Szombat este a Cegléd elleni hazai bajnokival „vezette fel” férfi kézilabdacsapatunk az év két utolsó, kőkemény összecsapását, a flensburgi Európa-liga-csatát és a balatonfüredi NB I-es rangadót. Persze, egyelőre csak az újonc riválison volt a fókusz, amely ugyan csak egyszer győzött az ősszel, de az elmúlt hetekben jó formát mutatott, és megszorongatta a Budakalászt és a Tatabányát.

Sajnos ezt a meccset is remekül kezdte, miközben mi nagyon rosszul, öt perc után Dzsamali Iman vezérletével 5-1-re vezetett a Cegléd, Pásztor István kezébe is vette az időkérő táblát, de akkor még nem rakta le, mert megkezdtük a felzárkózást (6-7).

Egyenlíteni azonban – hiába Győri Kristóf látványos, egész pályás gólja – nem sikerült, két hétméterest is kihagytunk, és végül 9-11-es állásnál kért időt vezetőedzőnk. A félidő utolsó bő tíz percében már úgy tűnt, dominálni tudunk, a 26. percben Prainer Viktor találatával vettük át először a vezetést, de a végét elrontottuk, ezért egygólos vendégelőnnyel mehettek pihenni a csapatok (17-18).

A fordulás után továbbra is küzdöttünk a Cegléddel, meg kicsit saját magunkkal is, annak viszont örülhettünk, hogy ebben a periódiusban már többnyire mi vezettünk. Aztán bő negyedórával a vége előtt Debreczeni Dávid góljának köszönhetően mentünk el először hárommal, és azt remélhettük, ez a hajrára is magabiztosságot ad együttesünknek (27-24).

Ha nem is könnyen, de megszereztük a két pontot, 34-30-ra győztünk, feltétlenül dicsérhető, hogy a második félidőben feljavult a védekezésünk, és csak tizenkét gólt kaptunk.

A siker után – amellyel egyébként jobb gólkülönbségünknek köszönhetően megelőztük a Csugót, és feljöttünk a negyedik helyre – ezúttal is csak szusszanásnyi ideje lesz a pihenésre a srácoknak, hiszen hétfő reggel már repülünk is Flensburgba, kedd este pedig jön az újabb El-csoportmeccs a korábbi Bajnokok Ligája-győztes ellen.