Péntektől keddig az úgynevezett kísérleti keretnek vezényelt edzőtábort Felcsúton, Száron és Tatabányán a férfi kézilabda-válogatott szövetségi kapitánya, Chema Rodríguez. A húszfős társaságban olyan játékosok kaptak helyet, akik a következő években jó eséllyel pályázhatnak a kerettagságra. Az NB I őszi szezonját negyedik helyen záró csapatunkból Győri Kristóf, Karai Miklós és Tóth Péter kapott meghívót – ők egyébként tagjai a januári Európa-bajnokságra kijelölt bő, 35 fős keretnek is. Közülük a felnőttek között abszolút újoncnak kapusunk számít, őt kérdeztük a mögöttünk hagyott néhány nap tapasztalatairól.

– A junior korosztály óta először vettél részt válogatott összetartáson. Milyen volt újra felhúzni a címeres szerelést?

– Nagyon jó, ahogy mondtad a juniorválogatott óta nem voltam, de a koronavírus-járvány miatt nekünk ez a korosztály ki is maradt, ezért érdemben ifiként szerepeltem ezelőtt utoljára a nemzeti csapatban. Közben persze nagyon sokszor megfordult a fejemben, hogy milyen jó lenne újra itt lenni.

– Milyen munka folyt ebben az elmúlt pár napban?

– Röviden nagyon kemény. Az első két nap három edzésünk volt, nagyon fizikális melót végeztünk., szerintem mindenkinek izomláza van azóta. Közben taktikailag is sokat elvártak tőlünk, az utolsó két nap már inkább a kézilabdáról szólt. Kedden egymás ellen játszottunk 3x20 percet, amelynek a végére tényleg mindenki teljesen elkészült az erejével, annyi munkát beletettünk az azt megelőző edzéseken.

– A szövetségi kapitány elégedett volt veletek? Milyen visszajelzéseket kaptatok?

– Igen, elégedett volt, főleg azért mindenki százszázalékosan beleállt a melóba, és nem spórolt egy pillanatig sem. Azzal kezdte az edzőtábort, hogy ez egy lehetőség, és ha valaki kiugróan teljesít, később szóhoz juthat a nagyok között is. Szerintem ez volt az, ami felnyitotta mindenkinek a szemét, és ez látszott az egész csapat hozzáállásán az utolsó edzésig.

– Mekkora erőt, lendületet, hitet adhat, hogy számolnak veled a válogatottban is?

– Szerintem legfőképpen hitet adhat. Így sokkal könnyebb elhinni magamról, hogy szemmel tartanak és jó úton haladok. És arra ösztönöz, hogy mindent ugyanúgy, sőt még nagyobb erőbedobással csináljak, mint eddig.