Másfél hét után újra hazai mérkőzést játszott férfi jégkorongcsapatunk, ezúttal az elmúlt négy év rekordbajnoka, a Salzburg érkezett a Tüskecsarnokba. Ahogy a felvezető cikkben is megírtuk, az eddig lejátszott három összecsapásunk ellenük mindig hazai sikert hozott, így bizakodva vártuk az esti összecsapást.

Az első percben rögtön mi voltunk veszélyesek, Green küldte kapura a találkozó első próbálkozását. A második percben viszont rögtön emberhátrányba kerültünk, Molnár Dávid gáncsolt. Elhozták a bulit, azonnal felálltak, sőt, három bombaerős kapáslövéssel avatták fel a vendégek Bálizst. Ezt követően Sofronnak volt egy kiugrása, lövés nem lett belőle, de türelmesen elégettük a fennmaradó másodperceket. A nyolcadik percben előbb Hadobás, majd Galajda volt veszélyes, Haitzmann-kapus fogta mindkét lehetőséget, a kontratámadás után Bálizs védte Nienhius helyzetét. A tizedik percben jól kevergettünk a zónájukban, Tammelának volt egy kapuvasa, majd rögtön utána Antonen volt veszélyes. Egy perccel később Mihalikot akadályozta Wimmer. Ütőről-ütőre jártak passzok, mindkét előnyös sorunk jól muzsikált, nem voltunk statikusak, nem lőttünk ugyan gólt, de jól néztünk ki a harmad felét átlépve. Az előnyünk után megint töltöttünk egy kis időt a támadó harmadban, Shawnak volt egy helyzete, nem ment be. Ezután viszont a vendégek vették át a kezdeményezést, Nissner kapáslövését még fogta kapusunk, azonban a lecsorgót kapásból Peter Scheider bezúdította a kapuba (0-1). Nem vezettek azonban sokáig a fehérmezesek, a harmad utolsó percében Joose Antonen kerülte meg a Red Bull kapuját, majd fordulásból fellőtte a rövidbe a korongot (1-1). Ez volt az első játékrész utolsó érdemi mozzanata, jöhetett a szünet. 

A második harmad legeleje Bengtsson helyzetével indult, rögtön veszélyesek voltunk, nagyjából egy percig tudtunk kellemetlenkedni a zónájukban. A 24. percben Gordie Green-t vágták arcon, magas bot végett ült ki Wimmer, de sokáig nem élvezhettük az emberelőnyös helyzetet, Aku Kestilä hasonló szituációba keveredett, négy a négy ellen mehetett tovább a játék. A vendég fór alatt nem voltak hatékonyak a fehérmezesek, majd jött a slusszpoén: a 29. percben Shaw tálalt remekül a kapu elé érkező Green-nek, nem hibázott, láb között tette el a korongot, megfordítottuk a meccset (2-1). Majdnem egyből jött az egyenlítő találat, hasonló figurát akart bemutatni a Salzburg is, de kapusunk résen volt, nagyot védett. A 32. percben Kestilä kapott hosszú átadást, lövése a blokkban halt el, majd egy gyors fordulás után kapitányunk került hasonló helyzetbe, itt a lövés elmaradt, előny viszont jött, Horl akasztotta Shaw-t. A 37. percben megint Bálizsnak tapsolhatott a hazai publikum, az első soros Nissner helyzetét fogta kapusunk körülbelül öt méterről. A második etap végére eléggé beszorultunk, de az utolsó percben egy fantasztikusan kipöckölt korongot Mihalik előbb lekezelte, nem volt les, majd nagyon nagy gólt lőtt (3-1). Az utolsó másodpercekben Lindgren játék késleltetése miatt hátrányba kerültünk, ami áthúzódott az utolsó játékrészre, jöhetett a szünet. 

Az utolsó etap elején rögtön beszorítottak minket a salzburgiak, szinte végig támadásban voltak az előnyük során, miután kiegészültünk utána is folytatták a domináns hokit, de csapatunk igyekezett remekül kezelni az összecsapás ezen időszakát. A 45. percben kisebb szívbajt kaptunk, egy ártalmatlannak tűnő helyzetből Baltram ütött vasat, remekül takarták a vendégek a kilátást Bálizs előtt, ez még kimaradt, de egy percre rá Lucas Thaler elé tálaltak parádésan, gólvonalig játszották (3-2). Amennyire aktív volt a támadójátékunk a második harmadban, annyira keményen jöttek a vendégek, az utolsó etap első tíz percében szinte kapura sem lőttünk. Ezután mintha átkapcsolták volna a kapcsolót, elkezdtünk újra hokizni, minden korong ütőre ment, nem dobáltuk el a pakkot és az ütközéseket is befejeztük. Bálizst persze nem hagyták munka nélkül, be kellett mutatni bő egy percenként egy-egy komoly bravúrt, ekkor már csak öt perc volt vissza az órából. Oda-vissza játékkal rögtön elment plusz két perc , mindkét együttesnek volt sansza, de egyik háló sem zörrent meg. Ők támadtak, benne volt egy esetleges kapus lehozatal is, egymás után záporoztak a vendég helyzetek. Az 58. percben végre mi is felértünk támadni, majd jöttünk vissza védekezni, itt már nem őrizte Kickert a vendég ketrecet. Az utolsó percben Bálizs már feküdt, Horváth Milán blokkolt hihetetlen nagyot, az utolsó percben Joose Antonen zárta le a meccset, az újabb kiemelt korong ezúttal már becsúszott a kapuba (4-2). Ezzel a győzelemmel újra a nyolcadik helyen állunk 50 egységgel, szombaton folytatjuk a HK Olimpija ellen