Magyar bajnok hokisaink alig ébredtek még fel a karácsonyból, mikor már újra edzésen, azt követően pedig a Miskolcra tartó buszon találták magukat, hogy a DVTK ellen folytassák az Erste Liga küzdelmeit.

Ezúttal sem tudott teljes kerettel elutazni Fodor Szabolcs csapata, a még mindig sérült Farkas Boldizsárhoz és Galajda Zsomborhoz csatlakozott Lauri Heino is, valamint nem utazott Miskolcra Bogáti Balázs, Mártonffy Máté és Kárpáti Kristóf sem. Azonban jó hír, hogy visszatért a hosszabb kihagyásra kényszerült Aku Kestilä.

Ahogyan arra számítani lehetett, lendületesen kezdett a hazai gárda, az első perctől igyekeztek uralni a játék menetét. Arany bravúros védéseket mutatott be, de a másik oldalon Vosvrodának is volt mit védeni, Ring és Razumnyak is közel járt a gólszerzéshez, de egyik pakk sem akadt a hálóba. Orosz csatárunk helyzete után csapatunk előnybe került, de kihasználatlanul maradt. Nem sokkal később Némethet küldték ki, és bár sikerült kivédekeznünk a kétperces büntetést, a hazaiak nyomása nem szűnt a harmadunkban, aminek meg is lett az eredménye: Colin Doyle betalált (1-0). Egy hazai letámadásnál Helgesen ütközött nagyobbat a kelleténél a kispadunknál, ami miatt ki is tették, ez az emberelőny pedig már nem maradt kihasználatlanul, Jan Blasko varázsolta Arany hálójába a pakkot (2-0).

Csapatunk érezte, hogy változtatni kell a dolgok állásán, és láthatóan nagyobb fokozaton folytatta a találkozót, igaz, nem segítette a helyzetünket, hogy Crespi betegség miatt kiesett. A játék képe és talán az irama is megváltozott, a Fradi többet birtokolta a korongot, és az első 20 perchez képest több helyzetünk is volt, a korong azonban mindannyiszor el is kerülte a kaput. Ellenfelünk hiába került többször is gól közelbe, újabb találat nem született, pedig előnyben is támadhattak, de ugyanúgy nekünk is volt előnyös helyzetünk. Nem sokkal a harmad vége előtt Bangát találták szájba egy ütővel, ami miatt ő sem tudott a harmad hátralévő részében pályára lépni.

Szerencsére az utolsó harmadban rácsos sisakban ugyan, de folytatni tudta. Amire talán szüksége is olt, mert jóval fizikálisabb játékra váltottak a felek. Először Razumnyak és Hunt, majd Molnár és Blasko között alakult ki nézeteltérés, végül Helgesen és Csiki harca fajult el addig, hogy páros kiállítást ítéljenek a játékvezetők. A Fradi próbálkozásai végül góllá értek, csapatkapitányuk, Adam Brady próbálkozása jutott át Vosvrodán (2-1). Még szinte fel sem ocsúdtunk az első találatunkból, amikor már az egyenlítésnek örülhettünk, Turbucz Martin belőtte a második gólunkat (2-2). Gyorsan válaszolt a DVTK, a korongbedobást követően Lövei Dávid visszaszerezte a hazaiaknak a vezetést (3-2). Hiába minden próbálkozásunk és Arany lehozása, az újabb egyenlítés és a hosszabbítás elmaradt, így 3-2-es vereséget szenvedtünk a DVTK otthonában.

Férfi jégkorongozóinknak ezt a meccset gyorsan maguk mögött kell hagyniuk, két nap múlva ugyanis jön 2024 utolsó mérkőzése, ami ezúttal külön téttel is bír, hiszen Újpesten a Vígh Balázs Vándorkupáért lépünk majd jégre december 30-án.

"Az első harmadunk nem úgy sikerült, ahogy szerettük volna. A Miskolc hazai pályán nagyon ránk jött telt ház előtt várható volt. Utána kicsit egyszerűsítettünk a játékunkon, elkezdtünk jobban dolgozni és szépen lassan visszajöttünk a DVTK-ra. Sajnos egyből a lendületünket elvették, a végén pedig az emberhátrányunk miatt nem volt esélyünk visszajönni. Nagyon szépen dolgoztunk a második harmadtól, de ennyi munka után nem szabad így elengedi egy meccset, ez nagy hiba." - Fodor Szabolcs