Ahogyan mérkőzés előtti interjúnkban Győri Mátyás is mondta, nehéz meccsre számíthattunk a Balatonfüred elleni, vasárnap délutáni bajnoki nyitányon, de egyértelműen győzelmi szándékkal utaztunk első tétmérkőzésünkre a 2025/26-os bajnoki évadban. És bízhattunk is a sikeres startban részint a százszázalékosan sikerült felkészülési időszak, részint pedig a márciusban egy góllal megnyert, őrült csata miatt.

Persze, reméltük azt is, hogy ezúttal nem kell egészen az utolsó támadásig izgulni, még akkor sem, ha nagyon jó erőkből álló, a nemzetközi porondon is érdekelt rivális legyőzésére készültünk. A lábsérüléssel bajlódó Prainer Viktort leszámítva mindenki harcra kész volt vasárnapra.

A várakozásoknak megfelelően nagy tempóban, gyors gólváltásokkal indult a meccs. A támadásainkban egy-két pontatlanságot leszámítva nem volt probléma, hátul viszont nem volt elég megállító fault, rendre könnyen helyzetbe kerültek a hazaiak is – így az első bő tíz perc produkciója döntetlen állásra volt elég (6-6).

A mérkőzésen először a hazaiak építettek ki tekintélyesebb előnyt, 8-8 után 4-1-es szériával már hárommal vezettek, Pásztor István időt kért. Emelni elsősorban a védekezésünk színvonalán kellett, ami sikerült, a következő három percben nem vették be Győri Kristóf kapuját, ez pedig elég volt ahhoz, hogy egyenlítsünk (12-12).

A 21. percben a füredi időkérés után négyet cseréltünk, az addig remeklő, ötgólos Lékai Máté helyére érkezett Csörgő Kristóf, Füzi Dániel és Koller Tamás is először lépett pályára, valamint jött a kapuba Borbély Ádám is. A kiállítások miatt valamelyest lassult a játék sebessége, és ezúttal ez nekünk kedvezett, négy perccel a szünet előtt hosszú idő után támadhattunk újra a vezetésért. A tétmeccsen debütáló Tóth Péter találatával át is vettük azt, és végül – miután Borbély idől túli hetest védett (itt jegyezzük meg, hogy az utolsó bő nyolc és fél percben nem kaptunk gólt) – plusz hárommal mehettünk pihenni, kicsit sajnálhattuk is, hogy véget ért az első játékrész (16-19).

A fordulás után alig három perc alatt elszórtuk az előnyt, de a vezetést nem engedtük át. Az viszont nem volt biztató, hogy újra visszaesett a védekezésünk színvonala, kilenc perc alatt kaptunk kilenc gólt (25-25).

Ezúttal mi léptünk el a holtpontról, kellettek Borbély védései és a második játékrészre nagyot javuló Nagy Bence találatai, negyedórával a vége előtt a plusz kettő nem volt hatalmas előny, de jó alapot jelentett a végjátékhoz (26-28).

Az 54. perc végén még ziccere is volt a hazai együttesnek a vezetéshez, akkor kapusunk hatalmas bravúrral hárított, az időkérésünk után döntetlenről indult a hátralévő idő (31-31). Az őrült végjáték ezúttal sem maradt el, de a márciusi összecsapáshoz hasonlóan egy hajszállal mi voltunk pontosabbak, és ahogyan akkor, ez most is roppant fontos két pontot ért. A meccslabda az utolsó perc elején Lékai kezében volt, s ő gólra is váltotta a hétméterest – végül 36-35-re nyertünk.

Jövő héten nem játszik mérkőzést csapatunk, azt követően viszont szeptember 13-án, 18:15-kor a címvédő Veszprém érkezik az Elek Gyula Arénába. Az évad első hazai bajnokijával kapcsolatos jegyinformációkkal hamarosan jelentkezünk.