A magyar válogatott harmadik, Izland elleni csoportmeccsén debütált a válogatottban az FTC-Green Collect jobbszélsője, Imre Bence a németországi férfi kézilabda Európa-bajnokságon, utána pedig kirobbanthatatlan volt a csapatból. Az utolsó előtti meccsig hibátlan mérleggel lőtt, emellett pedig a védekezésből is alaposan kivette a részét. Vele beszélgettünk az első nagy tornája után, amely egyébként minden idők legjobb magyar férfi Eb-szereplését hozta.

– A franciák elleni középdöntős meccs közben a helyszíni szpíker kiemelte, hogy éppen 18 lövésből 18 gólnál tartasz a kontinenstornán. Mi játszódott le benned akkor?

– Abszolút megvan a jelenet. Felnéztem az óriáskivetítőre, és láttam, hogy én vagyok ott. Éppen Hugo Descat (a franciak olimpiai bajnok szélsője – a szerk.) állt ott mellettem. Elkezdett nevetni, csóválta a fejét, majd lepacsizott velem. Leírhatatlan pillanat volt.

– Kijelenthető, hogy pályafutásod legerősebb bő két hetén vagy túl?

– Azt gondolom, hogy igen. A végére talán elfáradtam kicsit erőnlétileg és mentálisan is, de úgy készültem erre az Európa-bajnokságra, hogy ha megkapom a lehetőséget, akkor mindent tőlem telhetőt meg kell tennem. Sok minden történt, kissé magamat is megleptem. Sok összetevős, hogy minek köszönhető a jó forma, kellett hozzá szerencse is. Az első meccs olyan erőt adott, ami aztán kitartott az Eb végéig. Az utolsó meccseken azért is volt már nehezebb, mert a kapusok elkezdtek készülni rám.

– Mennyire volt nehéz koncentráltnak maradni látva, hallva, hogy te vagy a címlapokon és nagyon sok dicséretet kapsz?

– Nem éreztem annak, szerintem jól kezeltem. Ha az embernek jól megy a játék, akkor számítani kell arra, hogy nagyobb médiafigyelem irányul rá, de ez nem függött össze a teljesítményemmel és a koncentrációmmal. Amikor beléptünk a csarnokba, hallgattam egy-két számot, aztán ki is kapcsoltam a telefonomat, és csak a mérkőzésre figyeltem.

– A világ legjobbjaival találkoztál a pályán. Volt például egy emlékezetes versenyfutásod a torna leggyorsabb játékosával, a francia Nahival…

– Emlékszem arra a jelenetre, valahogy próbáltam megtartani a labdát. Ilyen tempó mellett már nehéz irányt változtatni, labdával voltam, így utolért, és nagyon erős is volt. A csapattársaimmal együtt igyekeztünk tartani a lépést a világklasszisokkal, és sikerült is, mert visszajöttünk a meccsbe.

– Minden idők legjobb Eb-eredményét értétek el. Mennyit jelent ez nektek?

– Szerettünk volna történelmet írni, de nem árulok el titkot, ha azt mondom, hogy ott akartunk lenni az elődöntőben. Közel voltunk hozzá, a németek elleni meccsben lehetett volna több, de akkor nem működött úgy a játékunk, mint korábban. Kegyetlen erős az Európa-bajnokság mezőnye, hozzátéve, a dán, a francia és a svéd csapat most talán kiemelkedik.

– Megvannak az olimpiai selejtezős ellenfelek (Norvégia, Portugália, Tunézia - a szerk.), kőkemény feladat vár rátok. Adhat lendületet ellenük az Európa-bajnoki szereplés?

– Azt kell, hogy adjon. Mégsem szabad kiindulni az Eb-ből, nem viszünk tovább pontot, a már egy új torna lesz. Nagyon nehéz meccsekre számítok, és nem csak a két európai csapat ellen, Tunézia is biztosan minden áron ki szeretne jutni. Mindannyiunknak mérföldkő lenne a pályafutásában az olimpiai szereplés, és azt gondolom, minden adott ahhoz, hogy ott legyünk. A küzdeni tudáson biztos nem fog múlni!

– Előtte viszont a Fradiban várnak rád fontos feladatok a hazai és a nemzetközi porondon is. Mit vársz a következő hetektől?

– Kemény hónap vár ránk, hiszen három versenysorozatban is pályára fogunk lépni. Csak a következő meccsel foglalkozunk, az pedig a keddi, Gyöngyös elleni kupameccs.  Nehéz lesz, de szeretnénk a lehető legtovább jutni minden sorozatban. Ki szeretnénk javítani a hibáinkat, és a tavalyihoz hasonlóan sikeres tavaszi szezont futni.

OLVASD EL EZT IS!
LÉKAI MÁTÉ: KÜZDÖTTUNK, BÍZTUNK EGYMÁSBAN!