Matiné időpontban kezdődött az Officium Magyar Kupa Final4 első elődöntője, ahol a DVTK Jegesmedvéken keresztül vezetett az út a vasárnapi döntőbe. Egyáltalán nem lefutott párharcokról volt szó, hiszen a négy résztvevőből az elmúlt évtizedben három csapat is magasba emelhette már a kupát. Csapatunk 2020-ban, valamint tavaly, 2025-ben diadalmaskodott, így természetesen a duplázás reményében vágtunk neki a hétvégének.

Az első lövésre hetven másodpercet kellett várni: ekkor Horváth Milán lopta a távolságot, majd tüzelt, nem sokkal később pedig Kestilä is veszélyeztetett. Egy perccel később kapusunk, Nagy Kristóf is megkapta az első bemelegítő lövéseit. Az ötödik percben Szirányi Bencét állították ki akadályozásért, így érkezett az első emberelőnyünk. Egy gyors miskolci felszabadítást követően azonnal visszatértünk támadni, ám inkább csak járattuk a korongot a támadóharmadban, komoly veszélyt mindössze két alkalommal teremtettünk. A hetedik percben Laskawy kaparta ki a gesztenyét: megnyerte a vendég-kapu mögötti egy az egy elleni párharcot, majd kiváló passzt adott a második hullámban érkező Galajdának, aki nem hibázott (1–0). Szinte a következő buli után egyenlíthetett volna a DVTK, ám a próbálkozás a kapuvason csattant. Az első harmad felét átlépve kijelenthető volt, hogy magabiztosan irányítottuk a mérkőzés menetét, többet birtokoltuk a korongot, ugyanakkor figyelnünk kellett a Jegesmedvék gyors átmeneteire, hiszen rövid idő alatt a védőharmadunkban tudtak teremni, igaz, komoly helyzet nélkül. A 16. percben hosszas korongjáratás végén Nagy Krisztián elé került a játékszer, lövése azonban centikkel elkerülte a kaput. Nem sokkal később újabb fórhoz jutottunk, miután Brodi Stuart gáncsolt. Húsz másodperc elteltével Gordie Green kapott parádés centerpasszt, amit már nem lehetett elrontani (2–0). Több említésre méltó esemény nem történt, jöhetett az első szünet.

A második harmadra érezhetően vehemensebben jöttek ki a piros mezesek, a 22. percben Horváth Milán került a büntetőpadra fogásért. Az első komolyabb miskolci próbálkozásra egy percet kellett várni, Nagy Kristóf magabiztosan védett, majd az emberelőny lejárta után egy félpályán túlról érkező pattintott lövést is hatástalanított. Az összecsapás kényelmes mederben folyt tovább: a mérkőzés felénél egyik csapatnak sem volt igazán tiszta gólhelyzete ebben az etapban. A DVTK ugyan több párharcot vállalt, többet ütközött, és összességében aktívabb volt, mint az első húsz percben, de ez még nem párosult eredményességgel. A 31. percben ismét emberelőnybe kerültünk Lövei Dávid magas botja miatt, ám ezúttal sem tudtunk igazán nyomást gyakorolni, sőt, egy alkalommal a DVTK vezethetett veszélyes emberhátrányos akciót, de csak az oldalhálót találták el. A folytatás viszont már egyértelműen rólunk szólt, és a 35. percben góllá is érett a fölény: a kapu mögül Paavo Tyni tálalt Tammelának, a Jegesmedvék kapusa pedig későn reagált (3–0.) A pech sem kerülte el ellenfelünket, az ex-ferencvárosi Karmeniemi gáncsolt, így újabb emberelőny következett. Próbálkoztunk közelről és távolról is, ám a negyedik gólhoz ismét Tammela állt a legközelebb: bő öt méterről leadott kapáslövése a keresztvason csattant. Ez volt a harmad utolsó említendő mozzanata, újabb szünet következett.

A záró játékrész egy DVTK-helyzettel indult, kapusunknak kellett résen lennie a szélről érkező lövésnél. A sorozatos miskolci próbálkozások végül gólt eredményeztek, Trajcsik Dávid lőtte ki a hosszú felsőt (3–1.) Ezt követően Tóth Gergőt állították ki fogásért, Bengtsson volt a szabálytalanság elszenvedője. Komoly nyomás nem nehezedett ránk, a kétperces kiállítás gyorsan lepörgött. Az 50. perc előtt nem sokkal nagy nyomást helyezett ránk a Miskolc, ám mindig akadt egy jól helyezkedő blokkoló játékos, vagy Nagy Kristóf mutatott be fontos védést. Az 52. percben egy piros mezes egyéni hibát kihasználva Laskawy léphetett ki ziccerben, és egy finom mozdulattal a rövid felsőbe emelte a korongot (4–1). Két perccel később Antonen végleg eldönthette volna az összecsapást, ám a helyzet kimaradt. Ami nekünk nem sikerült, az az ellenfélnek igen: Pineo passzolt a kapu elé érkező Mirko Djumicnak, aki betalált (4–2.) Izgalmasan alakult a hajrá, miután Mihalik a kapunk előtt durván szabálytalankodott az ellenfél egyik játékosával szemben, így a piros mezesek időkérése után kettőperces emberhátrány várt ránk. Az ellenfél kapusát is lehozta, járatták a korongot, ám amikor lövésre került sor, kapusunk magabiztosan védett. Lepörgött az óra, behúztuk az elődöntőt.

A folytatás holnap 17:00-kor következik: az Officium Magyar Kupa döntőjében a Hydro Fehérvár AV19 vagy a FEHA19 együttese lesz az ellenfelünk.