Mint arról ma korábban beszámoltunk, férfi kézilabdacsapatunk irányítója, Lékai Máté bejelentette a válogatottól való visszavonulást. A nemzeti együttestől 198 mérkőzéssel és 592 góllal búcsúzó klasszis ezt követően az első interjúját a fradi.hu-nak adta.

– Nagy bejelentést tettél ma. Miért éppen most jutottál arra az elhatározásra, hogy elköszönsz a válogatottól?

– Szerintem ez nem egy annyira váratlan bejelentés, habár azt gondoltam, hogy amíg hívnak a válogatottba, mindig rendelkezésre akarok állni, és ott szeretnék lenni. De közben éreztem, a testem jelzi, ezt a kettős terhelést már nem bírnám, pláne, hogy a Fradival idén az Európa-ligában is játszunk. Nagyon sok mérkőzésünk lesz, és amikor esetleg lehetne egy kicsit regenerálódni, akkor válogatott hetek lennének. Hogy miért most? Beszéltem Chemával, a szövetségi kapitánnyal, hogy az októberi kerethirdetéskor már ne számoljon velem. Így neki is könnyebb tervezni a jövőt.

– Ahogyan te is írtad, ez sosem könnyű döntés. Mennyit gondolkoztál rajta?

– Nagyon sokat, és nem könnyű, mert a válogatott minden magyar sportolónak a szíve csücske. Nincs annál nagyobb büszkeség, mint címeres mezben az országodért játszani, harcolni, küzdeni. Sokat gondolkoztam, és ha most a szívemre hallgatnék, még mindig mennék, és nyilván szeretnék ott lenni, de azt gondolom, most van az a pont, amikor azt kell mondani, ebben ennyi volt. Így is nagyon büszke vagyok arra, hogy tizenhat évig ott tudtam lenni, sok szép sikert megéltünk, persze voltak benne kudarcok is. Ez egy nagy utazás volt.

– Többször mondtad, hogy a válogatott világversenyek alatt a családtól is távol vagy. Mostantól ez is megváltozik…

– Igen, olyankor távol vagyunk a családtól. Természetesen lesz edzés a klubban is, de más azért, amikor egy világversenyen kétnaponta meccset kell játszani, vagy edzőtáborban vagyunk. A családnak fontos szerepe van, de egyébként ők most is támogatnának abban, hogy válogatott legyek. Én is szomorú vagyok, de ha lehet ilyet mondani, Ramónáék (Lékai Máté felesége, Lékai-Kiss Ramóna – a szerk.) még jobban is sajnálják, hogy nem leszek már válogatott.

– Az utóbbi években nagyon szép eredményeket értetek el a csapattal. Mennyit jelent, hogy ilyen jól sikerült világversenyekkel tudsz búcsúzni?

– Szerintem előtte is viszonylag szép eredményeink voltak, nyilván egy-két rosszabb mellett. Ha egyénekre lebontanánk, akkor lehet, hogy nem vagyunk a legjobb nyolcban, de közben a csapatkohéziónak és a taktikának köszönhetően az elmúlt világversenyeken eljutottunk odáig. Persze volt szerencsés sorsolásunk is, de előfordult, hogy a legnehezebb csoportból kerültünk a negyeddöntőbe. Szép eredményekkel búcsúzom, de bízom benne, hogy a jövőben lesznek még szebbek. Szurkolok, hogy így legyen!

– A legtöbbeknek talán az izlandiak elleni egyenlítő gólod villan be a londoni olimpiáról. Te is így vagy ezzel?

– Annyiszor kérdezték már tőlem, meg annyiszor beszéltünk már erről, hogy lehet nekem is az ugrana be. Egyébként számomra sok az emlékezetes pillanat, nem is biztos, hogy tudnék egyet kiemelni. Volt, amikor a németeknek a legvégén találtam be, de egyszer egész pályáról lőttem gólt, úgy, hogy bent állt a kapus. De ezek lényegtelenek, csak gólok. A legfontosabb, hogy nagyon szerettem a válogatottban játszani, sok jó emberrel dolgozhattam, edzőkkel, stábtagokkal, játékosokkal. Ezek az emberi kapcsolatok maradnak majd meg inkább, nem pedig az, hogy milyen gólt lőttem, milyen gólpasszt adtam, vagy éppen mit hibáztam.

– Hogy látod ennek a generációnak a jövőjét? Sokra hivatott társaság alakul?

– Igen, jelentős fiatalításon ment keresztül a csapat, érkeztek Imre Bencéék, Fazekas Geriék, olyan hat-nyolc-tíz játékos. Ha az ő fejlődésük töretlen marad, akkor szép eredményeink lehetnek, de azt is látni kell, hogy a férfi kézilabda nagyon erős lett, akár Európában, akár a világban. Nehéz nagyot dobni, de jó bajnokságokban, jó csapatokban játszanak a fiúk, szurkolok azért, hogy érmet nyerjenek, és ott legyenek a Los Angeles-i olimpián is.

– Mától hivatalosan is százszázalékosan a Fradira tudsz koncentrálni, láthattuk, hogy Balatonfüreden nem is ment rosszul a játék. Milyen lendületet érzel magadban?

– Szerencsére jól indult a szezon, és a legfontosabb megint csak az, hogy megnyertünk egy ilyen nagyon küzdős, kiélezett mérkőzést. Teljesen mindegy, hogy nekem jól ment-e. Ha nem dobok gólt és hulla gyenge vagyok, akkor is a győzelem a lényeg. S ugyanígy semmit nem ér, ha lövök százat, de kikapunk. Hosszú szezon lesz, szerintem bármelyik csapattal találkozunk, az egy ki-ki mérkőzés lesz. A Veszprém és a Szeged kiemelkedik, de utánuk öldöklő harc lesz majd a pontokért, helyezésekért. A Fradiban a célunk ugyanaz, megőrizni a harmadik helyet, az Európa-ligában pedig – bár nem mi vagyunk a csoport esélyesei – szeretnénk szép élményeket szerezni a szurkolóknak.

– Korábban említetted a regenerálódás kérdését. Mennyire fordítasz nagyobb hangsúlyt erre az elmúlt években?

– Nyilván nem leszek már fiatalabb, de az előző szezonban szerencsére teljes mértékben elkerültek a sérülések. ezt aláírnám az előttünk álló idényre is. Fájdalmai mindenkinek vannak, a húszéves játékosoknak is. Hogy milyen lesz válogatott nélkül, azt nehéz megválaszolni, mert tizenhat évig nem volt ilyen. Az biztos, hogy januárban hosszabb idő lesz erőt gyűjteni tavaszra. Ebben talán Ancsin Gabi tudna segíteni, mert ő fél évvel előttem jár ebben a sztoriban. 

– Az utóbbi időben több tv-műsorban és podcast beszélgetésben láthattunk feltűnni. Ezekkel már a kézilabdán kívüli karrieredet is építed?

– Bevallom, nem kezelem egyelőre ezt igazán tudatosan, csak jönnek megkeresések az irányomba különböző helyekről. Azokat, amelyekről úgy gondolom, hogy szeretném elvállalni, azt elvállalom, amelyeket meg nem, azokra nemet mondok. De nem építem tudatosan magamat a tv-műsorokkal és podcast beszélgetésekkel.

– Szintén változás az életedben, hogy kisfiad, Noé idén szeptemberben kezdte az iskolát. Milyenek az első tapasztalatok?

– Ez mindannyiunk életében nagy változást jelent, a mai a harmadik napja. Egyelőre minden nagyon pozitív, ő élvezi, mi pedig boldogok vagyunk emiatt. Az biztos, hogy mostantól hosszú ideig reggel iskolába visszük, délután tanulunk vele, segítjük, támogatjuk. A feladatmegosztás abszolút a naptárunktól függ majd. Amikor reggel kondiedzésem van, én viszem majd iskolába, de nyilván lesz olyan, hogy az Európa-liga miatt külföldön leszek, és persze Ramónának is lesznek majd elfoglaltságai. Ez logisztika kérdése.

Bruckner Vince

A bejegyzés megtekintése az Instagramon

FTC-Green Collect (@ftc_ferfi_kezilabda) által megosztott bejegyzés