Múlt vasárnap ért haza a sevillai edzőtáborból Varga Ádám, a Ferencváros kétszeres olimpiai ezüstérmes kajakozója. A 26 éves kétszeres Európa-bajnok sportoló egyetemi tanulmányai mellett nagyon komolyan készül a 2028-as Los Angeles-i olimpiára, ahol két olimpiai ezüstérem után immár a dobogó tetejére állna. Kiderült, hogy még mindig szeret maratoni távokat evezni, hogy miben változtatta meg az életét a Tokióban szerzett ezüstérem, és még az is, hogy miből írja szakdolgozatát a Budapesti Műszaki Egyetem fizika szakán.

– Nemrég tértél haza Sevillából, ahol a válogatott egy része készült az idényre? Hogy sikerült a felkészülés?

– Fárasztó volt, de összességében jónak mondhatom. Sevilla előtt három hetet voltunk Dél-Afrikában, aztán egy hetet itthon, majd újabb három hét edzőtábor. Mindkettő hasznos volt, a dél-afrikai különösen tetszett. Ott nagy szerencsénk volt az időjárással, és minden mással is. Sevillában az első hét nem volt tökéletes, egyrészt az időjárás sem volt ideális, másrészt rengeteg csapat volt a vízen, ami időnként megnehezítette az edzéseket. Dél-Afrikában egy víztározó van, amin ugyan van egy pálya, de azt kevesebbet használtuk, mert inkább a kilométereket gyűjtöttük. Sevillában pedig egy folyó torkolatában van egy nagyon hosszú pálya, ahol egy kör 16 kilométer hosszú.

– Nem áll tőled távol az ilyen hosszú evezés. Fiatalon a sprint mellett rendszeresen vettél részt maratoni versenyeken.

– A KSI-ben, ahol kajakozni kezdtem alapvetően az az edzők hozzáállása, hogy főleg fiatalon menjünk nagyon sok hosszút, és nekem ez megmaradt egészen az U23-as időszakig. Sőt még most is több hosszabbat megyek, mint a versenytársaim. Ifiben valóban sokat maratonoztam, és még nemrég is elindultam a felnőtt maratoni ob-n, ahol 2022-ben még bajnoki címet nyertem.

– Pedig akkor már olimpiai ezüstérmesként csak a sprint volt a fókuszban.

– Igen, ez igaz, de egyébként az 1000 méter és a maratoni táv nem állnak olyan messze egymástól. A síkvízi vb-n is van már 5000 méteres táv, ahol tavaly indultam is, illetve mióta a nemzetközi szövetség behozta, hogy ötezres távon legyen futó rész, végképp olyan lett, mint a maratoni versenyek.

– Akkor ez egy kedvező változtatás volt.

– Az ötezer méternek örültem, a futószakasznak már nem annyira. Látványosabb nézni, én is jobban szeretek olyan ötezres versenyt nézni, ahol van futószakasz, de versenyezni már nem annyira jó. Arra is külön gyakorolni kell, kiszállni, beszállni a hajóból, meg a futásra is készülni kell.

– A hosszútávú evezések unalmát hogyan lehet megtörni?

– Nem olyan vészes, főleg, ha többen vagyunk, mert akkor tudjuk használni egymás hullámát. Megtartjuk az intenzitást, váltjuk egymást, hogy mindenkinek jusson pihenő.

– Egyedül vagy csapathajóban szeretsz jobban evezni? Azért kérdezem, mert olvastam, hogy Sevillába próbálgattad a páros hajót.

– A prioritás egyértelműen az egyesen van, hiszen az elmúlt években abban értem el sikereket. Viszont a csapathajó mindig ott kell, hogy lebegjen a szemem előtt, hiszen az olimpiai számok közül háromból kettő csapathajó. Itthon pedig nagyon erős a mezőny, például, ha világbajnokságra szeretnék kijutni ezer egyesben, ahhoz Kopasz Bálintot kell megvernem. Az olimpiával és a világkupákkal ellentétben a vébén ugyanis nemzetenként csak egy egység indulhat egyesben. Szóval nem lehet lemondani a csapathajóról, de azt még nem tudom, hogy fog ez idén pontosan kinézni, egyelőre csak az ötszáz és az ezer egyes a biztos.

– Milyen a jó páros társ? Hasonló alkatú, hasonló stílusú?

– A testalkat másodlagos, mert alapvetően is az a szokás, hogy aki elől ül, az kicsit kisebb, aki hátul, az meg egy kicsit nagyobb. Fontosabb, hogy az evezés technikája legyen hasonló.

– A KSI volt az első klubod, rögtön a kajakkal kezdődött a sportpályafutásod?

– Nem. Egészen kicsi koromtól a Honvédban úsztam, és 11 éves voltam, amikor kajakra váltottam. Sosem szerettem annyira az úszást, viszont édesapám, aki régebben a Fradiban kenuzott, illetve az azóta már megszűnt BSE-ben volt edző, nem engedte, hogy ne sportoljak. Ő volt az, aki levitt a KSI-be kajakozni, és ott is ragadtam egészen 2024-ig.

– Ritka pályaív, hogy valaki előbb lesz olimpiai érmes, mint Európa- vagy világbajnoki dobogós.

– Ennek az az oka, hogy az egyszer, az első U23-as évemben már elindultam egy felnőtt Európa-bajnokságon, csakhogy utána jött egy sérülés, majd a COVID-járvány. Így az olimpia előtt még egy felnőtt világkupaversenyen és egy Eb-n indultam, vagyis hamarabb lettem olimpiai érmes, mint vb-induló.

– Az olimpiát megelőző 2021-es Eb-n meglepetésre nem szerepelt a neved az egyes indulói között. Az ember azt gondolná, hogy egy kiváló Eb-vel melegítettél be a tokiói versenyre.

– Azon az Eb-n csak párosban indultam Béke Kornéllal, és, ha jól emlékszem ötödikként végeztünk. Meg kellett még szerezni egy kvótát, amiért 200 méter egyesben vagy ezer méter párosban lehetett indulni. Kornéllal az Eb előtti pótkvalifikációs világkupán szereztük meg a kvótát, és miután az itthoni válogatót megnyerve már biztos volt az indulásom ezer egyesben, a szövetség a kevés kvóta miatt az ezer párost vagy az ötszáz négyest favorizálta, ezért nem indultam egyesben, illetve ezért eveztem párost.

– A hazai válogató megnyerése és Kopasz Bálint legyőzése után úgy utaztál ki Tokióba, hogy az éremre esélyesek közé soroltad magad?

– Az előző évben egyetlen világkupaverseny volt szeptemberben, amire nagyon kevesen vettek részt, így az nem is volt mérvadó. Viszont előtte az országos bajnokságon és a tesztversenyeken is nagyon jól mentem. Az olimpia előtti hazai válogatón aztán sikerült megelőznöm Bálintot, ami után úgy éreztem, ha nem izgulom el, és kihozom magamból, ami bennem van, akkor benne vagyok a top négy-hat versenyzőben. Öten vannak szerintem, akik jobbak, mint a többiek, úgyhogy arra gondoltam, ha sikerült Bálinttal felvennem a versenyt az elmúlt két évben, sőt még le is tudtam győzni, akkor én is ott vagyok a legjobbak között. Az érmet nem tartottam lehetetlennek, de igazából nem számoltam vele.

– A tokiói ezüst mekkora lökést jelentett a további pályafutásodban?

– Egy olimpiai ezüst tényleg egy olyan érem, ami megváltoztat mindent. Máshogy gondolok a sportra, másként gondolok sok minden másra is és rólam is mindenki mást gondol azóta.

– Mit jelent ez kicsit konkrétabban?

– Szerintem az olimpia előtt és az olimpián is ugyanolyan gyorsan mentem, de nagyon sokak szemében az olimpiai érem azt jelenti, hogy sokkal jobb, sokkal gyorsabb lettem Tokióban. Egy aranyéremre gondolom, ez még hatványozottabban igaz. A COVID előtti évben érettségiztem, és a járvány időszakában kellett eldöntenem, hogy a sportot vagy a tanulást favorizáljam-e a következő években? Aztán az olimpia, de már előtte az országos bajnokság is, ahol ezer egyesben és párosban is sikerült nyernem, megadta a választ erre a kérdésre.

– Párizsba viszont már egészen más lelkülettel, esélyesként utazhattál ki, hiszen addigra Európa-bajnok és vb-ezüstérmes voltál.

– Teljesen más volt a két olimpia hangulata. Egyrészt a külső tényezők: Tokióban nem voltak nézők, szigorúan be kellett tartani a COVID-szabályokat, ezzel szemben Párizsban nem volt semmilyen korlátozás, és rengeteg néző volt. Ötszáz méterig volt lelátó, de még ezer méternél is voltak nézők. És igen, emellett a saját elvárásaim, illetve a körülöttem lévők elvárásai is alaposan megnőttek. Tokióban senki nem várt tőlem érmet, Párizsban viszont, különösen azok után, hogy a két olimpia között minden versenyen nyertem valamilyen érmet, ahol elindultam, nagyon szerettem volna egy újabb olimpiai érmet szerezni. Tokióban még egy negyedik, ötödik, hatodik hellyel is elégedett lettem volna, Párizsban már biztos, hogy nem így lett volna.

– Jól bírtad ezt a nyomást.

– Nem vagyok egy izgulós típus. Illetve megfigyeltem, hogy jobban teljesítek, ha nagy a tét. Ahhoz, hogy száz százalékosan kihajtsam magam, kell, hogy meglegyen a versenyhangulat.

– Az olimpia után váltottál klubot. Említetted édesapád Fradi-múltját: van ennek köze, hogy zöld-fehérre váltottál?

– A KSI-ből a finanszírozási rendszerük miatt muszáj volt eljönnöm. Kerestem klubokat, a legfontosabb az volt, hogy szakmailag ne változzon körülöttem semmi, dolgozhassak tovább az addigi edzőmmel és az eredeti csoportommal. A Fradi ezt meg tudta adni. Ráadásul volt egy szakosztályvezető váltás, így szinte a nulláról kellett indulnunk, és tetszett, hogy egy új projektet elindításának lehetek a részese. Apa egyébként biztosan nagyon büszke rá, hogy a Fradiban vagyok. Szereti nézni a meccseket, gyerekként sokat hallottam, hogy szidja az Újpestet (nevet).

– Hamarosan indul a szezon, májusban világkupák, augusztusban pedig világbajnokság Poznanban. Ez utóbbira lesz felépítve az egész szezon?

– Igen is, meg nem is. Az elmúlt években lehetett érezni, hogy a vébének sokkal nagyobb presztízse van, mint az összes többi versenynek, még egy Európa-bajnokság is eltörpül mellett. Az új olimpiai kvótaszerzési rendszer miatt a vébé mellett az Eb és világkupák is beleszámítanak a ranglistapontokba, ráadásul egy világkupa nem sokkal ad kevesebb pontot, mint egy vébé. Vagyis míg korábban az Eb és világkupák a csak vébéfelkészülést szolgálták, addig most minden versenyen jól kell menni. Ráadásul már az idei szezonban szerzett pontok is számítanak. Ez várhatóan sokak hozzáállását megváltoztatja. De úgy vagyok vele, hogy hasznomra is válhat ez újítás, mert a maratonos múltam miatt talán jobban fogom bírni a sorozatterhelést.

– Említetted, hogy Tokióban eldőlt a kérdés, miszerint a tanulás vagy sport. A válasz a sport lett, ugyanakkor annyira tanulás sem szorult háttérbe, hiszen fizika szakon tanulsz a BME-n. Az a projekt hogy halad?

– Most csinálom a szakdolgozatomat, ha minden igaz, idén végzek és jövőre kezdhetem a mestert. Próbáltam nem teljesen elengedni a tanulást a sport mellett. A tokiói olimpiai előtti évben, illetve abban az évben, amikor megtartották végül a játékokat, halasztottam két évet. Azóta folyamatosan bejárok órára, és, ha lassabban is, mint a többiek, de azért haladok. Az egyetemtől sok segítséget kapok, de ez nem jelenti azt, hogy ingyen kapnék bármilyen jegyet, hiszen nekik is az a céljuk, hogy megtanuljam, amit meg kell. Ha beadom a beandadókat és megírom év végén a zárthelyiket, akkor elnézik, hogy nem tudok annyit bejárni a jelenléti órákra. A kötelező laborgyakorlatoknál is rugalmasak, hogy akkor tudjam teljesíteni az előírt óraszámot, amikor éppen itthon vagyok.

– Lepjük meg az olvasókat egy kis fizikával: mi a szakdolgozata témája?

– A Woods-Saxon bázisfüggvények hatása az alfa klaszter állapot komplex energiás közelítésére. Ez egy magfizikai, alfabomlással kapcsolatos téma.

– Hogy kerültél ilyen közeli kapcsolatba a fizikával?

– A középiskolában semmi sem érdekelt úgy igazán, de a matek, a fizika és általában a természettudományos tárgyak mindig jobban mentek, mint a többi. Így aztán olyan szakokban gondolkoztam, ahol ilyeneket lehet tanulni. Szóba jöhetett bármilyen mérnöki szak, vagy matematikus, fizikus. A mérnöki szakok végül azért estek ki, mert ott rajzolni is kell, az meg nem az erősségem. Így lett a fizikus szak. Illetve egy-két évvel az érettségi előtt olvastam egy Stephen Hawking-könyvet, ami annak ellenére is nagyon tetszett, hogy semmit nem értettem belőle. Viszont arra gondoltam, hogy milyen jó lenne érteni.

– A hosszú evezések közben lehet fizikai problémákon gondolkodni?

– Edzések közben muszáj a kajakozásra fókuszálnom, így nem marad kapacitásom, hogy fizikázzak, közben.

– A sportban egyértelmű a válasz a merre tovább kérdésre. A fizikában is eldőlt már?

– Igen, most már dönteni kellett. Több szakot is megjelöltem, de szerintem a mostani képzés folytatása mellett fogok dönteni, azaz a kutató fizikus irányt választom. Ez persze még mindig elég tág terület, hogy ezen belül merre indulok, azt még nem tudom.

– Nem csak síkvizen lapátolsz: a közösségi oldaladon láttam, hogy tengeren is kajakba szálltál már.

– Szardínián egy Surf Ski versenyen vettem részt tavaly, ahova idén is tervezek menni. Hatalmas élmény volt, hiszen edzéseken, edzőtáborokban még sosem volt lehetőségem tengeren evezni nagy hullámok között. Maga a verseny nem volt komoly, inkább csak egy „nyaralós” versenynek mondanám. A Surf Ski egyébként teljesen más sport, mint a kajak: itt nem az ér be előbb, aki gyorsan tud kajakozni, hanem aki jobban kihasználja a tenger, vagy adott esetben az óceán hullámzását. Teljesen más technikát igényel, mint a sprint, vagy a síkvízi kajak.

– Tagja vagy a Magyar Honvédség Sportszázadának is. Ez milyen feladatokkal jár?

– Pont most újítottam szerződést, azaz most vagyok négy éve a Sportszázad tagja. Tavalyelőtt Gödöllőn egy öthetes alapkiképzésen vettünk részt, de a legtöbb feladatunk a különböző eseményeken való részvétel, ahol toborzási, honvédségi nevelési feladatokat látunk el.