljes sorral álltak ki a hazaiak. Csatlakozott a csapathoz a 25 éves, korábban az osztrák válogatottban is bemutatkozó, idén már 36 EBEL-mérkőzést lejátszott támadó, Julian Grosslercher, visszatért a csapatba a fiatal Antal, érkezett két negyedik soros védő, a 17 éves, az alapszakaszban már szereplő Pallierer, és a 20 éves, idén az EBEL-ben is bemutatkozó Fabio Artner, valamint letöltötte eltiltását, így újra ott volt a keretben az első meccsen Hegyitől bunyóban csúnya vereséget szenvedő, köpés miatt végleges kiállítást kapott Patrik Kittinger. Ami a mieink összeállítását illeti, nagy változás nem történt, örömmel tapasztalhatták a kezdő sorokat böngészők, hogy visszatért a még az alapszakasz utolsó erdélyi túrján térdsérülést szenvedő Boros Dániel, így ezúttal Lengyel Levente maradt ki a keretből.

Nem kezdődött túl nagy iramban a mérkőzés, az első percekben ugyan többet volt a mieinknél a korong, de jelentős fölényt nem alakítottunk ki. Az első veszélyesebb lövés Pavuk révén érkezett a 4. perc végén, majd nem sokkal később, a játék képe alapján kissé váratlanul, megszereztük a vezetést. Tóth Adrián próbálkozása kijött a bécsiek az első két meccsen remekül védő kapusáról, Matthias Tschrepitschről, azonban a lecsorgót Tóth Richárd közvetlen közelről a kapuba juttatta. Továbbra is többet birtokoltuk a korongot, és többet tartózkodtunk a hazaiak harmadában, de a vezető gól után egy kicsit mintha belealudtunk volna a mérkőzésbe. Ez nem volt nehéz, ugyanis a hazaiak lényegében síri csendben követték a meccs alakulását, és a Fradi-tábor hangja is ezúttal csak ritkán zendült fel a csarnokban – hiába, nem csak a jégen, de a lelátón is nehéz igazán felpörögni egy ilyen találkozóra… Ennek az „alvásnak” meg lett az eredménye, a 10. perc legvégén a bécsiek kihasználták a Tóth Adrián gáncsolása nyomán kapott emberelőnyüket, és Schlögl révén egyenlítettek. Szerencsére nem tartott sokáig ez az állapot, a Fradi ugyanis rögtön rátett egy lapáttal, és alig egy perccel később már újra nálunk volt az előny: Switzer egy gyönyörű szólóval száguldott végig a bécsi harmadon, majd elhúzta Tschrepitsch előtt, és fonákkal elegáns mozdulattal emelt a hálóba. A Capitals becsületére legyen mondva, hogy a sebességváltás után is megpróbálták tartani a tempót, azonban ez egyre kevésbé sikerült nekik. A 14. percben Hiltunen akadályozásért leült két percre a büntetőpadra, ezt még kemény munkával kivédekezték a hazaiak, nem sokkal később jött viszont egy jól eltalált kékvonalas Sarcia-bomba, amibe Nagy Gergő remek ütemben szúrt közbe, a korong pedig a kapuba került. A hazaiak még kaptak egy emberelőnyt, amivel nem tudtak élni, így maradt a szünetig a kétgólos előnyünk. (1-3)

Eddig sem bíztuk a véletlenre, de a második harmad gyors Fradi-góllal kezdődött: a végletekig kijátszott akció végén Rafaj állt szemben a hazaiak kapusával, az ő sarokra helyezett lövését még fogta Tschrepitsch, a kipattanót azonban Dósa könyörtelenül bevágta. Nem sokkal később, a nézők nagy örömére, végre parázs pillanatok következtek: Preiser gyalulta a palánkba Perriert, az pedig várható volt, hogy kanadai pitbullunk ezt nem hagyja annyiban, igyekezett elégtételt venni ellenfelén. Mindketten 2-2 percet kaptak, de a bécsi játékos büntetését megfejelték még egy bottal lökéssel, így emberelőnybe kerültünk. A hazaiak ezúttal is szépen kivédekezték a hátrányt, sőt, alighogy kiegészültek, már ők kerültek előnybe, Tóth Richárdot egy véleményes támadó harmadbeli szabálytalanság miatt állították ki. Nem tartott sokáig azonban a hátrányunk, támadónk ugyanis még vissza sem jöhetett a jégre, amikor Satmarkot is kiszórták, így hamarosan a Fradi került előnybe több mint egy percig. Nem sikerült élni a fórral, de többségében a mieink maradtak támadásban. Igaz, látszott, igyekszünk az első két találkozóhoz hasonlóan tökéletes kontroll alatt tartani az eseményeket, és kizárólag annyit kihozni magunkból, amennyi feltétlenül szükséges a magabiztos győzelemhez. Az idő múlásával egyre inkább úgy látszott, ez ellen a Vienna ellen ez most is működő recept, az első két találkozóhoz képest még a kemény belemenések, ütközések és pofonok is hiányoztak a játékukból, így ezeket az elemeket ezúttal a mieink sem annyira erőltették. A Capitals játéka kimerült abban, hogy szoros védekezésből egy előretolt támadóval igyekeztek gyors kontrákból meglépni, a mieink védői, Arany Gergely többször a csarnokban is jól hallható, hangos vezérletével ezt tökéletesen védekezték le. A bécsiek a 31. percben jutottak el az első komolyabb lehetőségükig a második játékrészben, azonban Schlögl a kapu mögül visszafordulva megeresztett lövését Arany remekül fogta. A következő percekben, az első játékrész második feléhez hasonlóan, kissé álmos játék következett, ennek pedig meglett az eredménye: Kittinger szinte a semmiből talált be egy remek lövéssel, felrázva ezzel a mieinket a bóbiskolásból. Sőt, egy percre rá Hiltunen majdnem megmutatta, miért rendkívül veszélyes akár csak egy percre is kiengedni még egy ilyen meccsen is, de Arany a helyén volt az ütemtelen, lapos lövésnél. A hátralévő bő négy percben ismét kicsit magasabb fokozatra kapcsoltunk, és igyekeztünk nem közel engedni a kapunkhoz újra a hazaiakat – nem is történt több említésre méltó esemény, egyik oldalon sem. (2-4)

A záró játékrész, némileg meglepő módon hazai fölénnyel indult, és alig két perc elteltével Aranynak kellett nagyot védenie, kétszer is egymás után. Szerencsére nem sokat késtünk a válasszal sem, három a kettőben mentünk el, az alapszakaszban megszokott villámgyors játékunkkal megkontrázva a minden mindegy alapon kitámadó bécsieket, Rafaj tette le Roczanovnak, aki egy az egyben lőhetett, ám Tschrepitsch is a helyén volt. A harmadik harmadban látszott, hogy a hazaiak tényleg mindent beleadnak, többször tapsolhatott a bécsi közönség egy-egy a kapunk előtti akció után, ez pedig teret engedett a villámgyors ellenakcióinknak, egy ilyenből pedig a 45. percben eldöntöttük a mérkőzést: Tóth Adrián húzott el a jobb oldalon, megverte védőjét, gyönyörűen centerezett, az érkező Switzer pedig elegánsan a kapuba helyezett. Ez a gól érthető módon visszavetette a hazaiak utolsó lelkesedését is, innentől kezdve talán már mindkét fél egy kicsit a mérkőzés végét várta. Még akkor is, ha azért a Bécs továbbra sem állt le, és küzdött a becsületéért, ez viszont továbbra is a mi gyors kontráinknak adott teret. a 49. percben még fel tudtak állni a harmadunkban a hazaiak, miután elcseréltük magunkat, így a technikai büntetés miatt négyen maradtunk a jégen, de ebből sem lett igazán nagy nyomás, stabilan védekeztük ki a hátrányt. Semmilyen jel nem mutatott arra, hogy a hátralévő tíz percben élet költözhet még a mérkőzésbe, talán már a lelátón is többen azon kezdtek el gondolkodni, hogy vacsorára maradjanak a jól megszokott bécsi szelet mellett, vagy rendeljenek mondjuk egy pizzát, amikor hat perccel a vége előtt lényegében a semmiből bontakozott ki egy komoly tömegbunyó a bécsi kapu előtt. Több pár is kialakult, végül a mieinktől Pozsár 2+2 percre, Farkas 2 percre ült ki, míg a hazaiaktól Piff a tömegjelenetet megindító szabálytalanság, Hiltunen pedig a bunyó miatt kapott 2 percet. A bécsiek, talán a megszokottnál kissé korábban, már az 55. percben levitték a kapusukat, de Tschrepitsch tempózott is vissza, miután Hofert is kiállították akadályozásért. Pár másodperccel később Preisernél szakadt el a cérna, miután Walls szabálytalan volt vele, ökölharcban akarta lerendezni, vesztére, aranysisakosunk villámgyorsan, és győztesen vetett véget a viadalnak. Míg kanadai centerünk 2 percet kapott, addig az ellenfél kakaskodó játékosát ráadásul 2+2 percre állították ki. Aki ezekben a pillanatokban végignézett a büntetőpadokon, azt gondolhatta, többen ülnek ott, mint a cserepadon, a kavarodásból pedig jól jöttünk ki, mert Piff is gáncsolt az 58. percben, így sokáig támadhattunk öt a három, majd öt a négy ellen. A hazaiak már nem is nagyon jöttek ki a kapujuk előteréből a meccs végéig, ez pedig nekünk akkor is tökéletesen elegendő volt, ha már nem találtunk be a végső dudaszóig.

Az FTC-Telekom ismét végig rendkívül tudatosan kontrollálva az eseményeket a négy győzelemig tartó negyeddöntős párharc harmadik mérkőzésén is érvényesítette a papírformát a Vienna Capitals II ellen, ezúttal 5-2-re nyertük meg a találkozót, és egyetlen győzelemre kerültünk a hőn áhított elődöntőbe jutástól. Az a bizonyos egyetlen győzelem pedig akár nagyon hamar is meglehet, hiszen a két csapat kedden 17.50-től ismét összecsap egymással az Erste Bank Arena 3-as számú csarnokában.

Jégkorong, Erste Liga, rájátszás, negyeddöntő, 3. mérkőzés
Vienna Capitals II – FTC-Telekom 2-5 (1-3, 1-1, 0-1)
Vienna Capitals II: Tschrepitsch (Wraneschitz) – Saari, Satmark, Bauer, Hiltunen, Grosslercher – Hedberg, Piff, Maxa, Hofer, Kittinger – Posch, Birnbaum, Preiser, Rantfl, Schlögl – Pallierer, Artner, Antal, Maurer, Rohm. Vezetőedző: Santeri Heiskanen.
FTC-Telekom: Arany (Pleszkán) – Kärmeniemi, Rantanen, Nagy G., Walls, Pavuk – Perrier, Jászai, Switzer, Tóth Ri., Tóth A. – Hegyi, Sarcia, Dósa, Roczanov, Rafaj – Pozsár, Boros, Farkas, Hardi, Tóth G. Vezetőedző: Fodor Szabolcs.
Kapura lövések: (7:12, 9:11, 6:7) 22:30
Védések: (9:6, 10:8, 6:6) 25:20 / 83.33% : 90.91%
Kiállítás percek: (2:4, 6:4, 12:10) 20:18
Emberelőny kihasználás: (4 / 1) 25.00% / (7 / 0) 0.00%
Emberhátrányos védekezés: (0 / 7) 100.00% / (1 / 4) 75.00%
Gólszerzők: Schlögl (10:00, EE, Hedberg), Kittinger (35:48, Antal), illetve Tóth R. (04:08, Switzer, Tóth A.), Switzer (11:20), Nagy G. (15:28, Sarcia), Dósa (22:26, Rafaj, Roczanov), Switzer (44:51, Tóth Ri., Tóth A.)
A párharc állása: 3-0 az FTC-Telekom javára

Cikkajánló

Időpontváltozások a jégkorong Erste Liga döntőjében!

Az előzetesen kiadotthoz képest a döntő második és harmadik meccsének kezdési időpontja is megváltozott.

Online jegyértékesítés az Erste Liga döntőire!

Már kaphatóak az elővételes jegyek férfi jégkorongcsapatunk történelmi Erste Liga döntőjére!

22 év után magyar bajnokok vagyunk

Jégkorongcsapatunk, az FTC-Telekom 22 év után magyar bajnoknak mondhatja magát!

Szurkolói információk az Erste Liga döntőjére

Férfi jégkorongcsapatunk március 26-án megkezdi az Erste Liga döntőjét, mutatjuk a fontos tudnivalókat!

Nagy Gergő: "Éhesek maradtunk, várjuk a döntőt"

Vezetőedzőnk és csapatkapitányunk értékelt a Debrecenben aratott fantasztikus siker után - VIDEÓ!

Megvan a negyedik, az Erste Liga döntőjében vagyunk!

4-1-re nyertünk Debrecenben az elődöntő negyedik meccsén, 19 év után döntőben a Ferencváros!

Jöhet a negyedik, jussunk döntőbe!

19 év után játszhat bajnoki döntőt férfi hokicsapatunk, ha ma is nyerni tud Debrecenben.

Megvan a harmadik, egy lépésre az Erste Liga döntő!

Férfi hokisaink kapott gól nélkül győztek Debrecenben, egyetlen sikerre járnak a finálétól!

close
Facebook Youtube Instagram Linkedin
close
Fradi most
Fradi most