„Ami eddig történt, el kell felejteni, húzni kell egy vonalat, és nulláról folytatni” – mondta Fodor Szabolcs szerda késő este, a MAC HKB Újbuda elleni jégkorong Erste Liga negyeddöntő második mérkőzése utáni nyilatkozatában. Fontos feladat ez még akkor is, ha a szerdai események igen nehezen feledhetőek, ugyanis egy bizonyos szempontból történelmi jelentőségű volt az összecsapás: soha nem játszottak ilyen hosszú mérkőzést az Erste Liga közel 13 éves történetében. A 91 perc 32 másodperces tiszta játékidejű, valós idő szerint közel négyórás, második hosszabbításban eldőlt drámai csata a 2018. februári Brassó-Újpest mérkőzéstől vette át a képzeletbeli dobogó első helyét. Nehezen feledhető, és ritkán van játékosnak, szurkolónak – még ha sajnos továbbra is csak a képernyőn keresztül – és stábtagnak hasonló hokiélményben része.

Ennek ellenére minél hamarabb le kell zárni, el kell felejteni a meccsen történteket. Ha a mieink jöttek volna ki győztesen a drámai csatából, ez akkor is így lenne, de így, hogy az újbudaiak ünnepelhettek a végén, pláne. Külön sajátossága ez a playoffnak: gyors egymásutánban, néha napról napra jönnek a mérkőzések, nincs idő agyonelemezni a történteket, nincs idő lelkileg, mentálisan sokat gyötrődni egy-egy helyzeten, mert szinte pillanatokon belül jön a következő összecsapás. Ezúttal ráadásul talán jól is jött az a két nap szünet, ami a szerdai második és a szombati harmadik találkozó között eltelt, lehetett rendezni a sorokat, helyretenni a fejeket és a koncentrációt, jegelni az egyre keményebb ütközések és párharcok nyomán keletkezett zúzódásokat, és ahogy azt ettől a Fraditól az elmúlt közel három szezonban megszokhattuk, igazi, nagybetűs Csapatként, keményen, együtt, Fradi-szívvel beleállni az újabb feladatba.

Ahogy azt fentebb, és már korábban többször is hangsúlyoztuk, természetesen nagyon hiányoznak a szurkolók. A profi sport csak velük lehet teljes, egészen más élmény a hangszóróból hallgatni őket, mintha a helyszínen buzdítanák együtt rezdülve, egy szívként, egy lélekként a csapatot. De a képernyő előtt és a közösségi médiában is nagyon fontos a támogatásuk, a csapat tagjai látják, hallják, olvassák, érzékelik a jelenlétüket és a biztatásukat, és értük is hajtanak, kettőzött erővel. Talán az egyetlen öröm az ürömben, hogy így most nincs olyan nagy jelentősége annak, hogy a MAC HKB Újbuda papíron „elvette a pályaelőnyt” a Ferencvárostól. Nem csak azért, mert mindkét csapat otthona a Tüskecsarnok, így mindenki a saját öltözőjében, a jól megszokott rituálé és ritmus szerint készülhet szombatra és vasárnapra, a következő két meccsre is, hanem azért is, mert ha nem lenne járvány, a most következő két meccsen a MAC szurkolói lehetnének fölényben a lelátón, így viszont minden szinte tökéletesen ugyanolyan körülmények között zajlik majd, mint eddig. Egyetlen apró különbséggel: az ellenfél játékosai már megtapasztalták, hogy a rájátszásban is le tudják győzni a Ferencvárost. Ezért különösen fontos minél hamarabb visszavenni tőlük a vezetést a párharcban, hogy ferencvárosi szempontból helyrebillenhessen a párharc, és visszakerüljön abba a mederbe, amiben mi szeretnénk, hogy haladjon.

Hogy sikerül-e túllendülni a második mérkőzésen, és visszatérni az első találkozón látott sikeres játékhoz, kiderül szombaton 18.00-tól a Tüskecsarnokban. A találkozót az Erste Liga TV élőben közvetíti.