Több mint 4100 ember előtt játszotta le férfi jégkorongcsapatunk története első idegenbeli ICEHL-mérkőzését a bécsi STEFFL Arénában. A találkozó előtt a hazai Vienna Capitals egészen impozáns búcsúztatót szervezett a nyáron visszavonult korábbi csapatkapitánya, Mario Fischer számára, akinek meze Rotter és Lakos után harmadikként felkerült a fővárosi csarnok mennyezetére.

Az első öt percben a csapatok elérték az üzemi hőfokot, mindkét együttes meglövette támadóit, a kapusok pedig bemutatták első, magabiztosságot nyújtó védéseiket. Éppúgy, mint két napja a nyitómeccsen, itt sem finomkodtak egymással a felek, percről-percre követték egymást a komoly ütközések, amihez nemcsak csapatunk, hanem a játékvezetők is asszisztáltak, engedve a kemény játékot. A 16. percben Laskawyt küldték ki a büntetőpadra a játékvezetők. Egy perccel később addig-addig adogatták a hazaiak a korongot, míg Mitch Hults lőtt gólt Gazzola átadásából a rövidbe (1-0). A harmad utolsó másodpercében azonban jött a válasz: egy gyors támadásunk után Lindgren a szélről centerezett, Maxim Trépanier pedig bevágta a korongot a kapuba (1-1), jöhetett a szünet.

A második etap első nagy helyzete Laskawy előtt adódott, aki remekült tört be szélről, ám rövid felsős próbálkozását olvasta a bécsiek hálóőre. A 29. percben Tammela és Rönni kaparta ki a gesztenyét a palánk mellett a bal szélen, Tóth Gergely pedig nem hibázott, és a visszatett korongból remek lövéssel megszerezte az első gólját az ICEHL-ben, ezzel a Ferencváros átvette a vezetést (1-2)! A 32. percben emberelőnybe kerültünk, és a hétezer fős csarnokban egyre többet lehetett hallani a „hajrá Ferencváros" és a „Mindent bele!" rigmusokat az egyébként telt házas, a remek hangulathoz nagyban hozzájáruló vendégszektorból, ám hiába a nyomás és a helyzetek, az újabb zöld-fehér találat elmaradt. Egyre több időt tudtunk tölteni a támadó zónában, újabb és újabb hazai megingásokat próbálhattunk meg kihasználni, ezáltal egyre több helyzetünk is adódott a meccs ezen szakaszában.  Egy újabb előnyünknél több mint hetven másodpercig víz alatt tartottuk a fekete mezes hazaiakat, saját zónájukban adogattuk a korongot, de újabb gól itt sem esett, ebben a harmadban már több említésre való dolog nem történt, így negyven percnyi játék után először hagytuk el a jeget a ligában vezető félként. 

Vendég találattal indult a záró harmad, Carter Souch volt eredményes, ezzel újra egál lett (2-2). A 44. percben Zane Franklin buktatta játékosunkat bő ötven méterre saját kapujától, jöhetett az újabb emberelőny! Nem sáfárkodtunk jól ezzel az emberelőnyünkkel, mi is szabálytalanok voltunk a támadó harmadban, továbbá Topi Rönni is alulmaradt kötöttfogású birkózásban. Az ezt követő bő egyperces hátrányt pedig hol Bálizs bravúrjainak, vagy épp a heroikus védekezésnek köszönhetően, de megúsztuk. Az 56. percben időt kért a hazaiak mestere, mivel Alexander Ytterell foglalt helyet a büntetőpadon. A találkozó ezen szakaszában életveszélyes dolog emberhátrányba kerülni, ám csapatunk hősiesen kivédekezte a bécsiek fórját. Több érdemi dolog ebben a harmadban nem történt, jöhetett a hosszabbítás, aminek második percében Simon Bourque lőtt piszok nagy gólt (3-2), ezzel lezárva a bécsi csapat négyéves átkát, ennyi idő óta nem tudtak ugyanis nyerni a hazai szezonnyitójukon az osztrák fővárosiak.

Az FTC-Telekom még a pénteki, nagyon tisztességesen lehozott meccshez képest is hatalmasat előrelépve a csapatmunkában, megszerezte történelmi első pontját az osztrák bázisú nemzetközi ligában, így a jövő pénteki hazai folytatásban már a szintén történelmi első győzelemért harcolhat majd. Legyünk minél többen a Tüskecsarnokban, hogy kiszurkoljuk!