Szinte telt ház előtt fogadta szombat este a Telekom Veszprémet férfi kézilabdacsapatunk a K&H Liga 16. fordulójában, és az elmúlt hetek nagyszerű teljesítménye okán joggal érezhettük, hogy közel sem csupán a világ egyik legjobbjának vendégjátéka vonzotta ki a szurkolókat. Az összecsapást nyugodtan tekinthettük rangadónak, hiszen remek formában és lendületben kézilabdáztunk az utóbbi időszakban, igaz, ilyen szintű riválissal nem találkoztunk még 2023-ban.

A keddi, spanyolországi meccshez képest Csörgő Kristóf és Jakub Mikita is visszatért a keretbe, de Balogh Zsolt ezúttal betegség miatt nem tudta vállalni a játékot. Bosszankodhattunk emiatt, de együttesünk a mögöttünk hagyott mérkőzéseken bizonyította, hogy fegyelmezettséggel és küzdeni akarással gyakorlatilag bárkit képesek pótolni az éppen hadra fogható játékosok.

Azt a jó sorozatunkat nem folytattuk, hogy jól kezdjük a meccset, az első három támadásunkból nem született gól, ezt pedig büntette a Veszprém. Utána viszont felvettük a ritmust, Nagy Bence ismét nagyon hatékonyan játszott, és a tizedik perc végére Imre Bence egymás után jött két góljával kiegyenlítettünk (6-6).

Ezzel szemben a következő tíz percben nem sikerült megállítani a vendégrohamokat, közben pedig elöl is megállt kicsit a játékunk, s így négygólos hátrányban találtuk magunkat (9-13). Az első félidő hajrájában aztán elővettük a hét a hat elleni játékot, Lékai Máté vezérletével jöttek is belőle a gólok, és amennyire lehetett, fel is zárkóztunk, 20-17-es Veszprém-előnnyel mehettek pihenni a felek.

A folytatás első perceiben újra közétették a bakonyiak az öt gólt, sőt, nem sokkal később ferencvárosi szempontból már mínusz hetet mutatott az eredményjelző, Pásztor István ki is használta második időkérési lehetőségét (19-26). Ismét a hét a hat elleni játékkal próbálkoztunk, és ebből szépen sorban érkeztek a Fradi-gólok, de közben nem volt sok kivédekezett akciónk, többször pedig az üres kapunkba találtak a középkezdéshez iszonyatosan gyorsan felérő vendégek, akik így az utolsó szűk negyed órára is a saját szempontjukból kényelmes különbséggel fordultak rá  (26-33).

A találkozó utolsó szakaszára úgy látszott, kissé elfogyott az erőnk, és elkezdett egyre nagyobbra nyílni az olló, a veszprémiek továbbra is kihasználták a legapróbb hibáinkat is. A végére tízgólosra nőtt a különbség, riválisunk magabiztosan és megérdemelten vitte haza mindkét pontot (30-40). A mérkőzés után a hatvan percen keresztül a csapat mögött álló szurkolóink "Szép volt, fiúk!"-rigmussal köszönték meg a csapatnak a mai játékot, és valószínűleg a nagyszerű februári sorozatot, amely során nagy győzelmeket arattunk. 

Sokan ott lesznek a Riz Levente Sportcsarnokban három nap múlva, kedden az utolsó Európa-liga-csoportmeccsünkön is, amelyen a Flensburg ellen szeretnénk kiharcolni a továbbjutást. Hasonló kaliberű csapattal találkozunk majd, vagyis szükség lesz arra az extrára, ami a mai összecsapáson nem volt meg. De hogy egyébként a csapatban megvan, azt az eddigi februári mérkőzéseken nyújtott teljesítményünknél semmi sem bizonyítja jobban.