Mérföldkőhöz érkezett pályafutásában magyar bajnoki címvédő férfi jégkorongcsapatunk kapitánya, egyben a magyar válogatott oszlopa, Nagy Gergő. Játékosunk január 6-án, a DEAC otthonában 300. alkalommal lépett jégre az Erste Liga alapszakaszában, míg nyolc nappal korábban, rendkívül stílusosan az ősi rivális Újpest elleni idegenbeli mérkőzés hosszabbításában lőtt győztes gólja volt karrierje 400. pontja a magyar bázisú nemzetközi ligában. A szép jubileumok kapcsán kérdeztük csapatkapitányunkat ezzel kapcsolatos érzéseiről.

- Az elmúlt hetekben nem csak a 300. mérkőzésedet játszottad le az Erste Liga alapszakaszában, de a 400. pontod is meglett, ráadásul egy Újpest elleni győztes góllal. Milyen érzés volt, amikor tudatosult benned, hogy megvan a négyszázadik?
- Tisztában voltam vele, hogy közel vagyok hozzá, de sűrű időszak van mögöttünk, és a nagy rohanásban úgy számoltam, hogy kell még néhány pont, hogy elérjem a 400-at. Ehhez képest éppen a lila-fehérek elleni győztes góllal lett meg a jubileum, ami külön értéket ad neki. De ahogy mondtam, nem is voltam tisztában vele, csak pár nappal később tudatosult bennem. Mivel tudtam, hogy közel vagyok, ránéztem a statisztikára, és akkor láttam, hogy megvan. Természetesen ez egy jelentős mérföldkő, innen is szeretném megköszönni minden csapattársamnak, aki ebben segédkezett, az edzőimnek, és mindenkinek, aki hozzájárult, hogy elérhessem ezt a szép jubileumot.

- Pályafutásod első szakaszában nem az Erste Ligában szerepeltél, mostanra viszont meghatározó játékosává váltál a bajnokságnak, sőt, ami neked köztudottan különösen sokat jelent, ferencvárosi színekben is sok meccs van már a lábadban. Tud lendületet adni ez a folytatáshoz?
- Mindig jó érzés ilyen mérföldköveket elérni, nyilván érzi ilyenkor az ember, hogy a sok munkának, amit akár az edzéseken túl a nyáron, vagy a szabadidőben a jégen beleteszek, megvan a gyümölcse. Ezek mind hozzájárulnak ahhoz, hogy továbbra is ilyen szinten menjen a játék, és ilyen célokat tudjak kitűzni. De szerintem szükség is van az ilyenekre, ezek is visznek előre, pluszmotivációt jelentenek. Nem tekintek soha túlságosan előre, de az biztos, hogy egy ideig még szeretnék jégkorongozni. Sokan megkérdezik ezt mostanában, vélhetően azért, mert mondjuk ki, megyek már bele a korba, de nem érzem magam egyáltalán túl idősnek. Láthatjuk azért, hogy akár a legmagasabb szinten, az NHL-ben is, ami a világ legjobb bajnoksága, azért eléggé kitolódott az az életkor, ameddig akár a kulcsjátékosok is magas szinten tudnak játszani. Úgy gondolom, ha az ember odafigyel, szerencséje van és bízik magában, meg az edző is bízik benne, akkor ki lehet tolni egy pályafutást sokáig. Ez nem azt jelenti, hogy minden áron játszani akarok, nem akarok megvárni, hogy szinte már lekönyörögjenek a jégről, mert a teljesítmény már nem olyan. Addig szeretnék jégkorongozni, ameddig úgy érzem, hogy tudom előrevinni a csapatot, hiszen a csapat teljesítménye a legfontosabb.

- Ha már szóba került a csapat, a társakkal megünnepeltétek ezt a két jubileumot?
- Nem volt semmi különösebb ünneplés. Többen gratuláltak, természetesen örültem neki, de nem ünnepeltünk, nem is lenne rá idő, nagyon sok a meccsünk mostanában. Most ugye kiutaztunk Erdélybe a szezon második túrájára, négy nap alatt lesz három mérkőzésünk, nincs ilyesmire idő, és a szezon végéig nem is nagyon lesz. De szerintem nincs is szükség ünneplésre, hiszen egyrészt az egyéni céloknál sokkal fontosabbak a csapat céljai, másrészt egyelőre még nem értünk el idén semmit. Remélem, hogy a szezon végén ennél sokkal nagyobb dolgoknak is örülhetünk majd!