Elképesztő hangulat, dugig telt csarnok várt minket vasárnap 15:30-kor. Tizenöt másodperc telt el a meccsből, Kikó védte az első próbálkozást. Az első percek a Linzről szóltak, többször is veszélyesek tudtak lenni, azonban jól álltuk a sarat, mondhatni, hamar felvettük a hazaiak ritmusát buszút ide, vagy oda. A kilencedik percben Kestila kapott korongot, és nagyon nagy gólt ragasztott, 1-0 ide!

A gól után sem álltunk meg, szépen tartottuk meg a zsugát hátul, majd dolgoztuk ki a helyzeteket. 

Két perccel a gólunk után azonban egyenlített a Linz, az első próbálkozást még védte Nagy Kristóf, a második viszont befért a hosszú felsőbe, Lebler volt az elkövető, 1-1. A tizennegyedik percben remekül forgattuk a korongot a Linz harmadában. Egy perccel később Mihaliknak volt egy ütemtelen lövése, nem is volt meg elsőre Tirronen-nek, majd ezután szinte azonnal jött egy újabb sanszunk, Tirronen gyönyörű spárgája kellett ahhoz, hogy ne vezessünk újra. Lepergett a harmad utolsó perce is, jöhetett a szünet.

A második harmad a mi előnyünkkel indult, nem zavartunk sok vizet ebben a kettő percben, egyszer vittük fel a hazaiak pulzusát. Aztán Sofron mehetett kampó miatt a büntetőpadra. Rendesen dolgoztatták kapusunkat, és a sokadik próbálkozás be is akadt, St. Amant volt végtelen türelmes, elhúzta a korongot balra, és köténybe eltette a korongot, átvette a vezetést a Black Wings együttese. A bekapott gól után egymást követték az újabb hazai offenzívák, de sok próbálkozásuk a blokk martaléka lett. Aztán a harmad felénél gólt kaptunk, mentek videózni a zebrák, egyértelmű rúgómozdulat miatt azonban maradt az egygólos előny. A 33. percben Coulter-t buktatták, megint előnybe kerültünk. Szinte végig a támadó zónában tudtunk kellemetlenkedni, forgattuk a Linz együttesét, de a gól elmaradt. Öt perccel a harmad vége előtt Nagy Krisztián volt veszélyes, Tirronen viszont résen volt. A bekapott gól után nagyon mentünk a döntetlenért, megint egymás után jöttek a helyzeteink, de egyszerűen nem jött össze a gól. Véget ért a második játékrész, jól játszottunk, de az idő nem nekünk kezdett dolgozni.

A záró etap első komoly helyzete kapitányunk nevéhez fűződött, szép volt a csel, és a próbálkozás is, a kapusok remek napot fogtak ki, ez egyértelmű. A 48. percben Nagy Kristóf korcsolyázott le a kispadra, emelkedett a spori keze, gáncsolt Romig, mehetett két percre pihenni. Megint gyakorlatilag végig támadtuk az előnyt, de vagy az utolsó passz volt pontatlan, vagy mindig útban volt egy hazai ütő, vagy Tirronen állt ott utolsó bástyaként. Öt perc volt vissza, lassan Timo mesternek gondolkodnia kellett Kikó lehozatalán. 1:21 volt vissza, amikor Coulter törhetett kapura, újabb spárga, újabb nagy védés, maradt egyelőre a 2-1. Ezután rögtön időt kértünk. 

Nem jött össze az egyenlítés a kapus lehozatalból, Graham Knott tessékelte be az üres ketrecbe a korongot, 1-3, és ez volt egyben a találkozó utolsó jelentős történése, így csapatunk nem tudta megtörni a rossz szériát, öröm az ürömben, hogy ma is hatalmasat melóztak a fiúk, nagyon akarták, de ezért pontot nem osztanak.