Mérkőzésből mérkőzésbe érkezett kedd este a Benidorm otthonába férfi kézilabdacsapatunk. A kulcsfontosságú idegenbeli Európa-liga-meccs mindössze kicsit több, mint negyvennyolc órával a Tatabánya elleni győztes rangadó után kezdődött. A hétfő szinte teljesen elment az utazással, (ezúttal betegség, illetve sérülés miatt Jakub Mikita, Csörgő Kristóf és Bohács Sándor nem tartott az együttessel, ismét bekerült viszont a keretbe a még ifjúsági korú Juhász Ádám), ezért elsősorban tengerparti sétákkal és persze videózással készült a csapat a spanyolok ellen, a hangsúly a regeneráción volt.

Azt ugyanis előre tudtuk, hogy mind fizikailag, mind pedig mentálisan nagy szükség lesz a frissességre, a hét a hat elleni támadójátékot, valamint időnként nagyon agresszív nyitott védekezést alkalmazó riválissal szemben. Különösen örömteli volt látni, és a fiúknak extra motivációt adott, hogy mintegy ötven Spanyolországban élő szurkolónk is kilátogatott a találkozóra.

És ennek megfelelően elképesztő lendülettel kezdtük az összecsapást, a csapat megint ezer fokon égett. Az első támadásunkból Nagy Bence büntetőjével szereztük meg a vezetést, majd a feszes védekezést és Borbély Ádám hetesvédését kihasználva már az elején alaposan elhúztunk a hazaiaktól, akik Nagy újabb találata után négygólos hátrányban kértek időt (1-5).

Az első negyedórában mindössze négy gólt kaptunk, a védekezésünk nagyon rendben volt még a hét a hat elleni játékkal szemben is, közben pedig tartottuk, sőt, növeltük a magabiztos különbséget (4-9).

Olyannyira uraltuk a játékot az első félidőben, hogy Pásztor István először a 28. percben, plusz ötnél kért időt. Elővettük mi is a hét a hat elleni játékot, két gólt szereztünk belőle, s bár kaptunk is közben, így is ötgólos előnyben mehettünk pihenni (9-14).

A szünet után aztán megmutatta a Benidorm, hogy miért iszonyatosan veszélyes rivális, két helyzetet kihagytunk, és nem egészen két perc alatt három gól elfogyott az előnyünkből. Aztán viszont gyorsan rendeztük a sorokat, fontos védések jöttek Borbélytól, ezzel visszaállt a plusz öt gól, közben pedig öröm volt hallani a „Ria, ria, Hungária!” rigmust a lelátóról (13-18).

Az utolsó tíz percre is még magabiztos, négygólos fórral fordultunk rá, a nehéz helyzetekben mindig volt valaki, aki megoldást talált, ezért is érezhettük azt, hogy ezt a meccset nekünk kell megnyernünk. A végén azonban kicsit megállt a támadójátékunk, érezhetően jelentkezett a fáradtság faktor, ami az elmúlt időszak eseményeit ismerve várható volt, így öt perccel a vége előtt feljöttek kettőre. Ennél közelebb viszont egyszer sem, mert hol egy góllal, hol pedig egy Borbély-védéssel, de rendre egy lépéssel közelebb kerültünk a győzelemhez, és végül 27-23-ra megnyertük meccset, ezzel életben tartottuk a továbbjutási reményeinket.

Az újabb nagyszerű siker után szerdán utazunk haza Budapestre, utána pedig készülünk a szombaton 18:30-kor kezdődő Telekom Veszprém elleni hazai bajnokira. Az El-továbbjutás egy hét múlva, hazai pályán dől el a már biztosan csoportelső Flensburg ellen.

Csapatkapitányunk, Pordán Bálint értékelt: