A szezon előtt a klubvezetés azt a célt tűzte ki az ifjúsági fiú csapat elé, hogy meg kell nyerni a felnőtt NB II-t. Kiss György vezetőedző nem titkoltan kevésbé hitt ebben. Márpedig tizenéves fiataljaink három fordulóval a vége előtt matematikailag is bebiztosították a bajnoki címüket, és jövőre az NB I/B-ben folytathatják.

„Valóban meglepett, hogy ilyen nagy fölénnyel nyertünk – kezdte Kiss György. – Láttam, amikor a PLER vagy a Gyöngyös fiatal csapattal az élen végzett az NB II-ben, de szerintem ilyen alacsony átlagéletkorú csapat még soha nem lett bajnok a felnőtt harmadosztályban. Ezért is féltettem egy kicsit a szezon előtt a gyerekeket, de rengeteget fejlődtek, és könnyedén megállták a helyüket.”

Ez annak is köszönhető, hogy valóban egy kivételes generáció cseperedik most a Ferencvárosnál, nagyon ritka az, hogy egy csapaton belül ugyanabban a korosztályban ennyi kiugróan tehetséges játékos legyen. Jelenleg például a felnőtt NB II-es bajnokcsapat kulcsemberei közül a serdülő válogatott tagja Lukács Pepe, Imre Bence, Karai Miki és Ónodi Jánoskúti Máté, valamint meghívót kapott az ifi válogatottba Merkovszki Pali, Burony Bence és Prainer Viktor (a 18 éves, szintén ifi válogatott Holdosi Bence csak egy meccset játszott az ifi Fradiban, ő szinte csak a felnőtt NB I-es csapatban kap szerepet).

„Az egyéni képességeket tekintve valóban kimagaslóan tehetségesek ezek a gyerekek, de az is igaz, hogy az eddigi edzőik is nagyon jófelé terelték őket – folytatta Kiss György. - A csapatkohézió is fantasztikus. Nyilván vannak kisebb klikkek, de ez minden csapaton belül megvan. Amikor kell, akkor összetartanak, attól függetlenül, hogy valaki meghatározó játékos-e vagy kiegészítő ember, mindannyian egyfelé haladnak. Szerencsésnek mondhatom magam, hiszen zűrök szinte egyáltalán nincsenek, nem igazán kell fegyelmeznem senkit. De köszönettel tartozom Király Sándor szakosztályvezetőnek is, akinek szívügye az utánpótlás, és kiemelten támogat bennünket, valamint főszponzorunknak, Gálóczi Imrének is csak hálásak lehetünk, hiszen az orvosi kapcsolataival is rengeteget segít nekünk.”

Kiss György évtizedek óta dolgozik az utánpótlásban, számos sikert ért el, ezek közül az elejére helyezi ezt a felnőtt NB II-es bajnoki címet. „A mostani aranyérem holtversenyben van az első helyen az 1990-es ifjúsági magyar bajnoki címmel. Abban a csapatban játszott az FTC felnőtt női együttesének jelenlegi vezetőedzője, Elek Gábor, a másodedző Kovács Attila, a serdülő fiú csapat mostani edzője, Kende Péter vagy a sokszoros válogatott Mezei Richárd. Nem is feltétlenül az akkori bajnoki címet tartom a legnagyobb sikernek, hanem azt, hogy felnőtt NB I-es játékosok sorát neveltük akkor ki. A filozófiám azóta sem változott, nem a korosztályos bajnoki arany a cél, hanem az, hogy minél több játékost adjunk majd a jövőben a felnőttek közé. Nagyon sok serdülő játszik most is nálam az ifiben, heten-nyolcan, őket lejátszathatnánk, ahogy a Veszprém vagy a NEKA teszi, de nekünk nem a serdülő bajnoki cím a fontos, hanem a gyerekek fejlődése.”

Azzal, hogy a fiatalok rendre lehetőséget kapnak a felnőtt NB I-es csapatban, és jó teljesítménnyel hálálják meg, felhívták magukra a sajtó figyelmét is. Tizenévesen élő televíziós interjúkat adnak, egycsapásra felkapottak lettek, ilyenkor félő, hogy könnyen elszállhatnak maguktól.

„Ebből a szempontból is szerencsésnek mondhatom magam, nem vettem észre senkin erre utaló jeleket. Emberileg is egy remek beállítottságú társaság, amely a mai napig ugyanúgy szeret nyerni. Sőt, még a maguk javára fordították azt, hogy figyelmet kaptak és jól teljesítettek. Érezték már a szezon közben is, hogy kinőtték a felnőtt NB II-t, és az még egy extra motivációt adott nekik, hogy jövőre az NB I/B-ben szerepelhetnek” – mondta Kiss György.

A vezetőedző szerint most eljutottak a fiatalok egy bizonyos szintre, de innen ismét egy nagyot kell lépni, ugyanis a másod- és a harmadosztály között hatalmas a különbség. „Nem titok, hogy minimálisan erősíteni kell ezen a csapaton, hiszen az NB I/B már egy nagyon komoly bajnokság, főleg ilyen tizenéves gyerekek számára. Én azonban nagyon bízom abban, hogy megállják itt is a helyüket, sikerül bennmaradni, játszanak egy-két évet ebben az osztályban, utána pedig már az NB I kapuján is kopogtatniuk kell. Mi ebben a projektben hiszünk, és nem mellékesen ez szolgálja a magyar kézilabdázást is.”