Február 20-án este a tabellán az utolsó előtti Pioneers Vorarlberg otthonában lépünk jégre, majd egy nappal később a sereghajtó HC TIWAG Innsbruck fogad minket. Előbbiek ellen az eddigi három találkozót egyaránt megnyertük, és míg a hazaiak számára az idény érdemi kérdései már eldőltek, számunkra komoly tétje van az összecsapásnak. A Pioneers leginkább emelt fővel szeretne búcsúzni a szezontól, nekünk viszont még él a matematikai esélyünk a legjobb tíz közé kerülésre, ami rájátszás-kvalifikációt jelentene. A helyzetet ugyan árnyalja, hogy már nem kizárólag a saját kezünkben van a sorsunk, de a képlet egyszerű: idegenben is győznünk kell.

Az alapszakasz hajrájában az FTC a 11. helyen áll 50 ponttal, míg a Pioneers a 12., 39-cel. A különbség érzékelhető, de egyik csapat sincs kényelmes pozícióban. A felsőház elérhetetlen, a pre-playoffba jutás pedig inkább elméleti lehetőség, mint reális cél. Ehhez számunkra a következő négy mérkőzés megnyerése lenne az alapfeltétel, lehetőleg rendes játékidőben, miközben az előttünk álló riválisok botlásaira is szükség lenne. Ilyenkor a presztízs, az öltözői tartás és a jövő évi szerződésekért vívott csendes verseny is komoly motivációvá válhat.

A statisztika sokat elárul: mindkét együttes 163 gólt kapott eddig. A különbség a támadójáték hatékonyságában mutatkozik meg, hiszen a Pioneers 101-szer, míg a Fradi 116 alkalommal talált be. Ez a plusz tizenöt gól több szoros mérkőzésen is a mi javunkra billentette a mérleget.

A vorarlbergiek az elmúlt tíz mérkőzésükből négyet megnyertek, hatot elveszítettek. Az utóbbi hetekben több egygólos vereséget szenvedtek el, ami különösen fájó lehet egy alapvetően fegyelmezett, szervezett hokit játszó csapat számára. Hazai pályán stabilabb teljesítményt nyújtanak, de a támadójáték itt is gyakran akadozik.

Az FTC utolsó tíz találkozójának mérlege három győzelem, hét vereség.

A képlet nálunk inkább a szélsőségekről szól: képesek vagyunk nagyobb arányú sikerekre, ugyanakkor belefutottunk súlyosabb vereségekbe is. A februári folytatás két vesztes mérkőzéssel indult; különösen a Villach elleni kudarc volt fájó, míg a Graz elleni 8–3-as vereség rávilágított arra, miért áll ellenfelünk a tabella második helyén.

A mostani idényben a Pioneers ellen mindhárom alkalommal mi diadalmaskodtunk: októberben 6–0-ra, novemberben 3–1-re, januárban pedig 5–4-re. Az eredmények azt mutatják, hogy a különbség ugyan egyre kisebb, de a lényeg változatlan: eddig mindig megtaláltuk a módját annak, hogyan bontsuk meg a vorarlbergiek védelmét.

A hazaiak támadójátékának meghatározó alakja Collin Adams és Oskar Maier, míg a hátsó alakzatból Louie Roehl segíti a ponttermelést. A problémát inkább a keret mélysége jelenti: ha az első sor nem hatékony, kevésbé érkezik veszély a második hullámból. A kapuban Alex Caffi megbízható teljesítményt nyújt, de csodákra ő sem képes minden este.

Nálunk a csapatkapitány Brady Shaw 48 ponttal vezeti a házi rangsort, mellette Tyler Coulter is stabilan termel. A januárban érkezett Joose Antonen gyorsan beilleszkedett, rövid idő alatt hét gólt szerzett. Mellettük Aku Kestilä, Gordie Green és a magyar mag tagjai közül is bárki képes villanásra. Erősségünk továbbra is a gyors átmenetekre épülő játék, ugyanakkor a védekezés stabilitása javításra szorul – a 163 kapott gól ezt egyértelműen mutatja.

A mérkőzés előtt Jussi Tammelát kérdeztük:

Először is, szerintem a legnagyobb téttel bíró meccsek a legjobbak – ezek adják meg igazán a jégkorong lényegét. Azt mondom, bízzunk magunkban, játsszuk a saját játékunkat, kezdjünk erős letámadással, vegyük kézbe az irányítást, és tegyük azt, amit a legjobban tudunk. Szerintem ez a helyes út. Élveznünk kell a lehetőséget és azt a helyzetet, amiben most vagyunk. Lelkesedjünk érte. Szerintem ennyi az egész: egyszerűen vágjunk bele.

Legutóbb rendes játékidőben győztünk a Vorarlberghalle jegén, íme annak a mérkőzésnek az öszefoglalója: