Piszok hideg, mínusz hat fok várt minket Feldkirchben, és a hetvenes években épült impozáns Vorarlberghalleban sem volt melegebb. 

Az első percekben mindkét csapat asszisztált az ismerkedős hokihoz, Kestilä jóslata ezúttal nem vált be, nem estek nekünk a hazaiak. Hat perc elteltével egyik csapatnak sem volt igazán komoly sansza, ellenben elkezdtünk szépen lassan minőségi időt tölteni a támadó zónában, egymást követték a lehetőségeink, a kilencedik perc környékén már igazán bemelegítettük a Pioneers kapusát, David Madlenert. A tizedik percben kerültünk először emberelőnybe, egyből fel is zúgott a maréknyi vendég szurkolóból a „hajrá, Fradi", és a „mindent bele" rigmusok. Nem lőttünk gólt ebben a kettő percben, azonban szépen járattuk a korongot a fekete mezes zónában, párszor dolga is akadt Madlenernek. Az első játékrész kétharmadánál épp elkezdtek komolyabban veszélyeztetni a hazaiak, viszont egy elkésett ütközés után újabb előnyünk következett. Ugyanaz volt a forgatókönyv, nem született gól. Egy perc múlva visszakaptuk, Mattyasovszky mehetett ki két percre. Egymás után mutatta be Nagy Kristóf a védéseket, de nem szaladt fel a pulzusunk úgy igazán. Felszabadítottunk, lepergett az óra, jöhetett a szünet.

A második húsz perc Mihalik hatalmas helyzetével indult, jó nagyot csilingelt a vas. Ezt követően hosszú perceken keresztül rólunk szólt a játék. A hazaiak szinte át sem tudtak jönni a felezővonalon, folyamatosan mi jelentettünk veszélyt a hazai kapura. A 28. percben Shaw kapott az arcához, emelkedett is a bíró keze, viszont színészkedésért kiküldték kapitányunkat is. Két perccel később már a mi oldalunkon kellett Nagynak egy komoly spárgát bemutatnia, eddig ez volt a Vorarlberg legnagyobb sansza. Ezt követően egymást követték a támadások mindkét oldalon, Madlener és Nagy Kristóf is remek napot fogott ki. Éppúgy, mint az első játékrész végén, megint Mattyasovszky volt szabálytalan, nehéz kettő perc elé néztünk. Igyekeztek a bőrünk alá mászni, ide-oda járt a pakk, de a minőségi lövések megint elmaradtak a részükről, így ezt a hátrányt is sikeresen megöltük. Lepergett a második harmad utolsó perce is, negyven percnyi csata után 0-0 állt az eredményjelzőn.

Az utolsó játékrész kisebb ráhagyással kezdődött, hiszen nem tudták visszatenni a rendezők a ketrecet. A 42. percben végre megtört a jég, Horváth Milán egyéni akciója után gólt ünnepelhettünk, 0-1!

Bő negyven másodperc múlva Laskawy kapott korongot a kapu előtt, láb között tette el, nagyon fontos gólt szereztünk, 0-2!

Az 52. percben Kestilä ütője emelkedett túl magasra, a hátrány elején megint emelkedett a játékvezető keze, de mielőtt életbe lépett volna az újabb hazai fór, Burke volt eredményes, 1-2. Hihetetlen nehéz két perc várt ránk megint, szinte végig nyomás alatt tartottak minket, pusztán csak a hátrányunk végén tudtuk kijuttatni a korongot a harmadból, pont miután lepergett az óra, Shaw kapott hatalmas zsugát, a kiugrást azonban fogta Madlener. Az utolsó percekben hol kapussal, hol anélkül támadtak a hazaiak, időt is kértek, a vége előtt 18 másodperccel Sofron zárta le a partit, 1-3!

Hihetetlen hétvégén vagyunk túl, hat ponttal jövünk haza. Folytatás pénteken, érkezik a Hydro Fehérvár AV19 alakulata.