Az Izland elleni bravúros fordítás és győzelem kitárta a magyar férfi kézilabda-válogatott előtt a kaput a legjobb nyolc közé jutás felé, a küszöbre pedig a Portugália elleni remélt sikerrel állhattunk volna rá. Nem várt azonban könnyű meccs ránk, sőt, a két csapat legutóbbi négy mérkőzéséből hármat ugyan mi nyertünk meg, de mindannyiszor csak egyetlen góllal, míg a 2020-as Európa-bajnokság középdöntőjében 34-26-os vereséget szenvedtünk.

Akkor meg aztán végképp nem lehettek jó érzéseink, amikor a negyvennyolcadik másodpercben a védekezésünk legbiztosabb pontja, Sipos Adrián piros lapot kapott. A rekordgyanús végleges kiállítás alapjaiban írta át az egyébként klubedzőként a portugál Benficánál dolgozó szövetségi kapitányunk, Chema Rodríguez taktikáját, és látszólag a csapatot is megzavarta mindez. Az első tíz percben Székely Márton védései tartották szorosan az állást (3-1), de vészjósló volt, hogy az ellenfél kapusa, Miguel Ferreira ihletett formában védett.

Amúgy is lassan és körülményesen támadtunk, nem igazán találtunk tiszta helyzeteket, a kényszerből eleresztett lövéseket pedig elképesztő hatékonysággal oldotta meg a portugál kapus, az első kilenc kísérletünkből nyolcat védett. Reménykedtünk, hogy mi találjuk meg előbb a ritmusunkat, de nem így történt, s amíg mi teljesen elbizonytalanodtunk elöl, addig ellenfelünk egyre könnyebben szerezte a góljait az első tíz perc után.

A 18. percben másodszor is időt kért Chema Rodríguez, 10-2-nél az lehetett a cél, hogy a szünetig hátralévő időben valahogy visszaérjünk a meccsbe. Hét támadóval, köztük három beállóval küldte vissza a pályára együttesét a szövetségi kapitány, de nagyon esetlegesnek tűnt így a játékunk. A vonalon talpalatnyi hely se volt, Hanusz Egon és Bodó Richárd járatta egymás között a labdát, de ketten képtelenek voltak megmozgatni a három magyar beállóval kiegészülő portugál falat… Még így is sikerült mínusz hatra visszakapaszkodni, ám három eladott labda és két üres kapus gól következett, így nem folytattuk ezzel a taktikát (13-4).

Székely Márton próbálta felrángatni a padlóról a csapatot, újabb védésekkel jelentkezett, háromszor találtunk be zsinórban, és a negyedikhez is igen közel voltunk, csak épp Bodó ziccerben a kapufa tövét találta el (13-7). Ahelyett, hogy ötre zárkóztunk volna, két perccel később megint nyolc volt már a differencia – úgy tűnt, ezen az estén tényleg semmi sem sikerül.

Mínusz hétről kezdhettük a második félidőt, amelyben Portugália taktikusan kézilabdázott, lelassított, nem siettette a támadásokat. A harminckilencedik percben így is volt lehetőség ötre zárkózni, Pedro viszont a labdaszerzése után senkitől sem zavartatva kétszerindulást vétett - újra és újra jött egy olyan hiba, amely a reményeket szertefoszlatta. Sokat elmond az összecsapásról, hogy a magyar válogatott legjobbja a hétgólos vereség ellenére is kapusa volt. Támadásban rendkívül enervált volt együttesünk, és csak abban bízhatunk, hogy pont olyan gyorsan tudunk ebből a pofonból talpra állni, mint ahogyan a szombati bravúr utáni extázisból estünk vissza.

Elvégre a továbbjutás így is megvan, és a cél se veszett még el, csak épp a saját dolgunkat tettük nehezebbé. A középdöntőt Svédország négy ponttal nyitja, a mieink mellett Izland, Portugália és Brazília kettővel, Zöld-foki Köztársaság pedig nullával - a legjobb nyolcba a csoport első két helyezettje jut be.