2021. január 3.
Történelem
A jégkorong elvitathatatlanul az egyik legnépszerűbb sportága a Fradinak. Ismerkedjünk meg a múltjával!

Ahogy a többi sportágnál, a jégkorong esetében is megpróbálunk a kezdetek kezdetéig visszamenni, azaz bemutatni hol és miképp keletkezett egyáltalán maga a sportág. Be kell vallani, a jégkorong esetében nem egyszerű ez a visszatekintés. Vannak olyan kutatások és adatok, miszerint már 4000 évvel ezelőtt játszottak a jégen, amit korabeli falfestményeken található jelentekkel vélnek igazolni. Mindenesetre az is biztos, hogy ezek az „igazolások” erősen szubjektívek, mindig vannak olyanok, akik kétségbe vonják az adott jelenet és a jégkorong összekötését. Ám ettől még tény, hogy az észak- és dél-amerikai indiánok múltjának kutatása közben fel lehetett fedezni olyan jeleneteket, amelyek megindíthatták a jégkorongot is szerető kutatók fantáziáját. Az emberekben a létfenntartást biztosító vadászaton és gyűjtögetésen kívül hamar kialakult az igény arra, hogy kikapcsolódjanak a napi monoton életritmusból, mást is csináljanak. Adta magát a földön található különböző tárgyak rugdosása, akár önmagukban, akár egymásnak vagy a csoport többi tagjának. A rugdosás ösztönszerű volt, ám ugyanígy adta magát az a lehetőség, hogy ne érjenek a földön levő tárgyhoz, hanem botokkal üssék tovább. A földön levő tárgyból nagyon hamar lett gömbformájú valami, nevezzük akár ősi labdának, amely megrúgva vagy megütve gyorsabban haladt a földön. Igen, ekkor még a földről, a szárazföldről beszélhetünk, a hoki egyre inkább ott fejlődött csapatsportággá, pontosabban csapatsportágakká. Mert ahogy a mondás is tartja, ahány ház, annyi szokás. Európában a bot- és labdajátékok a kereszténység előtti időkre nyúlnak vissza. Ilyen az ír hurling nevű játék, a skót shinty vagy éppen a mezei hoki, ami a gyeplabda őse. Olyannyira népszerűvé váltak ezek a játékok, hogy művelésükről télen sem szívesen mondtak le, keresték a módját, a hideg, jeges körülmények között miként lehetne űzni azokat. A befagyott tavakon folyókon hasonlóan lehetett kergetni, ütni, rúgni a labdát, ráadásul nem csak futva, hanem a jégen csúszva is. A csúszás történhetett akár talpon, akár korcsolyán, hiszen tudjuk, nagyon hamar megjelentek a cipőre erősített különböző csont, majd fémdarabok, amelyekből a korcsolya kifejlődött. Szóval európai eleink már télen is űztek csapatjátékokat, amelyeket Hollandiában már a XVI. században megörökítettek.

                                    Jan van Goyen: Tájkép a jégen

Ezekből a jégen játszott, labdát bottal ütő játékokból alakult ki Angliában a bandy, amely széles körben elterjedt, nemcsak Angliában, hanem a kontinensen, így Magyarországon is. Mindeközben Kanadában és az Egyesült Államokban egészen más irányt vett a jégen űzött csapatjáték. Kezdődött azzal, hogy az angol gyarmatosítás során az angol katonák magukkal vitték Kanadába az otthon már megszeretett bandy-t, amelynek gyakorlásához a kanadai tél ideális feltételeket teremtett. No meg kihasználtak egyéb lehetőségeket is. A mendemondák szerint egy Québec melletti katonai helyőrség (William erőd) udvarán kezdődött minden. Történt ugyanis, hogy a zord hidegben katonai őrszolgálatot teljesítő katonák parancsot kaptak az udvaron lévő befagyott lefolyók kitisztítására. A parancsnok nem sejthette, hogy ezzel ötletadója lett egy új sportágnak. A katonák ugyanis megszínesítették a kissé monoton tevékenységet azzal, hogy egy ott talált kicsiny fadarabot elkezdtek önfeledten kergetni a kezükben lévő seprűkkel. Hamarjában két csoportot alakítottak ki, a saját térfelükön húztak egy-egy vonalat és megkezdődött a játék. A cél az volt, hogy a két csapat tagjai az eszközeik segítségével a fadarabot az ellenfél vonala mögé juttassák. A lefolyó tisztítása így órákig is eltartott. Ha hihetünk a történetnek, akkor ez volt a világtörténelem legelső „jégkorong-mérkőzése”. Utána ezt a tevékenységet gyakran megismételték, annak híre ment, elterjedt a környéken. Jégről beszélünk, a lábra hamar felkerült a korcsolya, amellyel jelentősen megnőtt a játékosok sebessége, a kicsinyke fadarabot pedig felváltotta a korong, amely sima felületének köszönhetően sokkalta jobban csúszott a jégen, mint a gyakorta érdes fadarabok.

A jégkorongozás rövidesen az egyik legkedveltebb szórakozás lett a hosszú kanadai telek alatt. Nem csoda, hogy nagyon rövid idő alatt szervezett formákat is öltött, a szabályait is kezdték kidolgozni. Mindennek középpontjában ugyancsak egy kanadai város, Montreál áll. Az első szervezett mérkőzést 1875. március 3-án játszották a montreali Victoria korcsolyapályán a McGill Egyetem  hallgatói, köztük a képünkön látható James Creighton, akit a „jégkorong atyjának” tartottak, ő volt az első szabályok megalkotója.

Az új játék viharos gyorsasággal terjedt el Kanadában, immáron valóban jéghokinak hívták, a csapatok száma gombamódra szaporodott, akik különböző bajnokságokban játszottak. Lord Stanley Preston, Kanada főkormányzója, aki maga is a játék nagy rajongója lett 1893-ban egy ezüst tálat vásárolt és felajánlotta, mint vándordíjat a legjobb kanadai csapatnak. Ez lett a mindmáig méltán híres, legértékesebb jégkorong serleg, a Stanley-kupa.

A jégkorong történetének az útja tehát Európából Kanadába, majd onnan vissza Európába vezetett, természetesen először Angliába, ahol sikeresen vívta meg harcát a bandy-vel és lett ott is az elsőszámú téli jeges sport.

Az 1920-as évek közepén Magyarországon is központi kérdéssé vált, hogy a labdás jégjátékot, a bandy-t vagy pedig a kanadai stílusú jéghokit űzzék. 1928-ban az FTC-ben is eldőlt ez a kérdés, és mint a sportvonalon szinte mindig, ezúttal is abban az irányban, amely a további fejlődést szolgálta. Ebben az évben ugyanis megalakult az FTC jégkorong szakosztálya, amely egyben a jéglabda korszak végét is jelentette.

Az FTC vezetői 1928. október 28-án tartották meg a jégkorong szakosztály alakuló ülését. Elnökké Mailinger Bélát választották, az ügyvitelt Huber István végezte.

Az első hivatalos mérkőzés dátuma 1929. február 18-a volt. A bemutatkozás nem volt túl sikeres, az FTC 2-1-re kikapott az MHC csapatától. Ez a mérkőzés egy körmérkőzéses torna keretében zajlott, ahol az FTC csapata még mind a négy mérkőzését elvesztette. Ekkor még nem volt idehaza szövetség, így bajnokságokat sem írtak ki, csupán barátságos és díjmérkőzéseket játszhattak a csapatok.  1929-ben összesen hat mérkőzést játszott az FTC, győznie akkor még nem sikerült. Nem úgy, mint 1930.01.06-án, amikor a MAFC csapatát 5-1-re legyőzte és elérte története első győzelmét. Sajnos, az összeállítás nem maradt fenn erről a mérkőzésről, két fotó azonban igen.

Az 1930-as év már jóval jobban sikerült, mint az előző, a 10 lejátszott mérkőzés mérlege 4 győzelem, 2 döntetlen és 4 vereség volt. 1931-ben az egyesület vezetősége lehetővé tette, hogy a fiatal csapat első ízben vívhasson nemzetközi mérkőzést, amelyre 1931. december 19-én került sor. Az ellenfél a jó erőkből álló Deutsche Eishockey, a prágai németek csapata volt, az eredmény pedig 6-1 az FTC javára. Erről a mérkőzésről részletesen tudósított a Nemzeti Sport, így ismert a győztes csapat összeállítása: Hircsák – Farkas, Sennyei – Mikós I, Miklós II, Sárai Csere: Gergely II, Fenesy, László. A gólokat Miklós II (3), László (2) és Fenesy ütötték. A győztes mérkőzést követően megnövekedett önbizalommal utazott a csapat az első külföldi túrájára, ahol Klagenfurtban két győzelem és egy vereség mellett a harmadik helyezést érték el. Jól sikerült év volt 1931, Miklós II Sándor az év legeredményesebb játékosa, míg Gergely II András a magyar válogatott erőssége lett.

Egy évvel később, 1932-ben Karácsonykor a Cortina d'Ampezzo-i jégkorongtornán vett részt az FTC, ahol a helyi gárdát 3-1-re győzte le.

Bár bajnokság nem volt, a rivalizálás nagyban folyt a hazai együttesek között. Ennek egyik „eredménye”, hogy a legeredményesebb játékost Miklós II-t a rivális BKE elcsábította az FTC-től. Erősség azonban maradt rajta kívül is. Nemcsak az FTC-nek, a válogatottnak is a kapusa volt Hircsák István, aki a milánói VB-n a torna legjobb kapusa címet is kiérdemelte.

A következő évek is hasonló mederben zajlottak. 1936 elején egy tátrai nemzetközi tornán vett részt a csapat, ahol a második helyen végzett. Az 1936-os olimpián a színeinket Hircsák kapus és a két Gergely testvér képviselte.

                                Az 1930-as évek egyik túracsapata

1937-ben indult el a magyar bajnokság. Ennek kezdeteként nagy lépésre szánta rá magát a szakosztály. Sikerült játékos-edzőként szerződtetni egy kiváló kanadai játékost, Frank Stapleford személyében. A hoki hazájából érkezett sportember valódi tervszerűséget vitt a csapatba, a szurkolók nagy reményekkel várták az újonnan induló magyar bajnokságot. A nagy remények hamar szertefoszlottak. Nem a csapat oszlatta szét azokat, hanem a szövetség. Történt ugyanis, hogy az említett kanadai játékosnak nem ismerték el a játékjogát, aminek következtében az FTC visszalépett a bajnokságtól.  Így az első hivatalos bajnoki mérkőzésre várni kellett a következő, 1937/38-as bajnokságig. Ez a bajnoki bemutatkozás nem volt sikeresnek nevezhető, hiszen 1937. december 13-án a Városligeti műjégen a Fradi kikapott a BBTE csapatától 3-2-re. Érdekességként feljegyezték, hogy ezen a meccsen a Fradi kanadai edzője bíráskodott. Igazán fair módon tette ezt, hiszen ezen a meccsen egyenlített a Fradi, ám ezt lesállás miatt nem adta meg. Így az első bajnoki pontokra két napot várni kellett, amikor az AHC csapatát verte 6-0-ra az FTC. Végül a Fradi bronzérmes lett az öt csapatot felvonultató bajnoki mezőnyben. Ezt a teljesítményt egy évre rá is elérte a csapat, igaz ekkor már csak három csapat vetélkedett a bajnokságban.

Ekkor aratta viszont az együttes az első számottevő nemzetközi sikerét, a krynicai tornát nyerte meg, ahol a legjobb német és lengyel csapatok indultak és maradtak alul a Fradival szemben.

Egyébként az 1938-39-es idény nagyon rosszul kezdődött, nem voltak a Fradinak megfelelő edzéslehetőségei. Hiába, úgy tűnik, nincs új a nap alatt, ez a gond végigkíséri a szakosztály történetét. Akkor csak úgy tudták megoldani ezt a sarkalatos kérdést, hogy le kellett mondaniuk a válogatott kapusról, Hircsák Istvánról. Elcserélték az edzéslehetőségekért cserébe. Ezt persze megsínylette az eredményesség is, amelynek egyenes következménye, hogy az 1939-40-es bajnokságban a csapat az utolsó helyen végzett, igaz, ez a helyezés megint a harmadikat jelentette, hiszen ekkor is csak ennyien indultak a bajnokságban.

1940-ben átszervezték a magyar bajnokságot, amelyben a körzeti elv érvényesült, így először vehettek részt a bajnokságban vidéki csapatok úgy, hogy akár a bajnoki címet is megszerezhették. Ráadásul a bajnokságban a bécsi döntések következtében visszacsatolt területekről is részt vettek különböző csapatok. A megnövekedett létszám miatt a selejtezőket négy körzetben (Északi, Kolozsvári, Székelyföldi és Budapesti körzet) bonyolították le, és ezek győztesei mérkőztek meg egymással a döntőben. Az FTC értelemszerűen a budapesti körzetben indult, ahol a kor legjobb csapata, a BBTE mögött a második helyen végzett, így a bajnokság összesítésében helyezetlen maradt. Pedig ezekben az időkben is erősödött a csapat, ekkor érkezett Erdélyből Tele Simon, aki csakúgy, mint Bíró és Pálfalvy válogatottak is lettek. Ezt követően a háborús éveket végig ez a budapesti körzetben elért második hely jellemezte.

A II. világháború után az első mérkőzést 1946. január 17-én játszotta az FTC, ahol az MHC ellen nyertek 8-0-ra. Érdekesség, hogy ebben a bajnokságban két csapattal indult a klub. A kuriózumszámba menő FTC I-FTC II meccs eredménye 9-3 volt. A bajnokság végén az első csapat ezüstérmes lett, a második pedig a negyedik helyen végzett.

Egy évvel később, az 1946/47-es bajnokságban játszották le azt a mérkőzést, amelynek párosítása a futballban az örökrangadó címet érdemelte ki. Azt azért meg kell jegyezni, hogy az MTK, mert róluk beszélünk, nem „önerőből” jutott ebbe a pozícióba, hanem azzal, hogy leigazolta az előző évi bajnok BKE teljes állományát. Az első MTK-FTC hokimeccs eredménye 7-5 volt, sajnos "oda". Ebben a bajnokságban vezették be a 3x20 perces játékidőt, előtte ez 3x15 perc volt, így ez az MTK-FTC meccs volt a Fradi első 3x20 perces mérkőzése. A bajnokság végén is az MTK örülhetett a bajnoki címnek, a Fradinak a második hely jutott. Ugyanez volt a sorrend a következő két esztendőben is. Az 1949/50-es szezon új csapatneveket rajzolt a magyar hoki térképére. Nem új csapatokra kell gondolni, hiszen ahogy azt a futball történelméből sokan jól ismerik, a kommunista rendszer átalakította a magyar sportot, a tradicionális együttesek neveit megváltoztatta, a Fradiból így lett először ÉDOSZ, majd később Bp. Kinizsi. Mindenesetre 1949/50-ben az ÉDOSZ-nak nevezett Fradi megintcsak nem tudta megelőzni az ekkor Textilesnek hívott MTK-t, de ez most nem ezüstérmet, csupán bronzot ért, mivel a bajnoki címet a Meteor Mallerd hódította el.

A sokéves erőfeszítéseket végül 1951-ben koronázta siker. Ekkor nyerte meg az akkor Bp. Kinizsi néven versenyző csapat az első magyar bajnoki címet, méghozzá elsöprő fölénnyel, 100%-os eredménnyel. A csapat játékos-edzője Háray Béla volt,  az egyik erőssége pedig Szende János, aki a képünkön éppen egyik gólját üti a sok közül.

Az első bajnokcsapatunk tagjai: Ádám András, Bán József, Ember, Fodor, Futó Károly, Háray Béla, Kneusel Emil, Margó György, Pozsonyi Lajos, Rajkai László, Rancz Sándor, Siraki Lóránd, Szende János, Szőgyén István.

Ennek a sikernek azonban nagy ára volt. Ahogy a futballban és a többi sportágban sem, a kommunista hatalom nem nézte jó szemmel a Fradi (nevezhették akár Kinizsinek is) eredményességét. Szétszedték a csapatot, aztán átszervezték. Szétszedték, megtörni azonban nem sikerült! A labdarúgáshoz hasonlóan itt is egy tervszerű fiatalítás kezdődött, amelynek eredménye nagyon gyorsan beérett. A fiatalítás és csapatépítés nem kis részben köszönhető Helmeczi Frigyes edzőnek. A fiatalítással együtt az eredmények sem maradtak el, hiszen a bajnoki címet követő három szezonban sorrendben a második, harmadik, majd újra a második helyen végzett a csapat, amely továbbra is a magyar jégkorong erőssége volt. Egy csapatunk ezekből az időkből.

Ezekben az években mérkőzött a csapat először vidéki csapattal. 1953. január 29-én és február 1-jén a Soproni Lokomotív ellen játszott kétszer, ahol fölényes győzelmek születtek (18-0 és 31-0). Több játékosunk (Pozsonyi, Simon, Szende, Rajkai) beépült a válogatottba. Csapatunk kapitánya Rajkai László volt.

Tetszett vagy nem a hatalomnak, a Bp. Kinizsi Helmeczi Frigyes irányításával 1955-ben és 1956-ban újra bajnok lett!

Az 1954/55-ös bajnokcsapat tagjai: Ádám András, Bárány István, Gyarmati Dezső, Haléczius János, Kalivoda Alajos, Kondorosi Tihamér, Lőrincz Ferenc, Palotás János, Pozsonyi Lajos, Prosbik Andor, Rajkai László, Rancz Sándor, Schneck János, Simon László, Szandelszki János, Szende János, Talián.

Egy év múlva pedig ez a csapat ismételt: Bárány István, Kondorosi Tihamér, Lőrincz Ferenc, Molnár Tibor, Palotás János, Pozsonyi Lajos, Prosbik Andor, Raffa György, Rajkai László, Schneck János, Serán István, Simon László, Szende János.

1956 után egy kisebb visszaesés következett, a következő négy bajnokságban sorrendben 4, 4, 2, 4 helyezett lett a csapat.

Az ötvenes évekből még egy érdekesség, ami hajaz az egy évtizeddel korábbi MTK sztorira. 1955 decemberében ugyanis megalakult a Bp. Dózsa jégkorong szakosztálya. Azért a hasonlóság az MTK-val, mert ez sem a saját utánpótlása révén ért el eredményeket, tagjait a riválisoktól toborozták, nem keveset, öt játékost éppen a Kinizsiből. Így 1956-tól a jégkorongban is van Fradi-Dózsa, a futballban elhíresült derbi, amely csatákat a mai napig élvezhetjük.

Jöttek a hatvanas évek, amikor az előző évtized három bajnoki címét überelni tudta a Fradi, hiszen ebben az évtizedben négyszer nyert bajnokságot (1961, 1962, 1964, 1967). Az első három alkalommal a korábbi legendás játékos, Rajkai László már edzőként irányította a csapatot. A negyedik cím dr. Miks Károly irányítása alatt született meg. Nem csoda, ha a magyar válogatott a Fradira épült. Az innsbrucki olimpiára utazó keretben négy ferencvárosi korongos is helyet kapott, Raffa, Balogh, Schwalm és Jakabházy.

Az 1961-es bajnokcsapat:

Az 1964-es bajnokcsapat. Érdemes a szurkolók számát is nézni...

A hatvanas évek bajnokcsapatainak a tagjai

1960/61: Beszteri-Balogh János, Csánk László, Erdős Péter, Grimm György, Kárász György, Kárász István, Klink János, Méry Dezső, Némon János, Ocskó József, Pozsonyi Lajos, Raffa György, Schneck János, Schwalm Béla, Simon László, Szende János, Zádor István

1961/62: Beszteri-Balogh János, Csánk László, Grimm György, Jakabházy László, Kárász György, Kárász István, Némon János, Peregrini Zsolt, Pozsonyi Lajos, Raffa György, Schneck János, Schwalm Béla, Simon László, Szende János, Vajdafi Lehel, Vámosi János, Zádor István

1963/64: Beszteri-Balogh János, Csánk László, Erdős Péter, Horváth Zoltán, Jakabházy László, Kassai György, Kárpáti, Kiss-Szabó István, Major Ernő, Némon János, Póth János, Pozsonyi Lajos, Raffa György, Reinthaller János, Schwalm Béla, Szabó Attila, Tamási Zoltán, Treplán Béla, Vámosi János, Zádor István

1966/67: Csánk László, Gódor János, Horváth Zoltán, Jakabházy László, Kassai György, Kiss-Szabó István, Major Ernő, Menyhárt Gáspár, Póth János, Pozsonyi Lajos, Raffa György, Ránki Péter, Schwalm Béla, Simon László, Treplán Béla, Zádor István, Ziegler János, Ziegler Péter

A szövetség a bajnokság mellett ebben az évtizedben indította útjára a Magyar Kupát, akkori nevén a Magyar Népköztársasági Kupát, amelynek első kiírása 1963/64-ben volt. A Fradi az első kupagyőzelmét 1967/68-ban szerezte meg, amely címét egy esztendő múlva megvédte. Mindkét kupagyőztes csapat edzője dr. Miks Károly volt. Érdekesség, hogy az akkori kiírások szerint a csapatokban egyik évben sem szerepelhettek a válogatott játékosok, így a Fradi első kupagyőztesei a következők lettek:

1967/68: Csánk László, Gódor János, Horváth Zoltán, Jakabházy László, Kassai György, Kiss-Szabó István, Major Ernő, Menyhárt Gáspár, Póth János, Pozsonyi Lajos, Raffa György, Ránki Péter, Schwalm Béla, Simon László, Ziegler János, Ziegler Péter

1968/69: Bagócsi Sándor, Balogh Tibor, Bukovics, Császár András, Kassai György, Kertész Péter, Kiss-Szabó István, Major Ernő, Mészöly András, Miczkievicz Tibor, Raffa György, Srámek Ferenc, Szépffy Zsolt, Ziegler János, Ziegler Péter

A hatvanas évek végét megint súlyos pályagondok jellemezték. Bezárták ugyanis a Millenárist, így a csapat edzéslehetőségei megnehezedtek, egy időben meg is szűntek. Óriási hátrány volt ez a saját pályán edző ellenféllel, ellenfelekkel szemben.

De a Fradi ezen is túllépett, a tehetség, mint mindig utat tört magának. Ha a hatvanas évekről azt mondtuk, a Fradi überelte az előző évtizedet, akkor mit mondjunk a hetvenes évekről? Ekkor ugyanis a Fradi egyeduralkodóvá vált Magyarországon, 1971 és 1980 között zsinórban tíz alkalommal nyerte meg a magyar bajnokságot! A páratlan sorozatot két edzőlegenda jegyzi, Rajkai László ötször, dr. Jakabházy László pedig ugyancsak ötször irányította az évtized együtteseit. A nagy menetelésben hét játékos mind a tíz bajnoki diadalban részt vett: Mészöly András, Muhr Albert, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Deák Miklós, Enyedi Ferenc és Póth János. A tízből 9 aranyat számlál Havrán Péter, míg 8-8 arannyal büszkélkedik Farkas András, Hajzer Tibor és Hajzer János.

Az 1973/74-es bajnokcsapat:

A dicsőséges évtized bajnokainak a névsora:
1970/71: Bácskai János, Császár András, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Gogolák László, Horváth Zoltán, Kassai György, Kereszty Ádám, Kertész Péter, Korpás Tamás, Kovács Antal, Krasznai János, Mészöly András, Miczkiewicz Tibor, Molnár Károly, Muhr Albert, Póth János, Raffa György, Szikra István

1971/72: Bácskai János, Bikár Péter, Csánk László, Császár András, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Gogolák László, Havrán Péter, Kassai György, Kereszty Ádám, Kertész Péter, Korpás Tamás, Kovács Antal, Kovács G., Krasznai János, Mészöly András, Muhr Albert, Pintér Gyula, Póth János, Reinhoffer József, Szikra István, Treplán Béla, Vrbanics Tibor

1972/73: Balogh Tibor, Bácskai János, Bikár Péter, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Gogolák László, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Horváth Zoltán, Kereszty Ádám, Kertész Péter, Korpás Tamás, Kovács Antal, Krasznai János, Mészöly András, Molnár Károly, Muhr Albert, Póth János, Szklenár Pál, Treplán Béla

1973/74: Bácskai János, Bikár Péter, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Farkas Péter, Fáncsi Ferenc, Földi Gábor, Gogolák László, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kassai György, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Krasznai János, Ladányi Gábor, Mészöly András, Molnár Károly, Muhr Albert, Póth János, Schilling Péter, Szabó Gábor, Szklenár Pál, Treplán Béla

1974/75: Balogh Tibor, Bikár Péter, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Farkas Tibor, Fekete István, Földi Gábor, Gogolák László, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Horváth Zoltán, Kereszty Ádám, Kléner Gyula, Kovács Antal, Ladányi Gábor, Mészöly András, Muhr Albert, Póth János, Schilling Péter, Treplán Béla, Zölei János

1975/76: Balogh Tibor, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Fekete István, Földváry László, Gacsal István, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Krasznai János, Ladányi Gábor, Mészöly András, Muhr Albert, Póth János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Szabó Gábor

1976/77: Balogh Tibor, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Fekete István, Földváry László, Gacsal István, Galambos Béla, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Mészöly András, Muhr Albert, Póth János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Szabó Gábor, Treplán Béla, Zölei János

1977/78: Balogh Tibor, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Farkas Gábor, Fekete István, Földváry István, Galambos Béla, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Mészöly András, Muhr Albert, Póth János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Szabó Gábor, Treplán Béla, Zölei János

1978/79: Balogh Barna, Balogh Tibor, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Farkas Gábor, Fekete István, Földváry István, Galambos Béla, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kereszty Ádám, Kovács Antal, Matza Gyula, Mészöly András, Muhr Albert, Póth János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Szabó Gábor, Treplán Béla, Zölei János

1979/80: Balogh Barna, Balogh Tibor, Bálint Attila, Bóna István, Deák Miklós, Enyedi Ferenc, Farkas András, Farkas Gábor, Fekete István, Földváry István, Gregor György, Hajzer János, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Kereszty Ádám, Kirner Tamás, Kovács Antal, Ladányi Attila, Matza Gyula, Mészöly András, Muhr Albert, Németh György, Póth János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Zölei János

Ugyanezek a játékosok az 1973/74-es kiírástól kezdve egészen 1979/80-ig, sorrendben hétszer elhódították a Magyar Népköztársasági Kupát is.

A Fradi hoki történelmének ezen pontján feltétlenül meg kell emlékezni egy hatalmas nemzetközi sikerről, sőt inkább sikersorozatról. Ez pedig nem más, mint az aktuális magyar bajnok, esetünkben a Ferencváros, menetelése a BEK-ben, azaz a Bajnokcsapatok Európa Kupájában. 1973-ig ebben a sorozatban sok babér nem termett a magyar bajnokoknak. Ennek nyilván az is az oka lehetett, hogy akkoriban a magyar hoki nemzetközi szinten a harmadik vonalban volt, a válogatott rendre a világbajnoki C-osztályban szerepelt, míg a BEK-ben jöttek a B, sőt az A-csoportos országok bajnokai is. Ám 1973 őszén, telén csoda történt. Az első ellenfél az olasz HC Bolzano volt, amely csapatot, tán mondani sem kell, a magyarnál előrébb jegyezték, a párharc egyértelmű esélyesének tartották. Ezek után 1973.10.14-én Bolzanoban a Fradi 6:4-e legyőzte az olasz bajnokot, majd a visszavágón Budapesten, a Kisstadionban 1973.10.19-én a fogadkozó olaszok újabb vereséget szenvedtek, ezúttal 7:3-ra nyert a Fradi. A profi Bolzano tehát kettős győzelemmel lett kipiálva, a következő fordulóban a nyugatnémet bajnok EV Füssen jött szembe. Ha az olaszokról azt írtuk, erősebbnek tűntek, akkor mit lehetett mondani a németekről, akiknek válogatottja stabil A-csoportos volt, a bajnokuk pedig játékosok sorát adta ebbe a válogatottba, európai szinten jelzett nagycsapat volt. Az odavágót Füssenben rendezték. 1973.11.13-án a németek hírüknek megfelelően kezdtek, a második harmad közepén már 6:1-re vezettek, ám ekkor óriásit dobbant a sokszor megénekelt Fradi-szív, amelynek eredménye, hogy a mérkőzés végén a hírügynökségek azt kürtölték világgá, hogy az FTC 8:7 arányban legyőzte neves ellenfelét. 1973.11.19-én Budapesten, megint a Kisstadionban, addig soha nem látott tömeg, 12.000 néző előtt a Fradi sporttörténelmet írt, 5:3 arányban újra győzött, továbbjutott a BEK elődöntőjébe. Eddig tartott a csoda, ugyanis a sorozat végén végül ezüstérmet nyerő holland Tilburg már nagyon kemény falat volt. Ezzel együtt ez a nemzetközi menetelés valóban párját ritkító volt.

A sorozatbajnok csapatnak, mint korábban említettük, két edzője volt.

A képünkön látható Rajkai László 1923.02.03-án született Kassán, 1946 és 1960 között összesen 190 mérkőzésen szerepelt a Ferencvárosban, játékosként három, edzőként nyolc bajnoki címet szerzett a Fradival. Tagja volt annak a bajnokcsapatnak, amely a bajnoki aranyérmet száz százalékos teljesítménnyel nyerte meg 1951-ben. Akkor még a második sorban kapott lehetőséget, a következő években azonban az első sor stabil tagjává vált. Gólerős játékos volt, például az 1955-ös szezon első fordulójában egymaga kilenc gólt ütött. Játékosként és edzőként is csak szeretett csapatát, a Ferencvárost szolgálta, természetesen ez alól kivételt képez a válogatott élén a szövetségi „kapitánykodás”. 1996-ban, a magyar jégkorongsport hazai képviselői közül elsőként kapott mesteredzői címet. Az FTC örökös bajnoka és Aranydiplomása, 2010.03.29-én halt meg. 2011-ben, amikor a Magyar Jégkorong Szövetség létrehozta a Hírességek Csarnokát, annak posztumusz tagja lett.

Dr. Jakabházy László 1938.11.14-én született Budapesten. Hasonlóan Rajkai Lászlóhoz, játékosként és edzőként ő is csak a Ferencvárost szolgálta, no meg a magyar válogatottat irányította. Mindemellett állandóan tanult, képezte magát. Az érettségi után a Testnevelési Egyetemen szerzett tanári diplomát, majd elvégezte az ELTE Bölcsészettudományi Karán a pszichológia szakot, később Prágában a Károly Egyetemen a jégkorong-mesteredzői szakot (ott ilyen is volt), 1971-ben írta doktori disszertációját, mi másból, mint a jégkorong témaköréből. Ifjúként azt a célt tűzte ki maga elé, hogy sportolóként jusson ki egy olimpiára, elérte. Edzőként az volt a célja, hogy gyerekek ezreit tanítsa meg a sport szeretetére, elérte. Szeretett klubjának pedig bajnokcsapatok nevelésével kívánt dicsőséget szerezni, elérte. Oktatóként egyetemi szinten szerette volna oktatni a sport nagyszerűségét, egyfajta apostola kívánt lenni az aktív életnek, elérte. A tudomány területén egyfajta népművelővé szeretett volna válni, elérte.  Munkásságát a Ferencvárosi Torna Club örökös bajnoki és örökös tag címmel, továbbá Aranydiplomával ismerte el. Természetesen ő is tagja a Magyar Jégkorong Szövetség Hírességek Csarnokának.

A nyolcvanas években bevezették a bajnoki rájátszás rendszerét. Ebben a formában kétszer, 1984-ben és 1989-ben sikerült a dobogó legfelsőbb fokára állni, mindkétszer Orbán György vezetésével.

Az 1983/84-es bajnokcsapat tagjai: Balogh Barna, Bálint Attila, Bóna István, Farkas András, Farkas Gábor, Gruits László, Hajzer Tibor, Havrán Péter, Hudák Gábor, Jécsi Gyula, Kereszty Ádám, Kirner Tamás, Kovács Zoltán, Lacza Attila, Lévai Pál, Mészöly András, Miletics Csaba, Molnár János, Rasztovszky László, Schilling Péter, Szikora János, Turi György, Zölei János

1988/89-ben pedig: Balogh Imre, Bán Károly, Dobos Tamás, Farkas Gábor, Hajzer Tibor, Horváth Csaba, Havrán Péter, Hudák Gábor, Jécsi Gyula, Juhász Zsolt, Kojsza György, Kojsza Zoltán, Kovács Zoltán, Miletics Csaba, Molnár János, Orbán György, Paraizs Ernő, Pindák László, Póznik György, Simon Ferenc, Szabó Miklós, Szajlai László, Vadócz Bence

Ugyanezekben a szezonokban a csapat duplázott, mert a bajnokság mellett a kupagyőzelmet is megszerezte.

A kilencvenes években kezdődött el a hazai jégkorongélet átrendeződése. Sorban épültek vidéken is a jégpályák, alakultak a csapatok. Ráadásul a piacgazdaság a hokiba is behozta a légiósvilágot. Ebben a helyzetben a Fradi nem sok jóra számíthatott, hiszen neki akkor sem volt saját pályája, akkor sem voltak kiemelkedő anyagi lehetőségei. A szív, a legendás Fradi-szív, illetve a korábbi évek kimagasló utánpótlásnevelése azonban még így is egy ideig a topon tartotta a Fradit, 1991 és 1995 között zsinórban ötször végzett az első helyen. Edzői ekkoriban Vlagyimir Repnyev, Basa János, Arkagyij Andrejev voltak.

Az ötször egymás után bajnokságot nyert csapatok tagjai:
1990/91: Alekszandrov Boris, Baranyai Róbert, Bán Károly, Dobos Tamás, Hajzer Tibor, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Juhász Zsolt, Kabanov Alexander, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Kulikov Alexander, Mayer Zsolt, Miletics Csaba, Molnár János, Orbán György, Paraizs Ernő, Pindák László, Póznik György, Repnjev Vladimir, Risjkov Jurij, Simon József, Szabó István, Szabó Miklós, Szajlai László, Terjék István

1991/92: Andrejev Arkadi, Balogh Imre, Bán Károly, Bognár Nándor, Dragomir György, Gusin Jevgenij, Hudák Gábor, Juhász Zsolt, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Lukichev Sergej, Mayer Zsolt, Mihály Gábor, Miletics Csaba, Molnár Dávid, Orbán György, Oreskin Sergej, Papp Dénes, Paraizs Ernő, Pindák László, Póznik György, Simon József, Szajlai László, Szilassy Zoltán, Terjék István, Tóth Tibor, Vörös Tibor

1992/93: Andrejev Arkadi, Bán Károly, Bognár Nándor, Egyházi Áron, Esmantovic Igor, Farkas András, Fjodorov Vladimir, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Jámbor Károly, Juhász Zsolt, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Mihály Gábor, Miletics Csaba, Molnár Dávid, Molnár János, Orbán Gábor, Orbán György, Oreskin Sergej, Paraizs Ernő, Póznik György, Sándor Szilárd, Szajlai László, Szilassy Zoltán, Terjék István.

1993/94: Andrejev Arkadi, Baranyai Róbert, Bognár Nándor, Dobos Tamás, Farkas András, Fjodorov Vladimir, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Jámbor Károly, Juhász Zsolt, Kaltenecker István, Kiss Tibor, Mayer Zsolt, Miletics Csaba, Molnár János, Orbán György, Paraizs Ernő, Póznik György, Repnjev Vladimir, Risjkov Jurij, Simon József, Szabó Miklós, Szajlai László, Terjék István, Tjeplakov Dmitrij

1994/95: Bognár Nándor, Dobos Tamás, Dragomir György, Fekti István, Fjodorov Vladimir, Hegyi Zoltán, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Juhász Zsolt, Kaszala János, Keszthelyi László, Kiss Tibor, Mészáros Miklós, Miletics Csaba, Molnár Dávid, Molnár János, Oreskin Sergej, Paraizs Ernő, Pindák lászló, Salamon Jenő, Sándor Szabolcs, Sándor Szilárd, Simon József, Szajlai László, Terjék István, Tjeplakov Dmitrij, Zelencev Igor

Az öt bajnoki címet hozó szezon közül háromban, 1990/91-ben, 1991/92-ben és 1994/95-ben a duplázás is sikerült, azaz a Magyar Kupát is elhódította a csapat.

Az elmúlt évezred utolsó magyar bajnokságát az 1996-97-es szezonban nyerte meg a Fradi Gold Róbert irányításával.

Az 1996/97-es bajnokcsapat tagjai: Ancsin László, Csizmin Evgen, Csunicsov Pavel, Dobos Tamás, Dragomir György, Farkas Norbert, Hajdú Levente, Hegyi Zoltán, Horváth Csaba, Hudák Gábor, Iszakov Alekszej, Juhász Zsolt, Kangyal Balázs, Kaszala János, Kiss Tibor, Kocsis Nándor, Majoross Gergely, Mészáros Miklós, Nagy Zoltán, Pindák László, Salamon Jenő, Sándor Szilárd, Sofron Attila, Sommer Stefan, Stas Milan, Svasznek Bence, Szuper Levente

Azóta sajnos nagyon sokáig, egészen az elmúlt évekig részsikereknek örülhettünk, mint például 2002-2003-ban, a Horvát Jégkorong Szövetség szervezésében kiírt Pannónia Liga megnyerésének, ahol a fináléban a Csíkszeredai Sport Clubnál bizonyult jobbnak az FTC.

A hazai ellenfelekhez (és itt ne is beszéljünk a nemzetközi mezőnyről) képest hátrányos helyzetünket mi sem jellemzi jobban, mint az a tény, hogy a 2003-2004-es szezon volt az első olyan, amikor a csapatunk fedett pályán edzhetett és játszhatott. Ezek a gondok, a pályagondok sajnos ma sem szűntek meg teljesen, hisz hivatalos mérkőzések rendezésére játékra alkalmas önálló csarnokunk ma sincs, ezzel vetélytársainkkal szemben nagyon komoly hátrányban vagyunk. Továbbra is van egy fanatikus szurkolótáborunk, amely mindig a csapat mellett áll, sikerek esetén pedig a száma megsokszorozódik, amint azt 2019-ben tapasztalhattuk is. Ki ne emlékezne, a 2018/19-es Erste Ligát, amely a magyar bajnokságban is rangsorol, csapatunk megnyerte, így 22 hosszú esztendő után újra magyar bajnoki címet szerzett.
A 2018/19-szezon csapata:

A névsor pedig: Arany Gergely, Pleszkán József, Maros Botond, Boros Dániel, Dósa Krisztián, Hegyi Ádám, Jászai Dávid, Karmeniemi Lauri, Lengyel Levente, Perrier Marcus, Rantanen Anssi, Sarcia, Antonio, Pozsár Márk, Farkas Lőrinc Simon, Fitzgerald Leo, Fitzgerald Myles, Hardi Richárd, Nagy Gergő, Pavuk Attila, Rafaj Attila, Roczanov Dezső, Switzer Brett, Tóth Adrián, Tóth Gergő, Tóth Renátó, Tóth Richárd, Walls Braden. Az edző Fodor Szabolcs.

A 2019/20-as szezonnak nagy reményekkel vágott neki a csapat, hiszen igazán régen volt, amikor mindezt címvédőként tehette. A nagy remények meg is valósultak, bár kétségkívül nem úgy, ahogy vártuk, közbeszólt a 2020-as koronavírus világjárvány. A járvány hazai kitörésekor a bajnokságokat félbeszakították, ám a hokiban már olyan szinten álltak a küzdelmek, hogy a 2019/20-as bajnokságot befejezettnek tudták nyilvánítani. Így csapatunk megvédte a 2019-ben megszerzett címeit, azaz megnyerte a magyar bajnokságot és a Csíkszeredával „társbérletben” az ERSTE Ligát is. Ezeknél is édesebb és tán nagyobb siker volt, hogy 25 hosszú év után a Fradi újra megnyerte a Magyar Kupát. Pedig ott a magyar bajnokságnál és az ERSTE Ligánál magasabban jegyzett bajnokságokban szereplő csapatok is indultak, ám mindegyik, még az itthon verhetetlennek tartott Fehérvár is legyőzetett, fejet hajtott a Fradi előtt.

A Fodor Szabolcs által irányított kupagyőztes csapat tagjai: Arany Gergely, Boros Dániel, Farkas Simon, Myles Fitzgerald, Hajós Roland, Hardi Richárd, Hegyi Ádám, Jászai Dávid, Aki Juusela, Lauri Kärmeniemi, Rasmus Kulmala, Maros Botond, Nagy Gergő, Nagy Kristóf, Németh Attila, Pavuk Attila, Pozsár Márk, Jere Pulli, Anssi Rantanen, Roczanov Dezső, Sarcia Antonio, Brett Switzer, Szabó Kornél, Tóth Adrián, Tóth Gergely, Tóth Gergő, Tóth Renátó, Tóth Richárd

A sikercsapat méltó volt a nevéhez a nemzetközi kupasorozatban is, ahol a második számú európai kupában, a Kontinentális Kupában jóval előrébb rangsorolt csapatokat megelőzve, három győzelemmel, csoportgyőztesként jutottak be a legjobb nyolc közé, ahol ugyancsak derekasan helytálltak, az utolsó mérkőzés utolsó percéig esélyük volt a négyes döntőbe jutásra.

A magyar jégkorongsport messze legeredményesebb csapata a Ferencváros az immár 27 bajnoki elsőségével, a kupagyőzelmeinek a száma pedig 15. A bajnokságot nyert csapatok képzeletbeli dobogójának második fokán az Újpesti Dózsa és az Alba Volán áll 13 bajnoki címmel, azaz nekik összesen nincs annyi, mint a Fradinak, mint ahogy egy csapatnak sincs 15 kupagyőzelme, a második helyen a Dunaújváros és a Fehérvár áll 11 győzelemmel. Jó ezt így leírni!

A női egyenjogúság jegyében ma már szinte nincs olyan sportág, amelyet a hölgyek ne űznének. Az FTC a története során mindig is híres volt arról, hogy élére állt új és úttörő kezdeményezéseknek. Mindezekből egyenes úton következik, hogy amint lehetett, keresték a lehetőségét annak, hogy a jégkorong szakosztályon belül létrehozzák a női tagozatot, ami először 2002-ben alakult meg. Ekkor Szabó Attila edző szervezte az addig Amazonokként szereplő együttest az Ferencváros égisze alá és attól kezdve FTC-Amazonok néven játszottak. Az első két évben a Fradi a második helyen végzett a Marilyn HC mögött, amely közben felvette a UTE nevét, így női hokiban is megszületett a Ferencváros - Újpest rangadó. Következett egy harmadik hely 2004/05-ben, ami mellé Magyar Kupa győzelem is párosult, de a vezetők még merészebbet álmodtak.

2005 nyarán az FTC-Amazonok és a Justitia Jégmadarak legjobb játékosaiból megalakult az FTC-Stars. A név onnan eredt, hogy a Bp. Stars a fiú utánpótlás csapatainál játszó női játékosokkal és edzésidővel segítette a csapatot. Az edző Pindák László lett, segítői Zekov Iván és Palotás István, a csapatvezetők Szabó Attila és Varga Sieglinde, a menedzser Gágyor Péter voltak. A csapat benevezett a nemzetközi női hokiligába, az úgynevezett EWHL-be. Itt a Fradi jól teljesített, hiszen elsőre a 6. helyen végzett, de a honi mezőnyben is remekelt, mivel először nyerte meg a bajnokságot, az addig egyeduralkodó Marilyn előtt. A következő évben nem sikerült első helyen végezni az OB I-ben, viszont a Fradi elindulhatott a BEK-ben. Ott a rendkívül erős csoportban azonban az utolsó helyen végzett. Az EWHL szereplés sem sikerült olyan fényesen, mint egy szezonnal korábban, az FTC ezúttal csak a 10. helyen ért célba. A 2007/2008-as idényben már három kanadai lány is segítette a gárdát, velük a bajnokságban újból az első helyen végzett a Ferencváros és az EWHL-ben is sikerült egy pozíciót előrébb lépni. Az idény végén a bajnokcsapat legjobbjai külföldre igazoltak és alaposan meggyengült az együttes. Palotás István edző vezérletével az egy évig létező MTK-ból az FTC-be igazolt majd két csapatnyi lány, akik rendkívül fiatalok és rutintalanok voltak, így a BEK-ben egy szemernyi esélyük sem volt. Sőt, a bajnokságban is csak a 3. helyen végeztek az Újpest két gárdája mögött. A 2009/2010-es szezon már sokkal jobban sikerült. Az FTC elindult az osztrák második ligában, amit 100%-osan megnyert és jogot szerzett az első osztályú indulásra. Ráadásul, hiába tűnt az UTE a bajnokság toronymagas esélyesének, a Ferencváros veretlenül lett első az alapszakaszban és a döntőben is nagy csatára késztette a lilákat, a rutin azonban az ő javukra döntött. Nagy tervek körvonalazódtak akkoriban, amik sajnos az FTC berkein belül akkor nem valósultak meg, nyolc év után két bajnoki címmel és két Magyar Kupa-diadallal a női jégkorong ideiglenesen megszűnt.

Az első női bajnokcsapat.

Az első, 2005/06-os bajnokcsapat tagjai: Brgles Enikő, Brgles Nóra, Darányi Edit, Gágyor Ramona, Gágyor Adrienn, Gebora Zita, Hardi Flóra, Horváth Anikó, Jókai Zsófia, Kálmán Zita, Kerezsi Szabina, Lakatos Boglárka, Léb Gabriella, Malik Szilvia, Molnár Mária, Palotás Mónika, Pálkövi Csenge, Pintér Zsófia, Rabb Edina, Réti Krisztina, , Sándor Zsuzsa, Trencsényi Kitti, Zsolnai Viktória

Mint utóbb kiderült, a női szakosztály megszűnt ugyan, de nem véglegesen, csupán „csipkerózsika álmot” aludt, hiszen 2018 nyarán a klub vezetői újraszervezték a szakosztályt. A ferencvárosi lányokat rögtön az első idényükben komoly terhelésnek tették ki, hiszen elindultak a női OB I és U25 OB mellett az osztrák bázisú női ligában, a DEBL-ben (Damen Eishockey Bundesliga) is, amelyet végül fantasztikus bravúrt végrehajtva megnyertek csakúgy, mint az U25-ös bajnokságot.

A győztes csapat tagjai: Hódos Piroska, Poltzer Renáta, Varga Panna, Balázs Noémi, Kotsis Liza, Lampert Fanni, Losonczi Zsófia, Marsi Alexandra, Tabi Eleonóra, Gyolai Viktória, Hidasi Dorina, Hidasi Szabina, Józsa Orsolya, Kiss Andrea, Lázár Csenge, Lendvai Kata, Milibak Gréta, Papacsek Réka, Pavuk Petra, Pintér Hanna, Rácz Eszter, Szederkényi Lilla, Söléd Orsolya, Tar Enikő, Timkó Blanka, Tóth Eszter, Wende Rebeka, Wende Roberta. Edző: Dörök Rudolf

A koronavírus által szétszabdalt bajnoki idény nem volt olyan sikeres, mint az előző, de a lányok elszántságát nézve van remény, hogy ők is újra rátalálnak a sikerek útjára.

 

Az összeállítást készítette:

FTC Múzeum
A szerkesztés lezárva 2020.12.22-én.


Felhasznált irodalom és weblapok:
Major János Nagy Béla Várszegi János: Zöld-fehérben
https://www.jegkorongszovetseg.hu

http://www.regi.icehockey.hu/_user/browser/File/hokievfordulo.pdf (A magyar jéghoki 80 éve című kiadvány)
https://www.regi.icehockey.hu
https://hu.wikipedia.org/wiki/Kezd%C5%91lap

https://en.wikipedia.org/wiki/Ice_hockey
https://www.fradi.hu
https://adtplus.arcanum.hu

close
Facebook Youtube Instagram TikTok Viber Linkedin
close
Fradi most
Fradi most